Ki lehet érdemelni a kegyelmet?

Kiérdemelni nem lehet, mert a kegyelem egy ajándék, viszont tenni kell érte valamit, mégpedig el kell fogadni és át kell venni, majd használni, ugyanúgy, mint egy fizikai ajándékhoz is ki kell nyújtani a kezünket. A kegyelem olyan ajándék, ami nincs becsomagolva, mindenki beleláthat, hogy mi van benne, és dönthet, hogy elfogadja-e avagy sem.

A kegyelmeben nem csak a bűneink megbocsátása, a feltámadás, a mennyország bizonyossága, meg a testvéri szeretet a többi hívő közösségében, a Szentélelekben való öröm vagy Isten lelki és fizikai gondoskodása stb. van benne, hanem kihívások is. A kegyelem az által jön el, hogy a Szentlélek a keresztelőkor beleköltözik azokba, akik hisznek. Ebből aztán komoly kihívások fakadnak, csak néhányat említve:

1) Hitben járás (2Kor 5:5-7). Ha már a kegyelemben vagyunk, attól még a szemünkkel továbbra sem fogjuk látni, hogy Isten a világ ura, sem azt, hogy ő az igazságát érvényesíteni tudja ebben a világban, sőt akár még azt sem látjuk, hogy Isten jó vagy szerető. Csak hittel várjuk, hogy egy nap majd szemtől szembe meglátjuk őt, és bebizonyosodik, hogy ő tényleg olyan, amilyennek mondja magát, és tényleg van hatalma mindent igazságosan helyreállítani egy újjáteremtett világban, amelyből örökre ki lesznek zárva a gonoszok.

2) "vérre menő" harc a kísértésekkel (Zsid 12:4-6) és harc az égi magasságban levő gonosz szellemekkel (Ef 6:2). Ez a harc ugyanúgy nagy bátorságot, hitet fegyelmezettséget és képzettséget igényel, mint evilági katonának lenni, még ha nem is fizikailag viseli meg az embert, vagy testileg kap az ember sebeket hanem lelkileg.

3) Hátrányos megkülönböztetés vagy akár gyűlölet és üldöztetés a környezetünkben (2Tim 3:12, Jn 15:9) Mivel átmentünk a halálból az életbe, és a sötétségből a világosságba, ez egyeseket felettébb irritál, az ellenségüknek fognak tekinteni. Valójában az igazi keresztények még ma is lázadókként és felforgatókként vannak számontartva a világiak szemében, amíg a világ túlnyomó része az Isten elleni lázadásban éli az életét. A világ kiveti magából az extrém gonoszokat is meg az extrém igazakat is, mert mindkettő irritálja. János apostol, aki extrém igaz volt, így került a kietlen és kopár Patmosz szigetére száműzetésbe és nélkülözésbe feltehetőleg javíthatatlan, visszaeső bűnözők és gyógyíthatalan elmeháborodottak közé. A világ azt szereti, ami éppen az aktuális elfogadott mérce vagy szellemiség a világban. Az igazi kereszténység szellemisége ebből a mai napig minden korban és minden nemzetben kilógott.

4) Szolgálatok fáradhatatlan ellátása a gyülekezetünkben (Róm 2:6-8, 1Pét 4:10-11). A kegyelemm csomagban munkaköri feladat is van. Isten mindenkinek adott tehetségeket, amelyeket Krsiztus testének (az egyháznak) az építésére kell fordítania. Ez a munka szükséges ahhoz, hogy az egyház tagjai együtt felépüljenek azzá a dicsőséges "szellemi templommá", amelyben nyilávnvalóvá válik mindenki számára Isten jelenléte.

5) igazságtalan szenvedés (1Pét 2:19). Érdekes, hogy az igazságtalan szenvedés is Isten kegyelmeként van számontartva a Bibliában. Ugyanis Isten hajlandó is és szereti is fenntartani a szabad akaratát az embereknek, viszont akik a szabadsággal visszaélve gonosztetteket hajtanak végre, azoknak szükségszerűen vannak szenvedő alanyai. A keresztények -- a hajdani korokban különösen -- elöljártak abban, hogy elviseljék a visszaéléseket, és szenvedésben is példaértékű magatartást tanusítsanak.

6) az Ördög kitüntetett figyelme és haragja (1Pét 5:8), és még egyebek, amelyek nem valami vonzók első hallásra.

Az egész úgy foglalható össze, hogy akik a kegyelmet megkapták és átvették, azokat a kegyelem arra motiválja, hogy úgy éljenek, mint Jézus, ezért ugyanazt a bánásmódot fogják megtapasztalni a világtól, amit Jézus tapasztalt.

Tehát én úgy látom a Bibliából, hogy Jézus mind a toronyépítés, mind a két király csatája (Lk 14:28-33) példabeszédében elhívja arra az embereket, hogy számolják fel a költségét az ő követésének.

üdv

Stefán

A kiérdemelni azt jelenti, hogy tenni érte, hogy megkaphasd. Vagyis hogy létezik egy gomb, egy kapcsoló, egy fogantyú, amit ha megnyomsz, bekapcsolsz, meghúzod, akkor kiérdemled Istentől a kegyelmet. Ez jelentené a cselekedetet.

"Mit mondunk tehát, hogy Ábrahám a mi atyánk nyert volna test szerint? Mert ha Ábrahám cselekedetekből igazult meg, van mivel dicsekedjék, de nem az Isten előtt. Mert mit mond az írás: Hitt pedig Ábrahám az Istennek, és tulajdoníttaték az ő néki igazságul. Annak pedig, aki munkálkodik, a jutalom nem tulajdoníttatik kegyelemből, hanem tartozás szerint; Ellenben annak, aki nem munkálkodik, hanem hisz abban, aki az istentelent megigazítja, az ő hite tulajdoníttatik igazságul." (Róma 4,1-5)

"Hogyha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekből: különben a kegyelem nem volna többé kegyelem. Hogyha pedig cselekedetekből, akkor nem kegyelemből: különben a cselekedet nem volna többé cselekedet." (Róma 11,6)