Az Ige az Atyától?

Amit a Bibliából ír („De arról a napról és az óráról nem tud senki, sem a Fiú, hanem az Atya egyedül.”), az biztos igaz. Amúgy a többi sem tűnik hülyeségnek, de Iréneusz és a többi egyházatya sem állította, hogy ők tévedhetetlenek.

Viszont ha az utolsó nap, azaz ennek a világnak vége távol is van, a saját életünk akármikor befejeződhet, ezért eléggé elborzadokazon, hogy sok ember halogatja, halogatja a dolgokat, mintha kiszámítható lenne a jövő vagy mintha örökké élnének.

Jézus figyelmeztetett, hogy lesznek olyanok, akik túl későn eszmélnek fel:

"Akkor majd megálltok kívül és kopogtatni kezdtek: Uram, nyiss ajtót nekünk. És akkor kijelentem nekik: Nem ismerlek titeket, távozzatk tőlem, ti gonosztevők."

Nem is biztos, hogy a fenti idézetben

Kedves kérdező, te mit gondolsz, hogyan tudod elérni, hogy Jézus megismerjen téged a "kapuban"?

üdv

Stefán

Nem pont arra gondoltam, hanem a Lukács 13:25-27-re, ami a halogatásról és a könnyű, "széles" utak kereséséről szól emígy:

„attól kezdve, hogy a felkelt a ház ura, és bezárta az ajtót, megálltok kívül és zörgetni kezdtek az ajtón, és így szóltok: Uram, nyiss ajtót nekünk! De ő így válaszol nektek: Nem tudom, honnan valók vagytok. Akkor kezditek majd mondani: Előtted ettünk, ittunk, és az utcáinkon tanítottál. Erre ő így szól: Mondom néktek, nem tudom honnan valók vagytok, távozzatok tőlem mindnyájan, ti gonosztevők!”

Az újszüvetségben már nincs egy külső, kőbe, azaz "praktikus megvalósításba" vésett, törvénye Istennek, hanem a szeretet megvalósításnak lelki hátterére összpontosít leginkább az Újszövetség.

Amit idéztél, azok az emberek ugyan Úrnak vallották Jézust, de aligha ismerték igazán. Az, hogy Istent megismeri valaki és Isten megismeri őt, nekem úgy tűnik párhuzamosan megy, mint akár egy másik ember megismerése, aki fontos az életedben. Isten megismerése is hosszú folyamat, és aki megimseri őt, azt Isten is "meg fogja ismerni". Azért tettem idézőjelbe, mert Isten mindent tud mindenkiről, igazából nekünk kell megismernünk őt, hogy amikor Isten Fia megjelenik, akkor őt kitörő örömmel Istenként fogadjuk.

"Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust."

Te milyen közegben tudsz leginkább megismerni másokat?

üdv

Stefán

Kedves kérdező!

Arra akarok kilyukadni, hogy embereket is úgy lehet megismerni, ha sok időt töltesz velük. Ez leginkább a való életben a család, a barátok és munkatársak (iskolatársak, ha még tanulsz).

Úgy tűnik, Jézust is ilyen a közegekben lehet megismerni.

JÉZUS CSALÁDJA a tanítványai, akik Isten akaratát hallgatják és cselekszik.

JÉZUS BARÁTAI, akik hisznek benne és engedelmeskednek neki, mint Ábrahám.

JÉZUS MUNKATÁRSAI, akik ugynazt csinálják, amit ő is csinált, vagyis megkeresik és megtartják az elveszettet.

Ezekben a közegekben alapvetően mind öröm jelen lenni, de egyfajta iga is, amit tudatosan fel kell venni, ha meg akarod ismerni Jézust.

Ha te más "családban", más "barátok" között vagy más "munkahelyen" töltöd az idődet, nem fogod megismerni Jézust, és ha nem fogod megismerni Jézust, hadd prognosztizáljam, hogy ő sem fog megismerni téged a "kapuban". Nem úgy értem, mintha ő nem tudna mindenkiről mindent, hanem úgy, hogy egy veszélyes, kiszámíthatatlan embernek fog tartani, akit nem biztonságos beengedni az országába.

Valahogy a "széles" úton haladók, a halogatók mindig ki tudják választani maguknak a rossz megoldást, a rossz képet Istenről. A kíméletlen rendőrbírót választotta a katolikus egyház a középkorban. Ma a legtöbb kereszténynek mondott egyház a szentimentális nagymama képpel flörtöl. Isten nem ilyen. Nem a rendőrbíróval van a baj, és nem a nagymamával, hanem a kíméletlennel és a szentimentálissal.

Isten viccesen szólva inkább egy nagymama-rendőrbíró kettő az egyben: igazságos, a szigorú, elvárja az engedelmességet, világosan megmondja, mit fog számonkérni az utolsó napon (mint egy tanár, aki megmondja a vizsgatételeket a diákjainak), időben figyelmeztet az életviteled következményeire, de ezeket a "nagymama" kedvességével, türelmével, jóságával, törődésével, szolgálatkészségével és támogatásával teszi.

Persze mindezek a dolgok csak hasonlítgatási próbálkozások, Isten olyan, amilyen, de sajnálom, hogy ennyire el vannak tolódva manapság a keresztény közösségek a szentimentális irányba. A szentimentalizmus valójában nemtörődömség, mézes burokba csomagolt halálos méreg. A szentimentalitás csak érzelmileg tűnik jobbnak, mint a kíméletlenség, a végeredmény tekintetében ez csak a cseberből vederbe esés tipikus esete... :(

üdv

Stefán

@Stefan

Most konkrétan mi a probléma az idézett szöveggel, mert már a 3. hosszú kommentedet olvasom, de erre nem sikerült rárjönnöm