Ezt az ige szakaszt hogyan kell értelmezni?

Ezt úgy lehet értelmezni, hogy Pál tévedett! Igen, mert ebbe a sugalmazásba "bele vitte" önmagát is.

Pál a zsidó hagyományokat követve sok esetben egy büntető istenképe volt, ami teljesen ellentétes Jézus tanításával, aki egy irgalmas és megbocsátó istenképet tanított.

Jézus azt tanította, hogy Isten mindenkit szeret, személyválogatás nélkül, még a bűnös embereket is. A keresztfán szenvedései közepette is azokért imádkozott, akik elkövették azt a szörnyű tettet.

Az Isten nem fenyít meg senkit sem, mindenki csak önmagát bünteti (fenyíti) azzal, ha nem fogadja el a Krisztust az Istenének!

"Valóban nincs büntető Isten, de ez nem jelenti azt, hogy a bűn ne hordaná magában a büntetést is. Isten nem oka, de feltétele annak, hogy ha valaki ellene van, akkor értelmetlen, természetellenes az élete, s ezt nem lehet józanul kibírnia senkinek. Vagy súlyos betegség, vagy a narkotikumnak valamilyen formája feltétlenül megjelenik!

Ha megvizsgálod szenvedésed okait, magad is rájössz, hogy egyik mögött sem az Isten áll. Szenvedéseidnek oka mindig vagy a te magatartásod, vagy másnak, másoknak a magatartása. Istené soha! "

Jézus; A HANG - könyv 1526

Szia

Ha figyelmesen olvasod az egész ige szakaszt, a 4-11 verseket, azok részben megmagyarázzák mit jelent az, hogy "...akit szeret az Úr, azt megfenyíti..."

De hogy még inkáb érthetőbb legyen, jó ha elolvassuk ugyan ezt más bibliai könyvekben, pl.:

5Mózes 8:5 "Jól tudjátok, hogy úgy fegyelmezett titeket Jehova, a ti Istenetek, ahogy az ember fegyelmezi a fiát."

Héberek 12:7 "Ki kell tartanotok, mert ez a fegyelmezésetek része. Isten a fiaiként bánik veletek. Mert melyik fiút nem fegyelmezi az apja?"

Héberek 12:9 " Továbbá minket emberi apáink fegyelmeztek, és mi tiszteltük őket. Vajon akkor ne rendeljük alá magunkat még készségesebben szellemi életünk Atyjának, hogy éljünk?"

Zsoltárok 94:1 " Boldog az az ember, akit megfegyelmezel, ó, Jah, és akit a törvényedből tanítasz,"

Példabeszédek 15:32 " Aki nem akarja megfogadni a fegyelmezést, gyűlöli az életét, aki viszont hallgat a feddésre, értelmes lesz."

Héberek 12:5, 6 " Teljesen elfelejtettétek, hogy mire figyelmeztettek titeket mint fiakat: „Fiam, ha Jehova fegyelmez, ne vedd félvállról, és ne add fel, ha rendreutasít, mert akit szeret Jehova*, azt megfegyelmezi. Igen, megostoroz mindenkit, akit a fiává fogad.”

Jelenések 3:19 "Mindazokat, akiket szeretek, megfeddem és megfegyelmezem. Ezért legyél buzgó, és bánd meg a bűneidet!"

A versek szerint a "fegyelmezés", az elsősorban figyelmeztetést, kiigazítást jelent, csak végső esetben büntetést, ahogyan azt az apák is (jobbik esetben) teszik.

Érdekes, hogy a fenyítéssel kapcsolatban akik egy büntető istenképben hisznek azok mindig ó-szövetségre hivatkoznak, a prófétákra, akik sugalmazás útján írták amit írtak.

Jézus Krisztusra viszont sohasem! :)

Tehát megfordítják a helyes sorrendet, és egy sorba állítják Jézust, mintha Ő is csak egy próféta lenne, és nem a földre leszületett Isten!

Nem véletlenül, mert a mások feletti uralkodásra való hajlamukat ez szolgálja a legjobban, ezért olyan nagyon szükséges a számukra a büntető istenkép.

A Jehova Tanúknál pld. így tudnak uralkodni a vének és vezetők a hívek felett, arra büntető istenképre hivatkozva, amit maga Jézus számtalanszor cáfolt!

De ugyan ez jellemző az összes felekezetre is, csak a tanúknál domborodik ki ez napjainkban a legvisszataszítóbb módon.

Nem vagyok Tanú, de az 5- ös válaszoló nagy butaságot irt. Ez az ószövetségi "büntető Isten", meg "háború Isten" mítosz azoknak hihető, akik maguk sohasem kutatták, vagy ha kevesen mégis, felületesen és előítélettel.

Kezdjük azzal hogy Jézus soha, sehol nem mondta, mégcsak nem is utalt rá, hogy a mai felületes kritikusokhoz hasonlóan, szerinte is problémás lenne az ószövetségi istenkép. Éppen ellenkezőleg, elismerte és mindig erősítette a tanítványaiban annak a tényét, hogy az Isten szeretet! Milyen ostobaság arra gondolni, hogy az a Jézus, aki tökéletes képmása volt az Atyjának és soha semmit nem tett, ami Neki ellene lenne, ellene mondana annak, amit az Ószövetség feltár Istenéről.

Sőt, azokat az ítéleteket, melyeket az Ószövetség leír, Isten a Fia, Jézus által mégegyszer megteszi az utolsó és végső háborúban, Isten háborújában, Armageddonkor.

Csakhogy ez nem önkényes és igazságtalan pusztítás lesz, mint az emberi háborúk (melyekről ugye tudjuk, hogy az első áldozata az igazság!), hanem Isten igazságos ítélete az istentelen nemzeteken és egyéneken.

Éppen a szeretet hiányát mutatná, ha ezt nem tenné meg azokért, akik ebben a gonosz emberi társadalomban szenvednek az igazság miatt.

" ellene mondana annak, amit az Ószövetség feltár Istenéről."

A sok közül csak kettőt említenék meg:

Máté5.43. Hallottátok, hogy ki lett jelentve: szeresd ( a közeledben lévő) embertársadat és gyűlöld ellenségedet !

Máté5.44. Én pedig (azt) mondom nektek: szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket,

János10.7. Mondta tehát ismét nékik Jézus: Ámen, Ámen mondom nektek, hogy én vagyok a juhok ajtaja.

János10.8. Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és rablók voltak, de nem hallgattak rájuk a juhok.

A próféták csak emberek voltak, akik sugalmazás alapján írták amit írtak, míg Jézus a földre leszületett Isten, ami azért kellene, hogy némi különbséget jelentsen a számodra!:)

Én tudom, hogy a mások fölött uralkodni akaró gondolkodási mód nagyon nehezen veszi azt tudomásul, hogy nincs bosszúálló és büntető Isten, hanem csak szerető és megbocsátó Isten, de ha Jézust megismered, akkor a bosszúálló ostobaságok is le tudnak oldódni rólad! :)

"A Szentírásban rangsorolni kell! Csak azokban a sorokban él a Szentlélek lángja, amelyek hozzáigazíthatók az evangéliumaimhoz! A keresztények közötti meg nem értés egyik legsúlyosabb forrása az, hogy nem evangéliumaimhoz igazítjátok a Biblia többi részét, hanem azonos szintűnek tartjátok minden sorát. Pedig könnyen beláthatnátok, hogy így a Bibliából mindent ki lehet olvasni, és az ellenkezőjét is! Tehát érdemben használhatatlan! Arra kérlek benneteket, hogy az evangéliumaimat olvassátok nagy buzgósággal, és a Szentírás többi részével csak annyiban foglalkozzatok, amennyiben össze tudjátok egyezteti evangéliumaimmal." (Jézus/A Hang: 21/2092)

"" ellene mondana annak, amit az Ószövetség feltár Istenéről."

A sok közül csak kettőt említenék meg:"

Nem, nem, ezt gyakran magyarázzák félre, de bizony ez egy súlyos hiba! Teljesen torz és negatív istenképet fest a Mindenhatóról. A te két példád is egy félremagyarázáson -amint mondtam az előző válaszomban: 'felületes értelmezésen' alapul.

A Hegyi beszédben, amelyről a Máté 5:1-7:29 és a Lukács 6:17–49 is beszámol, Jézus éles ellentétet vont meg két osztály között: egyrészt az írástudók és a farizeusok, másrészt az általuk elnyomott köznép között. Kétféle igazságosságról beszélt: a farizeusok képmutató igazságosságáról és Isten igazi igazságosságáról (Máté 5:6, 20). A farizeusok önigazságossága a szájhagyományban gyökerezett.

Amikor Jézus előzőleg a Héber Iratokból idézett, ezt mondta: „Meg van írva” (Máté 4:4, 7, 10). De a Hegyi beszédben hat alkalommal kezdte úgy a mondanivalót, mintha az a Héber Iratokból vett kijelentésnek hangzanék: „Megmondatott” (Máté 5:21, 27, 31, 33, 38, 43). Miért tette ezt? Azért, mert úgy utalt az Írásokra, ahogyan a farizeusi hagyományok fényében értelmezték azokat, ami ellentétben volt Isten parancsolataival (5Mózes 4:2; Máté 15:3). Ez nyilvánvaló Jézus hatodik, s egyben utolsó utalásából ebben a sorozatban: „Hallottátok, hogy megmondatott: ’Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet.’ ” De egyetlen mózesi törvény sem mondta: „Gyűlöld ellenségedet.” Az írástudók és a farizeusok mondták ezt. Ők értelmezték úgy a Törvényt, hogy szeresd felebarátodat — zsidó felebarátodat, és senki mást.

Tehát a hatodik és egyben utolsó példában, Jézus világosan megmutatta, hogyan gyengítette le a mózesi törvényt a rabbinikus hagyomány: „Hallottátok, hogy megmondatott: ’Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet.’ Én azonban azt mondom nektek: Ne szűnjetek meg szeretni ellenségeiteket és imádkozni azokért, akik üldöznek titeket” (Máté 5:43, 44). Az írott mózesi törvény nem szabott határt a szeretetnek: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat” (3Mózes 19:18). A farizeusok voltak azok, akik meggátolták ennek a parancsolatnak az érvényre jutását, és azért, hogy kibújjanak alóla, a „felebarát” szót azokra korlátozták, akik megtartották a hagyományokat. Így volt ez akkor is, amikor később Jézus arra a parancsra emlékeztetett egy bizonyos törvénytudót, hogy ’szeresd felebarátodat mint önmagadat’ és az megkérdezte tőle: „Ki valójában az én felebarátom?” Jézus az irgalmas szamaritánus példázatával válaszolt neki: te magad légy a felebarátja annak, akinek szüksége van rád (Lukács 10:25–37).

Meg aztán ha a szövegösszefüggést rendesen figyelembe veszed, meglátod, hogy Kiről beszélt Jézus:

"44 Én azonban azt mondom nektek, hogy szeressétek az ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, 45 hogy égi Atyátok fiainak bizonyuljatok, mivel ő felhozza a napot a gonoszokra is, és a jókra is, és esőt ad az igazságosaknak is, és az igazságtalanoknak is."

Itt ugye az Atyjára, az ószövetségi JHVH-ra utalt, akit ma magyarul a leggyakrabban Jehova vagy Jahve néven adnak vissza. Arra az Istenre, aki egyesek állítása szerint olyan "vérszomjas", "könyörtelen" meg "kegyetlen" volt.

Akkor most neked nem furcsa, hogy arra az ószövetségi Istenre utal Jézus a szeretet legmagasabb-rendű kifejeződése forrásaként, akire mindenféle aljas és sötét dolgokat kiabáltok?

Tehát egy tőle külön álló entitásra utalt, akire mindig feltekintett - a földi élete előtt és után is! Tehát Jézus nem a "földre leszületett Isten". Ő magát sohasem nevezte Istennek, sőt! Amikor a Biblia Istennek nevezi, akkor ugyanazon szellemben teszi, mint más kimagasló vezetőket, mivel az "Isten" rangot a Biblia nem egyedül az Atyára, a Mindenhatóra használja, hanem teljesen szabadon, akár vezető emberekre is - mint pl. Mózes.

---------

A 8-as vers pontosabban:

8 "Mindazok, akik jöttek, és azt állították magukról, hogy ők én vagyok, tolvajok és rablók, de nem figyeltek rájuk a juhok."

A „dolgok rendszerének a végé”-ről szóló jövendölésében Jézus bejelentette, hogy „hamis Krisztusok és hamis próféták” támadnak és nagy félrevezetést okoznak. Ezek az igazi Krisztus „helyében” jönnek el s azokat a félrevezetett személyeket, akik az ilyen csalókat követik, vallásilag meglopják és levágják majd, szellemileg elpusztítják, ha nem éppen ténylegesen is (Máté 24:3, 24, 25; Ján 10:8, 10).

Az Evangéliumok semmiképpen sincsenek ellentétben a korábban írott szentírási részekkel. A "teljes Írás Istentől ihletett" ugyanis.