Hogy terithetnem eszhez a hugomat?

A húgodnak nem a vallás a baja. Az, hogy Istentől kér társat, rendben van, az a furcsa, hogy ezt a gyülekezettel beszéli meg. Valószínű, hogy vallás nélkül sem tud dönteni fontos dolgokban. Ha igazán szeretné azt a férfit, hozzámenne. Azért kéri mások véleményét, mert nem biztos magában. Ha pedig nem biztos, nem érdemes házasodni.

Az a furcsa, hogy én is annyi idős vagyok, mint ő. És több nőismerősöm van, aki szintén kb ennyi idős, és nincs, soha nem is volt férfi az életében. És egyik sem vallásos. Egyébként bár én férjnél vagyok, azt mondom, jobb egy embernek egyedül, mint egy olyan házasságban, amit csak kompromisszumból kötött, hogy ne legyen magányos.

Nem ismered a testvéred legbelsőbb gondolatait, nem tudod, nincs-e rá oka, hogy bár vágyik rá, mégis távol tartja magát egy kapcsolattól, ill. a férfiaktól általában. (És hidd el nekem, vannak dolgok, amik egy nőből egy életre félelmet vagy bizalmatlanságot válthatnak ki egy kapcsolattal szemben, annak ellenére hogy "vágynak rá", főleg a gyerek miatt.)

Ne bántsd se őt, se a vallását, és ne akard semmire rábeszélni. Csak biztosítsd arról, hogy szereted és a legjobbat akarod neki, és bármikor beszélhet veled. Nem ítélkezel, nem szólsz bele a dolgaiba, nem vágod a fejéhez, hogy "én megmondtam", csak egyszerűen vagy neki. És egy szép napon talán hallgatni fog rád. Amikor nem kioktatod vagy tanácsot adsz neki, hanem csak úgy beszélsz a saját családodról,hogy a vágy felülkerekedik a félelmein. Ha mégsem, ennek így kell lennie.

Az élet nem egy házasság miatt teljes vagy nem teljes. Az igazi boldogság nem kívülről jön.

Sok sikert nektek.