Most akkor hogy van Isten szeretete?

Egyáltalán nem baj, ha az ember fél a tettei következményeitől. A felelősségteljes élethez ez hozzátartozik. Az Istenfélelem szó pozitív. Persze ez nem szabad hogy rettegésbe forduljon, mert az már beárnyékolhat minden döntést, korlátozza az ember szabadságát.

Isten képes a múltunkat is átértékelni, a múlt bűneit a javunkra fordítani megtérés után. A hit egy út, amin az embernek lelkileg folyamatosan fejlődni kell, egyre inkább Isten iránti bizalom irányába haladni a körülményektől függetlenül.

Ha az ember valakit igazán szeret, pl. édesanyját, testvérét, házastársát, akkor egy nézeteltérésben vagy akár egy közös ügy intézése közben igyekszik tekintettel lenni, vigyázni, nehogy figyelmetlenségből megbántsa a másikat. Minél nagyobb a szeretet és nehezebb a szituáció, annál inkább jelen van az aggódás. Az ember idő szűke vagy fáradtság miatt akaratlanul is könnyen tehet, mondhat olyat, elfelejthet valamit, amivel aztán belerondít a kapcsolatba, megbántja a másikat.

Na ilyen a hithű Istenfélelem is.

Isten (zsidó-kersztény) nem egy kívülálló hatalmaskodó uraság, hanem a Bibia szerint Ő bennünk van, az emberi kapcsolatainkban lakozik. Ha magunknak, vagy felebarátunknak ártunk, Őt sérjük meg.

Ha Istent szeretjük, akkor az embereket is szeretnünk kell. Ha valaki gyűlöli felebarátját, az nem mondhatja hogy szereti Istent. És fordítva is: ha valaki gyűlöli Istent, az nem szeretheti őszintén felebarátját. Tehát Isten szeretni annyit jelent, hogy szeretem az életemet, és szeretem az embereket.

Jézus azt mondta: "Isten országa köztetek van", ahogy a pokol is. Majd a halál után az örökkévalóságban visszhangzik.

"Csak annyi hogy akkor pokol, mondja ő. Nem?"

Végül csak két út van, te is érzed: vagy Isten, vagy a pokol. Ha az utóbbi nem tűnik jó választásnak, akkor próbáld szeretni mégiscsak. :) Ő megérti, ha nem mindig, nem mindenkinek könnyű, mint ahogy egy kisgyereknek sem mindig könnyű szeretnie a szüleit (pl. amikor épp javában hisztizik valamiért). De attól még nem mondanak le róla a szülők, akkor se, ha azt ordítja épp, hogy "utállak titeket!". Isten meg mindenkinél jobban szeret, tehát ő meg még kevésbé mond le rólad, ha legalább megpróbálod.