Mivel, hogyan lehet vígasztalni egy halálos beteget?

Az, hogy ott van az ember mellette, meghallgatja, segíti, amiben tudja, a legtöbb, amit adni tud neki.

A hozzátartozót talán abban, hogy nem engedni önmagát hibáztatni a történtekért.

A haldoklónak fogod a kezét, és meghallgatod, amit mond.

A közeli hozzátartozónak pedig nem mondod el a Jehova Tanúk tanításának vonatkozó részét, hanem viszel neki enni-inni, és meghallgatod. Ha meghalt a beteg, akkor részvétet nyilvánítasz, és továbbra sem beszélsz arról, amit te tanítanál.

Aligha lehet erre kaptafát gyártani. Már az, hogy valaki gyakran felhívja, meglátogatja, vagy főleg, ha a végén ott tud lenni valaki vele, fogja a kezét akár szavak nélkül is, amikor haldoklik, nagyon sokat számít, mert érzi, hogy nincs magára hagyva.

Én a jelenlegi helyzetben mégis azt javasolnám neki, hogy ne magával és a betegségével, a saját bajával foglalkozzon, azon gondolkodjon, mert attól még gyorsabban leépül, hanem amennyire lehet rendezze a kapcsolatait azokkal, akikkel "elvarratlan szálak" vannak az életében, főleg szőnyeg alá sepert konfliktus, neheztelés vagy meg nem bocsátás a részéről, és próbáljon az illető szeretetet adni másoknak még ebben a helyzetben is. Annyit foglalkozzon a betegségével, hogy tegye meg, amit az orvos előír, aztán téma aznapra lezárva. Nem mindenkinek adatik meg, hogy nem váratlanul hal meg, és tudja, mikor távozik e világból, ezt fel lehet fogni áldásként is, hogy van még ideje lezárni a nyitott aktáit az életben. Fel tudod ajánlani a segítségedet, hogy ha valamiben könnyíteni tudsz a helyzetén. Persze ennek mértéke a kettőtök kapcsolatának mélységén múlik, hogy mennyire vagytok közel, valószínűleg nem jó mártírt csinálni magadból.

A színjátékokat mindenképpen kerülném, ha valaki csak eljátssza, hogy törődik a másik személlyel, az nem szeretet, hanem átverés, legalább halálakor kapjon őszinteséget. De ha jól tudom, van szakma is, ami a haldoklókkal való kapcsolattartással foglalkozik, csak elfelejtetem a nevét, ennek utána tudsz nézni a neten szerintem.

De amúgy igazán szép tőled, hogy hajlandó vagy ebbe belemenni. Azért az fontos lenne, hogy ha belemész, akkor maradj is benne a végéig, mert ha egy darabig törődsz vele, aztán amikor súlyosabbá válik az állapota, akkor kiszállsz, azt jogosan érezheti cserbenhagyásnak. Mindig imádkozni kell, hogy Isten adjon hitet és bölcsességet, és hogy legyen Jézus melletted, aztán "rá kell lépni a vízre", mert Pétert is megtartotta a tengervíz, sőt, amikor süllyedni kezdett, Jézus azonnal kihúzta.

Remélem ez valamit segített.

üdv

Stefán

Milyen szerepe van ebben a Bibliának? Megnézheted, mit csinált Jézus a halála előtti napokban. Ahogy közeledett Jeruzsálemhez, faluról falura gyógyított és ördögöket űzött, szeretetet adott, nem magával foglalkozott egészen az utolsó estéig. Ő még ebben a súlyos helyzetében is betartotta, hogy "elég minden napnak a maga baja, és a holnap majd aggódik magáért."

Lehet, hogy az illető durvának fogja érezni azt a kihívást, hogy foglakozzon sokat másokkal, de hidd el, ha magával foglalkozik, és a saját betegségen töpreng, az az igazán durva. Ez az időszak lehet élete legfelemelőbb időszaka is akár, ha közel tud kerülni vagy maradni Istenhez, akkor is sok fájdalom lesz, de rengeteg vigasztalás is. A Szentlélek másik neve Vigasztaló a Bibliában. Ő egy személy, aki különösen támogatja az elesetteket és györtődőket.

üdv

Stefán