Gyermekkeresztség, vészhelyzet esetén?
Elsősorban a gyermekkeresztséget helytelenítő gyülekezetektől kérdezem, hogy ha pl. egy újszülött vagy kisgyermek haldoklik, akkor sem lehetséges neki elnyernie a keresztség kegyelmét, arra hivatkozásul, hogy "aki nem születik (újjá) vízből és Szentlélekből, nem az nem megy be az Isten országába."
Illetve annak fényében, hogy az első századok keresztényüldözésének idején, a börtönökben elnyerhették azok a keresztséget, akik a kivégzés előtt álltak, függetlenül az életkoruktól és hogy letelt-e a katekumenátusi idejük.
A keresztségnek csak hittel együtt van jelentősége.
"Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül" (Mk 16,16).
Egy újszülött vagy egy kisgyermek még nem tud hinni, tehát az ő esetükben még nem is követelmény a keresztség. Krisztus megváltó halála mindenképpen érvényes rájuk: "Engedjétek hozzám jőni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket; mert ilyeneké az Istennek országa." (Mk 10,14).
Az általad idézett rész a János 3,5-ből egy felnőtt embernek szólt, és a bibliai feljegyzésekben is kizárólag felnőtt keresztségeket találunk.
Amit az első századról írsz, a börtönökben történt keresztségekről, nehezen tudom értelmezni, mivel az első században kizárólag bemerítéssel kereszteltek, ugyan hol merítettek volna be valakit egy börtönben? És milyen katekumenátusi idő, hol kellett bármiféle időt várnia az etióp koromnyiknak, akik Filep prédikálására hitre jutott, és azonnal meg is keresztelkedett egy út melletti tóban vagy folyóban?
A csecsemőket felesleges megkeresztelni, mert "övék az Istennek országa", és mert a keresztséghez hit kell, mégpedig Krisztus helyettes halálában, eltemettetésében, és feltámadásában való hit, mivel a keresztség az ezzel való azonosulást fejezi ki. Egy csecsemő ilyen hitre pedig nem képes.
Volt olyan idő, amikor a papoknak (!) volt olyan hosszú csőrű szerkezete, amit tövig feldugtak az anyába, hogy a magzat nem pogányként haljon meg. Akkor alkalmazták, amikor arra volt esély, hogy nem élve születik.
Az eredménye az volt, hogy a gyerek is meghalt, és az anya is ettől a beavatkozástól. Én 24 felé vágtam volna az ilyen isten szolgáját.
"Aki hisz, és megkeresztelkedik, üdvözül, aki pedig nem hisz, elkárhozik." (Mk 16,16)
Eme vers alapján sokan úgy vélik, hogy a megkeresztelkedés szigorúan csak a hittel együtt lehetséges és értelmes. A gyerekek mivel képtelenek a hitre, ezért a keresztségre is alkalmatlanok illetve nincs is rá szükségük, hiszen amúgy is üdvözülhetnek, mert "a gyermekeké az Isten országa".
Pedig ha szigorúan kéne értelmezni Jézus szavait, akkor ugye a gyermekek sem üdvözülhetnek, hiszen nem hisznek. Ha pedig egyébként nagyon helyesen azt állítjuk, hogy Jézus itt kizárólag a felnőttek hitéről, s nem a gyermekekéről beszél, akkor természetesen ez a keresztségre is vonatkozik, vagyis Jézus csak a felnőttek keresztségét köti a hithez, nem a gyerekekét.
A gyermekkeresztség gyakorlata a Szentírásból valóban nem bizonyítható, de nagyon valószínű, hogy amikor valaki megkeresztelkedett "az egész háza népével együtt" (ApCsel 16,15), abban a gyerekek is benne voltak. Mindenesetre a gyermekkeresztség hagyománya az egyházatyák írásai alapján a II. századtól már biztosan megállapítható.
"Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa." (Mk 10,14)
Az igaz, hogy a gyermekeké az Isten országa, de csak akkor ha a felnőttek engedik Jézushoz menni. Márpedig ez nem csak keresztény szellemben való nevelést jelent, hanem a keresztséget is, hiszen eme szentség az, amely lemossa nem csak a személyes bűnt, hanem az áteredő bűnt is, és így Isten népének tagjává tesz. A katolikus egyház hagyománya e téren teljesen logikus.
A katolikus Egyház a gyermekkeresztség fontosságát a történelem folyamán túlságosan is ki vagy inkább túlhangsúlyozta. Egy időben azt tanította, hogy még az ártatlen gyermekek sem üdvözülhetnek a keresztség nélkül. Ehhez a tanításhoz azonban az is hozzátartozott, hogy a megkereszteletlen ártatlanok csak a legenyhébb kárhozatot kapják, tehát tulajdonképp nem is szenvednek semmit, de nem is üdvözülnek. Ma már nem tartja az Egyház ezt a tanítást.
Én hiszem, hogy a gyermekkeresztelés fontos, de azt nem, hogy fontosabb a nevelésnél. Ha a szülők tényleg hívők és őszintén vállalják a keresztény nevelést, és tényleg Jézushoz akarják vinni a gyermeküket, akkor és csak is akkor a gyermekük megkeresztelhető, illetve meg is keresztelendő.
Életveszélyben a szülő beleegyezésével, a gyermek persze megkeresztelhető még ha nem is hívó annyira a szülő, de akkor se azért, hogy jaj szegény el ne kárhozzon, hanem ez egy fajta imádság, Istennek ajánlás, aminek hiszem meg van értelme, még ha nem is maga az üdvösség veszélye.
És akkor az utolsó kenet az hogy van? Az csak megkeresztelkedetteknek jár?
Jézus ha valamiért 20 évesen meghalt volna nem üdvözülhetne soha?
"Ha a szülők tényleg hívők és őszintén vállalják a keresztény nevelést, és tényleg Jézushoz akarják vinni a gyermeküket, akkor és csak is akkor a gyermekük megkeresztelhető, illetve meg is keresztelendő."
Ennek a gyakorlatnak az égvilágon semmiféle bibliai alapja nincs. A csecsemőkeresztelést abból levezetni, hogy Kornélius a házanépével együtt keresztelkedett meg, azért tévedés, mert ellene mond a Biblia többi kijelentésének, amelyek mindenképpen hithez, ezen belül a bűnbánathoz és megtéréshez köti a keresztséget.
Ha tudjuk, mit jelent a keresztség, eszünkbe se jut csecsemőt megkeresztelni. Pál apostol konkrétan leírja: "Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik a Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk? A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk." (Róm 6,3-4 és egész 6. fejezet) A keresztség tehát azonosulást jelent Jézus Krisztus halálával, eltemettetésével és feltámadásával. Ezt az azonosulást az ember kizárólag saját, hit által hozott döntése alapján teheti meg a keresztségben. Krisztussal együtt meghal (megfeszíttetik) a régi bűnös énje, eltemettetik a vízbe, hogy aztán a vízből kijőve (feltámadás) új emberként, új életben járjon, és elmondhassa, amit Pál: "Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem." (Gal 2,20.)
Enélkül a hit, döntés és elköteleződés nélkül semmit sem ér a keresztség. A csecsemő pedig nem képes ilyen döntést hozni, tehát a csecsemő keresztségnek az égvilágon semmi értelme. Sőt, inkább káros, mert ha felnő, nem fog megkeresztelkedni, mondván, hogy ő már meg van keresztelve, holott az a keresztség semmit sem ért. Így viszont nem tölti be Jézusnak az igazi keresztségre felszólító parancsát. Márpedig ezt a döntést senki helyett sem hozhatja meg valaki más, a keresztszülő sem! Ilyen bibliai gyakorlat nincs!
A csecsemők üdvözülnek csecsemőkeresztség nélkül is, mint ahogy mindazok üdvözülnek, akiktől nem kérhető számon a hit és nem vonhatók felelősségre a tetteikért (szellemi fogyatékosok), mert Jézus megváltó halála érvényes rájuk. Isten csak azt kéri számon az embertől, amiért felelős. Azaz a saját döntését.
Köszönöm a válaszokat.
"Amit az első századról írsz, a börtönökben történt keresztségekről, nehezen tudom értelmezni, mivel az első században kizárólag bemerítéssel kereszteltek, ugyan hol merítettek volna be valakit egy börtönben?"
Ez az, hogy az első századokban még sehol nem volt "merülőmedence", mivel ezekről a legrégebbi régészeti leletek az ókeresztény templomok nyomán maradtak fenn. Templom meg csak akkor terjedhetett el, mikor megszűnt a keresztényüldözés. Élő vízben kereszteltek, de mikor fellángolt a keresztényüldözés, akkor nem igazán tudtak kimenni a Tiberisbe keresztelkedni...
A Didakhéban (Kr.u. I-II. századi mű tehát még az üldözések idején) egyébként már szerepel, hogy szükség esetén háromszori leöntéssel lehet keresztelni:
"Élő vízben kereszteljetek az Atya és Fiú és Szentlélek nevére. Ha nem áll rendelkezésre élő víz, keresztelj más vízben; ha lehet hidegben, ha nem, melegben. Ha egyik sem áll rendelkezésre, háromszor önts vizet a fejre, az Atya és Fiú és Szentlélek nevére."
Tehát kereszteltek, nem csak bemerítéssel.
"És milyen katekumenátusi idő, hol kellett bármiféle időt várnia az etióp koromnyiknak, akik Filep prédikálására hitre jutott, és azonnal meg is keresztelkedett egy út melletti tóban vagy folyóban?"
A katekumenátusi idő szerepel az ókeresztény irodalomban. A II. századtól vannak róla forrásaink. 3 évig tartott, és pont az volt a célja, hogy a felnőttek számára a keresztség egy tudatos, felkészült, hitbeli döntés legyen, ne csak amolyan hirtelen ötlet vagy fellángolás.
De mindegy is, a kérdésem kifejezetten a gyermekekre vonatkozik, hogy részesülhetnek-e a keresztségben vészhelyzet esetén.
A lelocsolás vagy vízzel meghintés nem felel meg annak a kritériumnak, hogy "Krisztussal együtt eltemettetünk a halálba". Mint ahogy nem lehet eltemetni valakit úgy, hogy a fejére szórok egy kis földet. Ez a gyakorlat nem biblikus. Ha nincs víz, amibe bele lehet az illetőt meríteni, akkor nem tud megkeresztelkedni. Szerencsére ez nem is üdvösségkérdés, hiszen a lator sem keresztelkedett meg, mégis üdvözült.
A csecsemőkeresztség pedig semmiképpen sem biblikus, mivel a keresztség csak hittel együtt érvényes. A csecsemő pedig mindenképpen üdvözül, mert nem felelős semmiért, tehát teljesen felesleges őt locsolgatni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!