Részt vettünk a nászmisén vagy mondhatjuk, hogy nem?

Nem kellett volna hátra húzódjatok.Ezek szerint ott voltatok de mégse lehet mondani,hogy részt vettetek.

Én is voltam olyan esküvőn ami más vallású volt mint az enyém,néztem mit csinálnak a mások és azt csináltam én is.

Én nem vagyok hajlandó leutánozni mások ájtatoskodását, ha nem érzem magaménak, nem szívből jön. Senki kedvéért semmilyen körülmények között nem vetek keresztet.

Hiszek Istenben, de kis közösségekben kezdtem megismerkedni vele, ahol elfogadják hogy tanulócipőben járok, és nem kényszerítenek rám semmit amit nem akarok.

Az ima végén én is mondom, hogy Ámen, ez nyilván bele fér, de ők azt mondják nekem, csak azt tegyem ami szívből jön.

Számomra mindig is ezért volt idegen és unszimpatikus az egyház, mert az elvárásaik szinte kényszerítőek, és nem hiszem, hogy Isten ezt akarja.

De mi volt konkrétan? Beálltatok a templom hátuljába és néztetek? Ha igen, akkor illett volna leülni a padra (és amikor a többiek felallnak / leülnek, akkor nektek is). Bár ez annyira természetesnek hangzik, hogy kár külön leírni.

Ha ezt így csináltátok, csak mondjuk a keresztvetés meg ilyen nagyon “specifikus” dolgokat nem csináltátok, akkor a barátnőd a hülye.

"néztem mit csinálnak a mások és azt csináltam én is"

Szerintem ez is teljesen felesleges. Talán a felállás az, amiben jó, ha követed a többieket, másban nem kell. Elég, ha te ülsz a padban addig, amíg a többiek térdelnek. Az Evangélium olvasása előtt a katolikusok három kis keresztet vetnek. Elég fura, amikor nem katolikusok ezt utánozni szeretnék, de nem tudják, hogy mi történik és ezért "vakaróznak" kicsit erre-arra. Inkább ne csináld.

Nem kell szégyellni sem azt, hogy nem vagy katolikus, sem azt, hogy nem vagy hívő. Megtiszteled őket azzal, hogy nem zavarod a szertartást, felállsz, amikor a pap megérkezik, kivonul és az Evangéliumot olvassa. Ennyi bőven elég.

A mi templomunkba jár evangélista és református is. Nem vetnek keresztet, nem áldoznak. Viszont áldozáskor kimennek áldásért. Senki nem szólja meg őket, nincsenek kiközösítve vagy ilyesmi.

Tényleg érdekes, hogy honnan tudta, hogy mit csináltatok, mikor végig háttal ült.

Vagy valaki pletykált. Vagy azt nem vette jó néven, hogy nem ültetek a násznép többi tagjához oda, hanem tüntetőleg elkülönültetek. Ez utóbbi esetén végül is igaza van (bár szerintem ez sem indok, hogy szemrehányást tegyen utólag), de ennek semmi köze a valláshoz. Akár egy közepesen nagy templomban is rém hülyén veszi ki magát, hogy kis létszámnál néhányan állnak hátul és nem hajlandók odaülni a többiekhez. Ha polgári esküvő van és a házasságkötő teremben bámészkodik pár ember hátul, ahelyett, hogy odaülne a többiekhez, az is fura és kicsit bunkó is.

Ha leültek volna a többi közé, lehet még nagyobb égés lett volna a nem részvétel. Ha kimentek volna a templomból, akkor meg az lett volna a baj. Azért álltak hátul, hogy ne legyenek szem előtt, így zavartak a legkevésbé.

De mindegy, ha hibát akarunk keresni a másikban, azt mindig lehet találni. Úgy hogy mindenkinek jó legyen, úgy képtelenség viselkedni. Add önmagad, akinek nem tetszik fel is út, le is út.

Ha valakit nem akarnak elfogadni, az ellen nincs mit tenni. Úgy hogy kár erőlködni, nem kell foglalkozni az ilyenekkel.