Baj, ha nem tudom, hogy mikor tértem meg?

A megtérés többnyire egy folyamat, tehát nincs konkrét időpontja. Ha nincs konkrét időpontja, arra nem is emlékezhetsz. Tehát nem baj.

Egyébként olyan nincs, hogy valaki megtért, a megtérés egész életen át tart, ahogy haladsz a megszentelődés útján, akkor leszel igazán megtért, ha halálod után Krisztusban üdvözülsz.

Az utolsó vacsorán történt ez a rész:

"Simon Péter megkérdezte tőle: „Uram, hová mégy?” „Ahova megyek – válaszolta Jézus –, oda most nem jöhetsz velem, de később követni fogsz.” Péter fogadkozott: „Miért ne követhetnélek már most? Életemet adom érted.” Jézus leintette: „Életedet adod értem? Bizony, bizony, mondom neked: Mire megszólal a kakas, háromszor megtagadsz." (Jn 13, 36-38)

Péter, aki Jézus közvetlen apostola volt, látta a csodáit, látta a színeváltozását, ő maga mondta ki rá "hogy Te vagy a Messiás". Itt is azt mondja, hogy akár az életét is odaadná Jézusnak. Mégis megtagadta pár óra múlva... Akkor Péter nem "tért meg"?

Ez a történet azt is mutatja, hogy a megtérés egy folyamat. Nem vagyunk készek egyik pillanatról a másikra. Törekedj mindig jobban követni Jézust, napról napra.

Persze, aki nagyon mélyen van, Istentől teljesen távol, sok és komoly bűnnel, neki az a pillanat, amikor ezen változtatni akar, lehet emlékezetes. De nem mindenkinek siklott ki az élete teljes mértékben.

Nem baj, lényeg, h újjászülettél.

"Egyébként olyan nincs, hogy valaki megtért, a megtérés egész életen át tart, ahogy haladsz a megszentelődés útján, akkor leszel igazán megtért, ha halálod után Krisztusban üdvözülsz."

Ez veszélyes, ha így tanítjuk!

Megtéréskor szellemben újjászülettél, üdvösséged van, amit biztosnak kell tekinteni, különben nem tudsz a szeretetben növekedni (azaz a megszentelődésben haladni, krisztusivá válni)

Az apostolok részletesen magyarázzák ezt

Ha a megtérésed időpontját nem tudod, honnan vagy benne biztos, hogy újjászülettél?

A gyümölcsökből lehet kimutatni a megtérést. Nem abból, hogy újra és újra elbuksz-e!!! Hanem teljesen máshogy reagálsz egy szituációban, mint tetted volna régen. Pl régen, amikor még tuti nem tértél meg, tetszettek neked bizonyos fajta viccek, ma meg nem érted, ezen mi olyan vicces; beszól egy kollégád full rosszindulatból, te meg simán elsétálsz mellette, pedig régen visszaszóltál volna valami csípőset; komolyan megbánt egy barátod, te meg ahelyett, hogy felé se nézel többet, megkérdezed, hogy mi a baj, van-e valami nehézség az életében. Ezekre a reagálásokra az érzéki ember csak nagy ráfigyeléssel, önuralommal lenne képes, vagy úgy se, de egy szellemben újjászületettnek ez az alap egy idő után, és nem érti, hogy miért kéne máshogy reagálnia. :)

Ha ezeket nem tudod felfedezni magadban, sem a környezeted nem lát benned ilyen irányú változásokat (mi nem mindig vagyunk tisztában azzal, hogy mennyire máshogy reagálunk, gondolkodunk!), akkor ne altasd bele magad abba, hogy újjászülettél, inkább kérd az Urat ezügyben, és tedd meg a szükséges hitlépéseket!

Érdekességképpen kicsit utánanéztem a megtérésről való teológiai gondolkodásnak (folyamat vs. egy konkrét esemény). Ami érdekes, hogy a megtérés folyamatként való definiálása egységes a történelmi egyházakban, a katolikus és a hagyományos (nem neo) protestáns teológiában is. Luther a híres 95. pontjában a legelső pont épp ez: "Amikor a mi Urunk és Mesterünk, a Jézus Krisztus így szól, »Térjetek meg!« –, azt akarja, hogy a hívők egész élete folytonos bűnbánatra térés legyen!" Később egy kommentárjában tovább magyarázza ezt a gondolatot: "Mi egész életünkön át így imádkozunk és kell is, hogy így imádkozzunk: »Bocsásd meg a mi vétkeinket!« Következésképp egész életünkben gyakoroljuk a megtérést és elégedetlenkedünk önmagunkkal, ha csak bolond módra azt nem véljük, hogy nekünk csupán színből szükséges bűneink bocsánatáért naponta könyörögnünk." (bővebben: [link] Tehát a lutheri gondolkodás is élethosszig tartó folyamatnak mondja a megtérést, nem csak a katolikus, illetve a református is szintúgy. Egy református lelkész gondolata: "A megtérés viszont nem egyetlen esemény véleményem és tapasztalataim szerint, hanem inkább olyan folyamat, amelyben nap mint nap meghozzuk az apró vagy éppen nagy döntéseinket, amelyben ott van egy „szűrő", akit Istennek hívunk. Ebben a folyamatban pedig fontos, hogy egyre jobban megismerjük Őt, hogy a „szűrő" minél jobban „működjön"."

Úgy látszik ezek alapján, hogy a megtérés egy adott pillanat/eseményként való definiálása csak egy újabb gondolat, ami se a Szentírásból, se az ókeresztény teológiai hagyományból nem ered, hanem a neoprotestáns felekezetek sajátja.

Kedves Kérdező,

Karena jól leírta, hogy az Istenhez való megtérésnek olyan gyümölcsei vannak, amit a megtért ember környezete is észrevesz.

Példák:

Valaki minden nap káromkodik, megtérés után nem használ már mocskos szavakat.

Kamasz fiú minden szép nő után bámul az utcán, naponta vagy hetente végez önkielégítést, rendszeresen néz pornográf tartalmat a neten. Megtérése után nem forgolódik a lányok után, nem onanizál, és egyáltalán nem néz pornográf tartalmakat.

Huszonéves fiatal a párjával él, rendszeresen szexelnek, ha az egyikük megtér, akkor abba fogják hagyni az együtt hálást, és azon fog gondolkodni az Istenhez megtért fiatal, hogy ez így nem mehet tovább, vagy össze kell házasodni rendesen, addig pedig tartózkodni a házasság előtti szextől, vagy pedig szakítani.

Elvált, kábítószer-fogyasztó férfi megtér Istenhez, lerakja a kábítószert, megkeresi a volt feleségét, és ujra osszehazasodnak.

Keresztelő János a megtérést prédikálta, amikor merítette az embereket a Jordán folyóba, jöttek hozzá a nép, köztük a farizeusok is. Keresztelő János meg fedte őket képmutatásukért, es felszólította őket, hogy teremjék meg a megtérés gyümölcseit (lásd fenti megtörtént példák), és azután merítkezzenek be!

Máté 3:5 Ekkor kiméne ő hozzá Jeruzsálem és az egész Júdea és a Jordánnak egész környéke.

Máté 3:6 És megkeresztelkednek vala ő általa a Jordán vizében, vallást tevén az ő bűneikről.

Máté 3:7 Mikor pedig látá, hogy a farizeusok és szadduceusok közül sokan mennek ő hozzá, hogy megkeresztelkedjenek, monda nekik: Mérges kígyóknak fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek?

Máté 3:8 Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket.

Máté 3:9 És ne gondoljátok, hogy így szólhattok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom nektek, hogy Isten eme kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak.

Máté 3:10 A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik.

A Baptista egyház teológiájának ezek alapján fontos része a megtérés. A bemerítkezés vagy keresztelés fontos feltétele a megtérés gyümölcseinek a jelenléte, ahol ez nincs meg, ott nem lesz bemerítkezés sem!

Ugyanez elmondható a pünkösdi és a pünkösdi karizmatikus egyházakról is (Golgota Gyülekezet, Hit Gyülekezete, stb.)

Tehát a megtérés az nem neoprotestáns találmány, Keresztelő János, Jézus Krisztus, és Péter apostol is beszélt erről, illetve a baptista megújulás óta (több mint 400 éve) az Istentől származó keresztény gyülekezetekben ujra az alaptanítás fontos része.

Következzen egy részlet a Baptista Hitvallásból:

10. A bemerítés

Hisszük, hogy a bemerítést az Úr Jézus Krisztus

rendelte.

1 a bemerítés az újjászületés jelképe,

2 a Megváltóba vetett hit szeretetből és engedelmességből fakadó gyümölcse,

3 Krisztussal és az ő testével, a hívők

közösségével való egyesülésünk kiábrázolása.

4

Bemerítésben csak az részesülhet, akinek életében

láthatók a megtérés gyümölcsei;

5 aki az Úr Jézus

Krisztusba vetett hitéről vallást tett, és bemerítését önként kérte.

6 Jézus Krisztus rendelése és az apostolok

példája nyomán a bemerítendőt az atya, a Fiú és a

szentlélek nevére teljesen a vízbe merítjük.