Honnan származik az a bevett szokás sok egyháznál, hogy bemerítkezéskor meg kell vallanom a bűneimet a papnak/pásztornak? Mi köze hozzá?

Szerintem két dolog keveredik itt. Az egyik a keresztség, a másik a bűnök megvallása, vagy gyónás, ha úgy tetszik.

Hogy szükséges-e gyónás, bűnvallás a keresztség előtt, arra a Szentírás válasza: nem. Ez elég egyértelmű Péter apostol leveléből:

"amikor Noé idejében Isten türelmesen várt, amíg a bárka elkészült, amelyben csak néhányan, mindössze nyolcan menekültek meg, épp a víz által. Az előképnek megfelelően most titeket is ugyanígy megment a keresztség, hiszen az nem a test szennyének a lemosása, hanem könyörgés Istenhez, hogy adjon tiszta lelkiismeretet Jézus Krisztus feltámadása által"

Tehát a keresztség eltörli a bűnt. Valószínűleg a gyülekezeted nem biblikus.

Hogy általában szükséges-e a bűnvallás, a gyónás, arra a válasz igen. Erre szólít fel Jakab apostol is, és Jézus is erre ad hatalmat apostolainak. De ez nem jelenti azt, hogy elmondod bűneidet Jóska Pistának a szomszédból, akkor már rendben is van. Jézus csak a 12 (11, majd 13) apostolnak adott erre hatalmat, akik püspököket bíztak meg ezzel a feladattal, stb... Tehát én hiába megyek oda hozzád, s mondom valld meg nekem bűneidet, azok ugyanúgy megmaradnak.

Szia

Nem a Bibliából szárnazik ez a szokás...

Írva van ugyan a Jakab 1:16-ban: "Valljátok meg azért nyíltan a bűneiteket egymásnak, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy ereje van az igazságos ember könyörgésének." - de ez nem az, amiről kérdeztél. Miért? A bűnök ilyen megvallásakor nem ember a „segítőnk („Szószólónk”, a Károli szerint)” Istennél, hiszen egyedül Krisztus tölti be ezt a szerepet az engesztelő áldozata révén :1János 2:1, 2. Az emberek maguktól nem képesek helyrehozni az Isten ellen elkövetett helytelenséget, sem a maguk érdekében, sem mások érdekében, hiszen képtelenek gondoskodni a szükséges engesztelésről. Errő ezt írja a Zsoltárok 49:7, 8:"senki sem válthatja meg a testvérét, nem adhat érte váltságot Istennek (az életükért fizetendő váltságdíj olyan magas, hogy sosem tudják kifizetni azt).

A keresztények azonban segíthetnek egymásnak; az egymásért mondott imáik ugyan nem befolyásolják Isten jogos eljárásmódját (hiszen egyedül Krisztus váltsága az alap a bűnök megbocsátására), de számítanak Istennél, amikor azért hangzanak el, hogy Isten adja meg a szükséges segítséget és erőt annak, aki vétkezett és segítségre vágyik.

Pál apostol gyakran búzdította a keresztényeket az ilyen imákra. pl. a Kolossé 1:3; 2Thessalonika 1:11.

Helyesen látod, semmi szükség arra, hogy ismét elővegyed azt amit már feldolgoztál.

Jézus, aki a népek, az emberek tudatának felemelését látta feladatának, belátta, hogy a bűntudat egy komoly akadály a lelki fejlődés előremenetelében, elküldte tehát tanítványait, hogy segítsenek azokon, akik a bőntudat terhe latt szenvednek. Utódaik a vallásos előjárók hatalomra éhezve Jézus szándékát félreértették és híveikre erőltették a „bűnbánat szentségét.”

Kérdező, mit alkudozol? És hogy nem készítenek abban az egyházban fel téged?

És hol a francba vagy már PÉTER!- Te vagy itt a bemerítkezés területén otthon! Jöjj!

Na, megkerestem, hogyan szerepel ez a Bibliában.

"Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad."

[link]