Hogyan tudott Jézus szerény életet élni miközben természetfeletti hatalma volt?

Amíg emberként élte az életét, addig Isten hatalma volt ami a természet feletti erőket befolyásolta. Illetve Jehova képessége volt ami gyógyításokat hajtott végre.

Ez olyan mint amikor Sátán beszélt, és azt hitték, hogy az ott mászó kigyó szól.

Sátán láthatatlan, ahogy Isten is, de érezni lehet a hatalmát az élet különböző területein.

Nem értem a kérdést, hogy a kettőnek mi köze van egymáshoz. Például ha valaki milliárdos, akkor se kell feltétlen Ibizára repülnie, hogy ott kábszer és alkohol mámorában bulizzon.

Jézus a megtestesült Isten, de alázatosan élt. Ha valamit megtehetünk, nem azt jelenti, hogy meg is tesszük. A Biblia szerint Jézust imádja és szolgálja Isten minden angyala, ha akarta volna, nagyobb pompában és dicsőségben élhetett volna, mint a föld leghatalmasabb uralkodói, de nem akarta és nem ezért jött. Sokkal inkább azért jött, hogy alázatra tanítsa a gőgös embereket. Ezért vetette meg annyira a zsidó főpapokat is.

"Ember volt éppen. Kiüresítette magát, azt írja a Biblia."

Valóban azt írja a Biblia, hogy kiüresítette önmagát, de az nem jelenti azt, hogy csak ember lett volna. Hanem egyszerre ember és Isten, isteni fenségét emberi szín alá rejtette. Ez legjobban színeváltozásakor látszik, amikor az apostolok számára felragyog egy kevés isteni fenségéből. Sőt már gyermekkorában is ez látszódik, három eseményt említenék. Amikor Szűz Mária terhes volt méhében Krisztussal, akkor Erzsébet úgy szólítja, hogy Uramnak anyja, az Úr elég egyértelmű, hogy Küriosz, héberül Adonáj. A második eset a napkeleti bölcsek hódolata, ami túlmutat egyszerű királynak járó tiszteleten, nem véletlen a tömjén, mint egyik ajándék. A harmadik eset pedig Jézus bemutatása a templomban 12 évesen, ahol szintén látszik, hogy nem egy egyszerű földi halandó gyerek, hanem a bölcseket is ámulatba ejtő tudással rendelkezik.

Ne felejtsük, Krisztus ugyan az tegnap, ma és mindörökké. Megtestesülésekor magára vette az emberi természetet, ez koránt sem jelenti, hogy isteni természetét valahol elhagyta.

Jézus nem lehetett isteni természetű az emberi mivoltjakor, mert Ádámmal egyenértékű emberként kellett hogy megszülessen.

Ellenben nem lenne egyenértékű áldozat. Ádám tökéletes emberként vétkezett, és ezért egy ugyan olyan tökéletes embernek kell hogy meghaljon ok nélkül, hogy a megváltás jogilag érvényes legyen.

Ádám a Földi örök életét veszítette el emberként, és nem isteni természetű emberként.

S ugyan olyan értékű embernek kellett a helyébe lépni. ellenben az áldozat nem lenne egyenértékű az elveszett értékkel.

Szerény volt, engedelmes és alázatos!

Lehetett volna világuralkodó is, hisz ezért kísértette meg a Sátán. Ám Isten terve és célja más volt, mert Ő tudja, hogy az emberi élet nem csak ennyi, hisz Ő az embert örökkévalóságra teremtette. Ezért nem tud megsemmisülni az ember szelleme, lelke a testi halála után. Isten tervei az emberrel kapcsolatban sokkal magasztosabb, mint sem azt el tudnánk képzelni.

Jézus is tisztában volt az Ő feladatával, de neki is végig kellett járnia az emberség útját és iskoláját. isten létére meg kellett tapasztalnia milyen embernek lenni. Ezért adatott néki az ítélettétel is. Hogyan is ítélhetne Isten igazságosan, ha Ő maga is nem válik emberré. Nos Isten emberré lett Jézus személyében, hogy Ítélete igazságos legyen.

Jézus lehetett volna világuralkodó, de az Atyának engedelmeskedve végig vitte a váltságművét, hogy az embereknek üdvösségük legyen és örök életük Ő vele.