Az Isten mit érez mikor gyötrődök? Hidegen hagyja, vagy talán sajnál, vagy azt gondolja hogy a végén úgyis a segítségemre szorulsz te nyomorék?

# 16 Nem kell hogy sajnáljon, nem kell hogy segítsen. Ha nem akadályoz, az már elég. Tudom hogy ő most nem avatkozik bele semmibe. Mindenki beleszület egy élethelyzetbe, amit már nevezhetünk sorsnak, mert nem mi választjuk a családunkat, élethelyzetünket. Nem az Isten a hibás ezért, hanem én. De én sem vagyok hibás mivel gyenge lelkű vagyok, ilyennek születtem. Játszom az áldozat szerepét, de ha megélem, akkor ennek is véget vetek. Nem tudom, tegnap annyira letarolt valami, hogy még mindig érzem a hatását. Igaz hogy sokáig fojtogattam magamban, és tegnap egyszerre kijött, még éjjel is sírtam. Nem tudom, túl fogom-e élni, ezt az időszakot is, de ha igen akkor kezembe veszem az életemet. Ha nem halok bele a lelkem fájdalmába, akkor teszek róla hogy jobb legyen. Nekem az egész világ állapota fáj, nem csak a saját gondom. Sajnálom az ártatlanokat, azokat, akik ugyanúgy kétségbeesettek mint én. Még fel kell fognom, hogy magamon kell először segítenem. Hiányzik belőlem az önzőség. Nem azért teszek fel ilyen kérdéseket hogy nyavalyogjak, hanem mert tisztán szeretnék látni. Örülök neki ha itt akad, és hála égnek sokszor akadott itt olyan is, aki mindig segít hogy tisztábban lássak. Most is megtörtént, a nyavalygás meg a hiszti meg a dühkitörés mellett, kaptam valami jobb iránymutatást is! Nekem már megérte.

A költő csávóra kicsit kiakadtam, az igaz, de neki is köszönöm. Néha van, hogy be kell kattanni, ahhoz, hogy újra helyre tegye magát az ember.

Az Isten nem gyötrődik, mert tudja, hogy ez egy ideiglenes világ állapot, és neki ezt semmiség helyre hozni.