Isten színe előtt még kell vallanunk egymást, ezt írta Böjte atya. De hogyan?

Böjte atya az őszinteségre gondolt egy kapcsolaton belül,na meg a hűségre.

A férjednek kell kérnie a megbocsátást.

Az a baj hogy ha téged nem tisztelt és szeretett eléggé, akkor Istent sem.

Ha számot kell adni Isten előtt, akkor a (volt)férjednek kell ezt mondania, nem neked, hogy "Bocsáss meg, de elvesztettem a kincset..."

Akár segíthet is, hogy újbol együtt legyetek, de ha Isten látja (márpedig látja), hogy az nem válik javatokra az életben és mást szentelt nektek, akkor hiába kéred.

Még Ö is haragudni fog rad es nem lelsz nyugalmat az orokkevalosagig, gyermeked is teged fog okolni mert nem volt meg benned az amit a ferjed keresett, amit lehet senkiben sem talal meg

szereny velemenyED szerint?

Fogalmam sincs, hogy mit írt Böjte atya, de egyházjogilag a férjed követett el házasságtörést, ez az ő bűne, őt fogja érte Isten megbüntetni. Amíg nem alakítasz ki mással kapcsolatot, addig járhatsz ugyan úgy gyónni és áldozni is, mint eddig.

Lehetséges, hogy a házasságotok eleve nem volt érvényes (férjed részéről nem volt komoly szándék, ha már lelépett), tehát még az Egyház kimondhatja az érvénytelenséget is, ha új életet akarsz kezdeni.

A legostobább dolog ilyenkor magadat hibáztatni. Az pedig vicc, hogy úgy beszélsz róla, mintha kincs lett volna. Az ilyen pár nem kincs, hanem valami egészen más.