A Biblia szerint minden Krisztusban hívő királyként uralkodásra lesz kiválasztva? Mindegyikük alkalmas erre? Kik lesznek az alattvalók?

Nem minden Krisztusban hívő, ugyanis sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak. Az írásban három feltételnek kell teljesülnie az örök élethez:

1: Az egyedül igaz Istennek, azaz Jézus Krisztus Atyjának ismerete

2: Akit Ő elküldött, azaz Jézus Krisztusnak ismerete.

3: Az Atya parancsolatainak megőrzése.

[Jn. 17.3] Az az örök élet, hogy téged, az egyetlen igaz Istent ismerjenek és azt, akit elküldtél, a Krisztus Jézust.

[Mt. 7.21] Nem mindenki fog a mennyek királyságába bemenni, aki nekem azt mondja: Uram, Uram! Csak, aki mennybéli Atyám akaratát teszi.

[Mt. 7.22] Azon a napon sokan szólnak majd így hozzám: Uram, Uram! Hát nem a te neveddel prófétáltunk-e? Nem a te neveddel ûztünk-e ki ördögöket? Nem a te neveddel tettünk-e sok hatalmas csodát?

[Mt. 7.23] Én akkor ilyen vallomást fogok nekik tenni: Sohasem ismertelek titeket! Távozzatok tõlem ti, akik a törvény megrontásán munkálkodtok.

Azok, akik választottak, és nem csak elhívottak, azoknak így látta János a Jelenések látomásában a jutalmát:

[Jel. 20.4] Trónokat láttam. Voltak, akik rájuk ültek, s azokra ítélethozatalt bíztak. Láttam azután azokat a lelkeket, akiket Jézus tanúságtételéért és az Isten igéjéért lefejeztek, akik nem borultak földre a fenevad elõtt, sem annak képmása elõtt, akik nem vették sem homlokukra, sem kezükre a bélyeget: ezek megelevenedtek és a Krisztussal együtt királyságra léptek ezer évig.

[Jel. 20.5] A többi halott nem elevenedett meg, amíg az ezer esztendõ véget nem ért. Ez az elsõ feltámadás.

[Jel. 20.6] Boldog és szent az, aki részt kap az elsõ feltámadásban. Hozzájuk nincs joga a második halálnak, hanem az Isten és a Krisztus papjaivá lesznek, és vele fognak uralkodni ezer esztendõn át.

[Jel. 20.7] Ha aztán végéhez érkezik az ezer esztendõ, eloldják tömlöcébõl a sátánt.

Ha ezeket elolvasod, kitűnik, hogy az uralkodás ezer éven át tart majd. Ez a hetedik 'nap', vagy hetedik korszak, amit a teremtésnél Isten megszentelt, és amin megpihent, ami az Isten Választottjainak Szombatja. Azokon uralkodnak majd, akik nem kerültek be az első feltámadásra és túlélik az 'Úr napját'. Ebben az időben a földön az igazságosság fog uralkodni, Krisztus és az Egyház uralkodása alatt, aminek következménye lesz, hogy Isten áldása fog kiterjedni az egész földre. Énok és Ézsaiás sokat prófétál erről az 'aranykor'-ról, aminek végén fog eljönni az összes halott feltámadása és megítélése, azaz a nyolcadik napon.

A válasz tehát nem, nem elég pusztán Krisztusban hinni, Isten parancsolataiban is járni kell, de mindenki, aki az első feltámadásba kerül, méltó lesz Krisztussal együtt az Atya trónján ülni, és uralkodni. Ezeket a választottakat akarja elpusztítani a Sárkány, őket, akik szellemi értelemben az 'Asszony magvából valók', azaz az igaz Egyházhoz tartoznak:

[Jel. 12.17] A sárkány haragra gyulladt ekkor az asszony miatt, és elment, hogy a többiek ellen indítson háborút, kik az asszony magvából valók, azok ellen, akik Isten parancsolatait megõrzik, s akiknél ott van a Jézusról szóló bizonyságtétel.

[1Kor. 7.19] A körülmetéltség semmit sem jelent, és a körülmetéletlenség sem jelent semmit, csak az Isten parancsolatainak megõrzése.

"Ezek az ajándékok hatalmas felelősséggel járnak. Bizonyára mindenki ismer olyan hívő keresztény embereket, akik hitük és szívük alapján meg lesznek mentve, kegyelem által természetesen, azonban olyan labilisak pszichésen, hogy nem bízna rájuk az ember ilyen komoly feladatot."

Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak. Isten mennyegzőt készít Fiának az Egyházzal, és nem tűri meg mennyegzői termében, ha valaki nem megfelelő ruhába, azaz nem felkészülten érkezne. Így nem elég jószívűen Uram-Uramozni, hanem tökéletesen fel kell készülni, mert egy földi lakodalomba se állít be az ember pizsamában, mi pedig nem akárki lakodalmára vagyunk hivatalosak:

[Mt. 22.8] Azután így szólt rabszolgáihoz: A lakoma kész, de a hivatalosak nem voltak rá méltók,

[Mt. 22.9] menjetek el hát az utak keresztezéseire, s akiket éppen elõtaláltok, azokat hívjátok el a lakodalomra.

[Mt. 22.10] Azok a rabszolgák szét is mentek az utakra, összegyûjtöttek mindenkit, akit csak találtak, rosszakat is, jókat is, úgyhogy vendégekkel telt meg a lakodalmas ház.

[Mt. 22.11] Mikor azonban a király bement megnézni a vendégeket, észrevett ott egy embert, aki nem volt lakodalmas ruhába öltözve.

[Mt. 22.12] Pajtás - mondotta neki -, ide jöttél, holott nincs lakodalmas ruhád? Az néma maradt.

[Mt. 22.13] Ekkor a király ezt mondta a felszolgálóknak: Kötözzétek meg kezét, lábát és vessétek ki a külsõ sötétségre, hol sírás és fogcsikorgatás lesz.

[Mt. 22.14] Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a kiválogatottak.

Akiket Isten eleve kiválasztott arra, hogy Fiának alakját viseljék (aki szintén pap és király), azokat eleve a többiektől különválasztotta, hogy így Isten Fia sok testvér között az elsőszülött legyen, akiket pedig eleve különválasztott, azokat igazságosakká tette, akiket igazságosakká tett, azokat meg is dicsőítette. (Róm. 8:30)

Mindenkinek át kell esnie Isten ítéletén, kivétel nélkül. Az Egyházon kezdődik az ítélet, ők már ebben a bűnös világban elnyerik gonoszságukért a fenyítést és megigazíttatnak, ezáltal jutnak az első feltámadásba, hiszen nincs szükségük már, hogy a második feltámadásban ítéletet kapjanak, ha már egyszer megítéltettek a földön. Azért is vehetnek részt Krisztussal az ítéletben, mert ha ők a bűnös világban képesek voltak igazul viselkedni, megtanulva a könyörület és megbocsátás erejét, mit fognak majd mondani erre azok, akik a sötétségben jártak, mit sem törődve Isten kegyelmével?

[1Pét. 4.17] Mert itt az idõ, hogy az Isten házától elindulva elkezdõdjék az ítélet. Ám, ha elõször tõlünk indul el, mi lesz a végük azoknak, akik az Isten örömüzenetének nem engedelmeskednek?

[1Pét. 4.18] Ha még az igazságos is alig menekül meg, hová lesz az istentelen és a vétkezõ?

Mindenkinek számot kell ugyanis adnia magáról Istennek, és ott már nem lesz kifogás, meg kibúvó, mert Isten adott Fia által időt a kegyelemre, és kijelölt egy időt az ítéletre. Nem lehet megúszni sem kicsinek, sem nagynak.

Másfelől mi ez a tanítás, hogy hit, vagy cselekedetek? Vajon jó cselekedetek nélkül, Istennek való engedelmesség nélkül lehet-e üdvözülni pusztán hitből? Ha hiszek Isten szavának, aki azt mondja: Ne lopj! De lopok, vajon mit ér a hitem? A hit cselekedetek nélkül halott. Nincs hit cselekedetek nélkül és nincs Istennek tetszés Isten törvénye nélkül. Ez valami új tanítás, hogy nem kell Istennek engedelmeskedni, és jót cselekedni, parancsolatainak engedelmeskedve? Akil így próbál Isten országába bejutni, hogy fittyet hánynak a törvényre, és azt megrontják, vajon nem azt fogja-e az Isten Fia mondani nekik, hogy "Sohasem ismertelek titeket! Távozzatok tõlem ti, akik a törvény megrontásán munkálkodtok!"?

[Jak. 2.14] Mi a haszon abból, testvéreim, ha valaki azt mondja, hogy hite van, de tettei nincsenek? Képes-e a hit megmenteni õt?

[Jak. 2.17] Így van a hittel is, ha tettei nincsenek, magára marad holtan.

[Jak. 2.18] De így szól valaki: Neked hited van, nekem pedig tetteim vannak. Mutasd elõ a hitedet a tettek nélkül. Én majd elõmutatom a hitemet a tetteimbõl.

[Jak. 2.19] Te hiszed, hogy egy az Isten. Nemesen teszed. Az ördögi szellemek is hisznek ennyit, és borzadályban élnek.

[Jak. 2.20] Fel akarod ismerni haszontalan ember, hogy a hit tettek nélkül tehetetlen?

[Jak. 2.21] Atyánk, Ábrahám nem tettek alapján lett igazságossá azután, hogy fiát, Izsákot az oltárra vitte?

[Jak. 2.22] Látod, hogy a hit a tettekkel összedolgozik? S hogy a hit befejezettsége a tettekbõl folyik?

[Jak. 2.23] Izsák áldozatul vitelekor teljesedett be az írás: "Ábrahám hitt az Istennek, és azt igazságosságul számították be neki", úgyhogy "Isten barátjának" is nevezték.

[Jak. 2.24] Lássátok meg hát, hogy tettek alapján válik igazságossá az ember, s nem egyedül a hit alapján.

[Jak. 2.25] Ugyanúgy történt a parázna Ráhábbal is, hát nem tettek alapján lett igazságossá azzal, hogy befogadta a kémeket, és más úton indította el õket?

[Jak. 2.26] Miként ugyanis a test szellem nélkül halott, ugyanúgy a hit is halott tettek nélkül.

2Pt 1,5

Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet.

[Róm. 8.7] Ezért a hús észjárása ellenségeskedés Isten ellen, Isten törvényének ugyanis nem veti magát alá, minthogy nem is képes rá.

[Róm. 8.8] A húsban élõk Istennek nem tetszhetnek.

[1Ján. 2.3] Arról tudjuk meg, hogy az õ ismerete bennünk él, (hogy megismertük õt), hogy rendelkezéseit megõrizzük.

[1Ján. 2.4] Aki azt mondja, hogy ismeri õt, de parancsolatait nem õrzi, hazug, az ilyenben nincs az igazság.

[1Ján. 5.2] Arról ismerjük fel, hogy Isten gyer­mekeit szeretjük, ha ugyanakkor szeretjük Istent, és ren­delkezéseit megtesszük.

[1Ján. 5.3] Mert Isten szeretése abban áll, hogy rendelkezéseit megõrizzük. Rendelkezései pedig nem nehezek

A pokol nem létezik. A pokol az mikor megrekedünk egy fejődési szinten, az Istentől való félelem miatt. Akkor éli meg valaki a poklok kínját, ha valaki bűnnek tartja saját életfeladatát, vagyis szembe fordul önmagával. Isten megbocsájtó, már az is dicsőség, hogy vállaltuk ezt a felejtéssel járó életet. Hogy ítélkezhetne rólunk Isten azért, mert vakon cselekszünk, mikor kicsi az esélyünk a tisztánlátásra.

Ítélni saját életünket fogjuk, mikor öntudatra ébredünk halálunk után, és magunk mögött hagyjuk ezt a világot. Rájövünk majd, hogy milyen életet terveztünk magunknak, és mit sikerült megvalósítanunk. Ennek tudatában megtervezzük a következő életünket.

Ha sikerül a megvilágosodás, az szabadságot jelent. Eldönthetjük, hogy más világokat is felfedezünk vagy részt veszünk más világok létrehozásában. Esetleg visszaszületünk erre a világra tanítani, mint Jézus. Segítve ezzel mások fejlődését.

A poklot az egyház teremtette meg azáltal, hogy bűntudatot nevelt az emberekbe. Csökkentve ezzel magunkkal és másokkal szembeni toleranciánkat, lassítva ezzel lelki fejlődésünket. Ahhoz hogy fejlődni tudjunk hibákra van szükség. Amiből megértések születhetnek. A sok megértés vezet el a világ megértéséhez, a megvilágosodáshoz.

9Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul kiválasztott nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből meghívott benneteket csodálatos világosságára. 1

Kik az alattvalók?

26Isten újra szólt: „Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá. Ők uralkodjanak a tenger halai, az ég madarai, a háziállatok, a mezei vadak és az összes csúszómászó fölött, amely a földön mozog.”

Jézus nem anyagi uralkodásról beszélt, ami alattvalókat jelent. Hanem jöjjünk rá, hogy egy Isten van, ami élteti az élőlényeket az ember javára. És Isten egy-egy része ott van az emberekben. Ezáltal állandó összeköttetésben vagyunk vele.

Jézus az önmagunkon, a körülöttünk lévő világon való uralkodásról beszélt. A szeretet erejéről beszélt. Jézus azt mondta: Mindenki bennem él, és mindenkiben ott vagyok. Az anyagi gazdagság lényegtelen. Felesleges dolog az erkölcs, a nagyra törés. Mert ezáltal bármit elérhet amit akar, nincs előtte akadály.