Hogy mondják idegen szóval azt amikor az állam vezetője a vallás feje is egyben?

Ennek az ókorban semmiféle külön neve nem volt (mint ahogy a monarchizmusnak sem igazán), mivel ez volt az alap, magától értetődő igazság. Hasonlóan nem igazán volt szavuk a vallásuk megnevezésére, hiszen nekik még volt fogalma arról, hogy mi a vallás.

A "cézáropapizmus" egy 18. századi kreálmány, és ennek az egésznek a kérdése is csak a kereszténység után jött fel, mivel a kereszténység volt az első, ami megbontotta az uralkodó és a vallási vezető személyét, és felosztotta őket királyra és pápára.

A Római Császár például viselte a "Pontifex Maximus" címet (főpapi cím, ma a pápa viseli, legyen örökre átkozott), de jóval előtte is ez volt a norma: Kréta első királya, Minos király egyenesen Zeus leszármazottja volt, ez által nem csak földi joga volt az uralkodásra (mint a modern demokráciáknak, amik hatalmának alapja így >csak< az erőszak), hanem isteni is. Ott van még a Alexandros Megas is ("Nagy Sándor"), akit szintén Zeus leszármazottjának tartanak. Ott van minden egyes egyiptomi, perzsa ("királyok királya, aki földön járó Isten"), hindu, kínai, japán császár is (a japán császárok egészen a II. világháború végéig a Napistentől származtatták magukat, mint ahogy pl. a középkori angol királyok is, még a kereszténység idején is, "pogány" Istenektől származtatták le magukat, ami Istenek konkrétan a családfájukban benne voltak).

De ez ugyanígy igaz minden Rómától északabbra található kisebb-nagyobb törzsre is, és így tovább.

A királyság és a király és a vallási vezető egyszemélyűsége az ember természetes, normális állapota.

Oké, kedves proletár.

Most pedig vissza a gyárba.

A Teokrácia, Isten általi uralmat jelent. Ennek feje maga Isten, és a gyülekezet feje pedig Jézus.

A felvigyázók pedig nem lehetnek országok államok Fejei.

Kivételesen #4-nek most igaza van, kivéve "...a mint a modern demokráciáknak, amik hatalmának alapja így >csak< az erőszak.." megjegyzése.

A megjegyzés arra utal, hogy abban a témában mégse értette meg az olvasottakat. A demokrácia hatalmának alapja ugyanis a konszenzus (már kitalálóinál, az ókori görögöknél is). Csak sokan nem értik ezt a finoman megalkotott fogalmat, és átalakítják a "többség uralmára". Ez azonban csak a formális rész, a jelentéstani nem.