Mit kell tudni a baptistákról? Mika szokásaik? Milyenek a templomaik? Miben különböznek a kat. -tól és a ref. -tól? Milyenek a házassági szokásaik?

Szekták: A baptista egyház... Már a reformáció kezdetén jelentkezett az az anabaptista, újrakeresztelkedõ irányzat, melynek képviselõje Münzer Tamás volt s aki Lutherrel szemben is fellépett. Valósággal igazhívõk és szentek gyülekezetét kívánta kialakítani. Innen származik a felnõtt keresztség és a hitvalló gyülekezet követelménye. A törekvés nem új az egyháztörtenelemben, hiszen a montanista mozgalmak az ókorban, a katharista mozgalmak (a katharosz, tiszta szóból: tisztának tekintették magukat) a középkorban már ugyanezt a célt tûzték ki. Szinte mindazokat a jegyeket megtaláljuk már ebben az elsõ formulában is, amik a késõbbi kereszténységbõl kivált irányzatoknál jelentkeznek: a Szentírás betûjénél fontosabbnak tartják, mit mond nekik "külön", egyénileg a Szentlélek.

Az Ószövetség túlsúlyra jut náluk az Újszövetséggel szemben. Apokaliptikus (vég-ítéletet váró) tanok kerülnek náluk elõtérbe. Ennek végkicsengése, hogy 1534-35-ben nagy külsõséggel megalapítják Münsterben "Sion királyságát", ahol azután még a többnejûséget is megengedhetõnek tartják. A következõ áramlat Menno Simons frieslandi, volt római katolikus pap nevéhez fûzõdik aki elhagyja az apokaliptikus fanatizmust és csöndes, kereszthordozó kisgyülekezetet alakít ki ("mennoniták"). Elvetik a gyermekkeresztséget és az esküt, a világtól elvonulva, de szinte katonai fegyelemben élnek.

A tulajdonképpeni baptisták (szószerint: keresztelõk, vagy alámerítkezõk) a XVII. században, Angliában jön létre, mint az evangéliumi szabadkeresztény gyülekezetek egyik fõ formája. Alapítója John Smyth, aki 1606-ban Hollandiába került s az anglikán államegyháztól elütõ nézeteit az akkoriban Hollandiában elterjedt mennonita és anabaptista (újrakeresztelkedõ) felfogással elegyítette és kezdte hirdetni, hogy a gyermekkeresztelés semmis, a felnõtteket újra meg kell keresztelni. Követõivel visszatért Angliába. Cromwell, majd Orániai Vilmos szabadságot biztosított számukra, ezért tanuk hamar elterjedt Angliában, Milton, a költõ is közéjük tartozott. Anglián kívül fõleg Észak-Amerikában talált talajra. Szülõföldjén két ágra szakadtak (részleges és általános baptisták), Amerikában pedig további ágakra: Ellen-missziós baptisták, A hetedik nap baptistái, A hat fõigazság baptistái, Isten egyháza, tunkerek, Krisztusban egyesült testvérek, Campbellisták, Angyali vagy testvéri szeretet társasága. A német baptisták mind tanban, mind szervezetben különböznek az angliaiaktól és amerikaiaktól, Magyarországon is a német ágazat terjedt el, amelynek nagy hagyományai vannak Békés, Pest, Szolnok, Tolna, Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. A baptisták általában a kálvini hitvallás alapján állnak, így elfogadják a Szentháromságot s hogy az Úr Jézus Isten Fia.

Hogyan fogadják a Szentírást? A reformáció egyházaihoz hasonlóan vallják, hogy hitünk egyetlen forrása a Szentírás. Ugyanakkor a Szentírás-magyarázatban nem fogadják el a korábbi korok értelmezését és hajlamosak arra, hogy elõre felállított tételekbõl induljanak ki (ezt petitio principii-nek, a bizonyítandó tétel elõzetes feltételezésének nevezhetnénk). Jó példa erre éppen a felnõtt-keresztség: eleve feltételezik, hogy a keresztséget csak tudatosan lehet felvenni. Pedig a Szentírás korához még igen közel álló õskeresztény korból nem igazolható, hogy ellenezték volna a gyermekkeresztséget. Még ha a gyermekkeresztséggel általában nem is éltek, megosztó hitvita vagy szakadás nem volt emiatt.

Mennyiben keresztények? Azok a keresztények, akik a Szentháromság nevére vannak megkeresztelve. A baptisták ennek a jegynek sem tesznek eleget, nem a Katolikus, Ortodox, Anglikán, Református és Evangélikus értelemben keresztelnek az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében. Ugyanis amikor a tanítványok olyan megkereszteltekre találtak, akik Keresztelõ János keresztségében részesültek, azokat keresztelték újra. A Baptisták viszont az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében megkeresztelteket is újra keresztelik, tehát keresztségük nem azonos a miénkkel, különben elfogadnák a mim keresztségünket, ahogyan mi elfogadjuk az imént felsorolt egyházak keresztségét és senki áttérõt nem keresztelünk újra. A baptisták épp eme, a mi keresztségünket nem elfogadó gyakorlatukkal igazolják, hogy keresztségük nem azonos a miénkkel, ezért mi sem fogadhatjuk el az általuk megkeresztelt emberek keresztségét érvényesnek. Ilyen értelemben a baptisták Keresztelõ János bûnbánati keresztségében részesülnek és nem többen.

Mit mondanak a Katolikus Egyházról? Minden más keresztény közösséget, így a Katolikus Egyházat is elvetik, a gyermekkeresztelés gyakorlata a történelmi múlt, így a világi hatalommal való összefonódás vádja miatt. Mint tipikus elit-közösség, csak önmagukat tekintik "igaz keresztényeknek". Pedig a Szentírás nem tud baptista egyház alapításáról... Minden más náluk. A baptisták általánosságban elfogadják a többi keresztény közösségnek az üdvösségre vonatkozó tanítását, de mint elit-közösség, sajátmagukat tekintik az üdvösség várományosainak, sõt úgy vélik, már földi életük is az üdvösség része.

Ami a számukra "névadó kérdést", a keresztséget illeti, a gyermekkeresztség elvetését protestáns teológusok épp a reformáció egyik alapgondolata - a Krisztus által és nem az egyes emberek érdemei alapján történõ megigazulás tétele elleni orvtámadásnak tekintik. Katolikus Egyházunk is úgy tartja, a szentségek nem az ember erõfeszítésébõl, hanem Isten kegyelmének erejébõl hatékonyak. Szent Pál és a Nicea-Konstantinápolyi Hitvallás szerint az "egy keresztség"-ben hiszünk, képtelenség tehát, hogy egy-egy, már megtörtént keresztséget bárki visszavon, semmisnek vesz, esetleg újra kiszolgáltat. Az más kérdés, hogy ki-ki hogyan éli meg az egykor kapott szentséget s azt mennyiben teszi életformáló erõvé. A mai korban is jelentkezik törekvés a neokatekumenátusra (a keresztség tudatos újra felvállalására) és a "futószalagon" végzett keresztelések túlhaladására, ez a gyakorlati szempont azonban nem kérdõjelezi meg a gyermekkeresztség elismerését.

A baptisták bibliaértelmezését szintén kérdõre vonják még protestáns szerzõk is, éppen, mert a misztikus megvilágítást, a külön egyéni kijelentést a Szentírás fölé helyezik. Ezzel nagyon jól megfér náluk az is, hogy jelentkezik náluk a fundamentalizmus is (egyes helyek betû szerinti értelmezése, pl. a Hegyi-beszéd elõírásainak megtartásában), emellett a több más felekezethez hasonlóan jelentkezik náluk az Ószövetség elsõsége az Újszövetséggel szemben. Végsõ soron tehát ugyanazokkal a jelenségekkel találkozunk a baptistáknál, mint a legtöbb hasonló flekezetnél.

Épp ezért tanulságos lehet számunkra, hogyan húzza meg a határt a reformáció fõ vonulata és "mellékirányai" (köztük a baptista irányzat) között a református teológia. Református szerzõk szerint az választja el ezeket a lutheri vagy kálvini iránytól, "hogy egyik sem a reformáció központi evangéliumi alapigazságából és alapélményébõl (hit által való megigazulás, mindenható kegyelem) indul ki", egyaránt szembefordulnak Rómával és az akkor már megszilárduló protestáns egyházrendszerekkel. A baptista közösség ebben is mintegy típust teremt a késõbbi irányzatok számára.

Mivel keltenek ellenszenvet? Aki annyira hangoztatja, hogy kiemelkedõ fokon éli meg a kereszténységet, attól azt várnánk, a fõparancs értelmében szeretettel van a másként, vagy legalább részben másként gondolkodó keresztények iránt. Ehelyett a baptisták is kíméletlenül elítélik a többi keresztény közösség tagjait. Emögött a szabadegyházaknál szokásos tökéletesség-tudat rejtõzik. Pedig nem lehetett véletlen, hogy a montanista, donatista, katarista és egyéb "perfekcionista", túlzó tökéletességre törekvõ mozgalmakat az egyház annak idején eretnekségeknek ítélte. Minden ilyen törekvés elit-tudathoz, farizeizmushoz, a többi közösség sommás elítéléséhez vezet, ami pedig szembenáll Krisztus szándékával, aki azt kívánta tanítványaitól, hogy egyek legyenek s hogy segítsék egymást a tanúságtételben.

Hányan vannak? A világon tízmilliónál is többen - a Baptista Egyház a világon a harmadik legelterjedtebb keresztény felekezet. Magyarországon mintegy húszezren vannak. Mivel semmiféle rituális kötöttségük nincs, legkülönbözõbb kötetlen eszközökkel -modern zene, a természet ölén tartott rendezvények, csendes napok, karitatív szervezetek- révén nyerik meg az érdeklõdõket s vonják be tevékenységükbe. A rádióhallgató is tanúja lehet akár napjainkban is, hogy a Baptista Szeretetszolgálat bárhol katasztrófa van, azonnal megjelenik. A magyar baptisták az USA-ból kapnak jelentõs anyagi támogatást, így nyílik lehetõségük karitatív módszerekkel bõséges mozgástérbõítésre.

Igen a második válaszadó szokása szerint tényleg jó sokat MÁSOLT kedvenc szélsőséges katolikus oldaláról, ráadásul amit idemásolt annak egy része hazugság. A baptista egyház pl. nem szekta, legfeljebb a szélsőséges katolikusok szerint. Magyarországon jelenleg két másik közösséggel együtt történelmi kisegyházként jegyzik.

Itt az egyház hivatalos oldalán olvashatsz róluk:

[link]

Röviden a közösség a reformáció korában alakult az evangélikus és a református felekezetek mellett. Legfontosabb, hogy hisszük, hogy az ember bűnös és bűnei jogos büntetése a pokol. Isten azonban szereti az embereket és elküldte fiát Jézust aki meghalt bűneinkért. Aki ezt elhiszi, szívébe fogadja Jézust és átengedi neki az élete irányítását az ezt azzal is megmutatja, hogy bemerítkezik. A Biblia ugyanis nem ismeri a csecsemőkeresztséget, és ez nem volt szokás a korai egyházban sem. Egy olyan döntést, hogy egész életemben Krisztust akarom követni nem tud meghozni egy csecsemő, márpedig a keresztség/bemerítés ennek a döntésnek a következménye kell legyen. Ezt mindenki maga kell, hogy eldöntse.

A gyülekezetek az egyházon belül önállóak, és csakis felnőtt hívő, bemerített emberek lehetnek a tagjaik.

Templom az nincs, az összegyülekezés helyét itt imaháznak hívják, de ez csak egy épület, nincs nagy jelentősége az elnevezésnek. Az a gyülekezet ahová én is járok pl. egy bérelt helyiségben tartja az alkalmait.

Miben különböznek a katolikus és református egyházaktól? A katolikustól mindenben amiben a többi protestáns közösség, ez elég sok minden. A reformátusoktól a bemerítésről szóló tanításban, és abban, hogy itt hívők lehetnek csak egyháztagok. Nem mondom, hogy ebben nem tévedünk időnként, de az arányok jóval jobbak, az pl. nem egyháztag aki évente kétszer benéz a templomba.

Házasságról mire vagy kíváncsi? Az alap Bibliai tanítás, hogy hívő csak hívővel házasodjon. Ez ebben az esetben azt jelenti, hogy csakis megtért hívő keresztyének házasodnak. Nem a felekezet számít, hanem a megtérés.

Remélem sikerült minden kérdésedre felelnem, ha mégse csak írj. :) Áldás

Ez most hosszú lesz, mert baptista vagyok, van mit írnom róla.

A második srác csak átmásolta azt a szokásos szektázós dumát amit máshova is be szoktak ezzel kapcsolatban illeszteni. De amúgy nem szekta a baptista vallás, hanem protestáns. Szóval baptista vagyok, református iskolákba jártam, mozogtam szabadkeresztény és karizmatikus körökben is, úgyhogy szerintem van viszonyítási alapom a többi felekezethez képest, hogy mi az amiben eltér és miben hasonlít a többi valláshoz.

Legközelebb a szabadkeresztény gyülekezetekhez állnak (ott is felnőttkori keresztelés van), nem is nagyon látom a különbséget, maximum a nagyon karizmatikus "transzbaesős" gyülekezetekhez képest. Liturgia azért van, ami szerintem nem baj, nem baj ha van valamilyen rendszer az Istentiszteleten, arra gondolok, hogy nem "dicsőítés - tanítás - dicsőítés" vonalat követi -amivel megjegyzem nincsen semmi baj- hanem nálunk például van egy kezdő ének, utána az igét olvassa a pásztor, még egy ének, igehírdetés, ének, imádkozik a lelkipásztor és még aki szeretne a gyülekezetből, ének, ha van valami szolgálat, bizonyságtétel akkor itt, és befejező ének. De ez a liturgia a reformátusokhoz képest lazább, rugalmasabb, illetve közösségibb, legalábbis ott ahol kevesen vannak a gyülekezetben. Nálunk például százan vannak a gyülekezetben, mindenki ismer mindenkit, és amikor például a szülinapokat felolvassa a "szülinapfelelős", akkor a szülinaposok közül valakinek a kedvenc dícséretét énekeljük, vagy amikor arra szólít fel a pásztor, hogy aki szeretne, imádkozzon, akkor tudunk imádkozni úgy hogy halljuk egymást. Különbség még, hogy mi délután is szoktunk vasárnap istentiszteletet tartani, olyankor van egy kijelölt szolgálatszervező, aki felkér embereket előre, és a rövidebb it. után vannak szolgálatok, bizonyságtételek, versek, akármi, amiről úgy érzi az ember hogy szeretné megosztani a gyülekezettel. Érdekes hagyománya van még az éneklésnek, a baptista énekeskönyvek négy szólamban vannak kottázva, hogy mindenkinek kényelmes legyen, és a gyülekezet úgy is szokta őket énekelni, ami szép szokott lenni. Persze baptista és baptista között is van különbség, van ahoz az éneklést dobszerkóval és elektromos gitárral zúzzák, van ahol pedig még mindig külön padsorban ülnek a nők és a férfiak (ez az utóbbi főleg erdélyben jellemző).

Az úrvacsora kenyérrel és borral van, nem tudom máshol hogy van, nálunk kis poharakkal és kis kenyérdarabokkal adnak körbe tálcákat. A tanítás nagyjából megfelel a reformátusokénak, az eleve elrendelésben kicsit eltér jelentéktelenül, illetve Istentiszteleteken nincsen politizálás (református it.-ken valahogy mindig előkerült amikor ott voltam), a himnuszt is csak szilveszterkor énekeljük el, pedig szeretjük a hazánkat, és általában többnyire jobboldali érzelműekkel találkoztam akik baptisták voltak. De ez talán egyháztól és hittől független.

Ami a keresztelés illeti, nálunk csecsemőkori keresztelés helyett gyermekbemutatás van, itt csak imádkozik érte a lelkipásztor, nicnsenek keresztszülők, meg semmi. Aztán, a friss megtérőknek nyitva áll egy alkalom, ahova bármikor mehetnek, beszélgetni a lelkipásztorral a keresztény élet dolgairól, és ha úgy érzik, ISten mellett döntöttek, akkor tartanak egy bemerítő istentiszteletet, és bemerítik őket. Ez nincs korhoz kötve, 12-től 90 éves korig szoktak bemerítkezni az emberek, nagyon ritka hogy szülői nyomásra, inkább őszinte döntésből. Ilyenkor fel is szokta venni a gyülekezet őket tagnak, így általában egy baptista gyülekezetben csak őszintén hívő keresztény emberek vannak. Persze mindig akadnak kivételek.

A házassági szokásokkal kapcsolatban úgy van, hogy akit feleségül szeretnél venni, azt elveszed. Ennyi, megkérsz egy lelkipásztort, és ha elvállalja, akkor összead. Persze sokat nem vállalnak el olyat, ahol hitetlennel szeretnél összeházasodni, homokos házasságot meg főleg nem, de azzal semmi gond nincs, ha katolikus vagy hitgyülis párt választottál magadnak. Nem kell semmit fizetni (max valami tiszteletdíjat), nincsen nálunk egyáltalán egyházi adó, a temetést is ingyen, mindenféle egyházadó visszamenőleg való fizetése nélkül vállalja a lelkipásztor. Ez így természetes azt hiszem. Ettől függetlenül pénzügyileg rendben vannak a baptisták, mert az adakozást komolyan vesszük, pedig a tanításban soha nem fektetnek erre túl nagy hangsújt.

Történelmileg még annyit, hogy nagyjából távol tartani magunkat azoktól a dolgoktól, amiket a történelem során a politika vagy más vitt bele a vallásba, tehát igyekszünk az első egyházakhoz hasonlóan megélni Isten tiszteletét. Ezért nincsen csecsemő keresztelés, ami a katolikus egyházban sem volt az első ezer évében, és ugyanígy nincsen konfirmálás, bérmálás, rózsafüzér, ilyesmik.

A történelméről annyit, hogy a reformáció egyik végeredménye, radikálisabb változásokat hozott mint a reformátusok, jobban próbáltak csak a Bibliára alapozni, nem pedig a szokásokra. A Baptista templomokat imaháznak mondják, talán szokásból, általában nem túldíszítettek mint a katolikus templomok, a régebbiek azért a kornak megfelelő stílust követték, de többnyire sima üres fal, és középen a gyülekezettel szemben egy kereszt szokott lenni, illetve egy bemerítőmedence is elhelyezkedik valahol, megfigyelésem szerint a növény is sok, szóval otthonos.

Én szeretek baptista lenni, de fontosabbnak tartom azt, hogy keresztény vagyok, nem gondolom hogy ez jobb vallás lenne a többinél, ugyanúgy hívőnek gondolom azt aki református vagy katolikus vagy hitgyülis vagy messiás hívő zsidó, csak őszintén legyen keresztény, nem függ a felekezettől. Szerintem minden felekezetben vannak negatív és pozitív dolgok, én a mindegyikkel kapcsolatban tudnék olyan dolgot mondani, ami a kereszténységbe egy újabb szép árnyalatot visz.