Ha a jó nem létezhet rossz nélkül, akkor Isten értelmetlen nélküle?

Nem is az, hogy jó nem létezhet rossz nélkül, hanem önmagában egyszerűen nem létezik olyan hogy jó vagy rossz. Ezek egyrészt szubjektív (hisz egyéne válogatja hogy kinek mi a jó és mi nem az), másrészt relatív (hisz a körülményektől, az esetleges alternatív lehetőségektől függ hogy valami mennyire jó vagy rossz) fogalmak. Nem létezik egyik fogalomnak sem abszolút jelentése.

Legegyszerűbben úgy lehetne példázni, hogy ha neked valamilyen helyzetben legalább kétféle választási lehetőséged van, akkor ezeket a lehetőségeket egyéni ízlésed, világnézeted, stb alapján rangsorolni tudod. Amelyik opció számodra előnnyel jár, nyilván az lesz a jó, amelyik pedig nem, vagy kevésbé az, az a rossz.

A "jó" meg a "rossz" kizárólag a Te gondolataidban léteznek, odakint a külső valóságban ezek nem értelmezhető dolgok. Könnyen belátható, hogy ami neked rossz, az lehet, hogy nekem jó. Például ha ellopom a pénztárcád, az nekem jó, neked meg rossz. Aztán ha utána kiderül hogy én voltam, és megruházol miatta, akkor az meg nekem lesz rossz.

"Nincs a világon se jó, se rossz: a gondolkozás teszi azzá."

(William Shakespeare)

A jó az élvezet es a boldogság, a rossz a szenvedés.

Istennek nem válik dicsőségére a rossz létezése

Isten dicsősége akkor fényesebb, ha sokan önszántukból dicsőítik. A rossz léte a szabad akarathoz kell. Rossz nélkül a szabad akaratnak nem volna értelme. Két lehetőség van: Isten mellett dönteni, vagy az örök pusztulás.

De miért ne döntenénk Isten mellett? Büszkeségből? Ha úgy gondoljuk mi Istennél jobban tudjuk mi igazság, az az emberi büszkeség. Meg lehet nézni milyen, amikor valaki a kapcsolatait a saját büszkesége szerint alakítja...

"Ha a jó nem létezhet rossz nélkül, akkor Isten értelmetlen nélküle?"

Miért ne létezhetne, ahogy a bűneset előtt csak jó létezett. Rossz klasszikusan nem is létezik, az Isten hiánya. Csak akkor nem jónak, hanem természetes állapotnak hívták (volna). Nem véletlenül a "jó- és a gonosz tudásának fája" volt a neve. Tehát, bár bűntelen volt minden, ezt nem igazán tudták Ádámék, mert nem ismerték a jót és a rosszat sem. Természetből cselekedték az abszolút jót

"Minél több a rossz, Isten dicsősége annál fényesebb?"

Ebben semmi új nincs. Erre már Pál is válaszolt a Róma 3-ban. Hiába, nincs új a nap alatt.

"Miért ne létezhetne, ahogy a bűneset előtt csak jó létezett"

Ha csak jó létezett volna, akkor nem lett volna ami bűnesethez vezet...

A világ nem fekete és fehér, képtelenség olyan szavakkal leírni mint jó és rossz. Főleg mert ezek a fogalmak sem léteznek, csak az emberi társadalom hozta magával.

Ha egy gazellát legyilkol egy oroszlán, akkor neki nyílván jó lesz, a prédájának már annál kevésbé. Minden nézőpont kérdése.

Én ezért sem hiszem hogy létezhetne a biblia által leírt isten. A világon minden ok-okozati kapcsolatban áll egymással, néhányan ezt tévesen karmának vagy sorsnak nevezik. Ezeket a helyzeteket mi, az emberek teremtjük meg, mindenféle felsőbb erő nélkül. Csak néha szeretünk szabályok mögé bújni, néha szeretünk bűnbakokat is keresni. Ezért van az hogy a számunkra pozitív dolgokat az istennek tulajdonítják, holott saját erőből értük el azt. Ezért van az hogy a negatív dolgokat Sátántól valónak tartjuk, mert nem akarjuk megérteni őket vagy mert csak szimplán menekülni akarunk. Meg persze a lelkiismeretünket is nagyban megkönnyíti ha tudjuk hogy van egy bűnös lélek amely gonoszságra sarkall, és innentől kezdve mossuk kezeinket akármit is tettünk, hiszen azok nem saját akaratunkból történtek.