Meg tudnád bocsájtani ha valaki szándékosan tönkretenné az egész életedet?

Szia

Haraggal a szívedben élni az nagyobb teher, mint az, amit el kellett szenvedned.

Gondolj egy olyan gyerekre(gyerekekre) akinek a szülei alkoholisták, és ebben a környezetben kell felnőniük. Nem tehetnek ellene semmit, de egy életre meghatározó ez a körülmény a szerencsétlen gyermekek számára, hiszen egy életre tönkre tehetik/tehették a gyermekek jövőjét/életét, rengeteg lehetőséget elvéve tőlük. Ha a szüleik iránti gyűlölettel élnének felnőtten is, az mit vinné őket előre?

Nem írtál semmit a sérelmedről, de nem lehetne pontot tenni az eddigiekre, és új lappal kezdened mindent előlről?

A harag soha nem volt jó tanácsadó, ezért nem érdemes vele "élni". Pedig az írásodból az is kiderűl, nagy harag dúl a szívedben, félelemmel vegyesen.

Nem véletlen, hogy a Biblia gyakran hasonlítja a haragot a tűzhöz. A tűzhöz hasonlóan a haragnak is meg van a maga helye. De a harag is lehet rendkívül pusztító. Istennel ellentétben, az emberek túl gyakran éreznek haragot megfelelő alap nélkül, vagy igazságtalan módon fejezik ki haragjukat. erről itt olvashatz: 1Mózes 4:4–8; 49:5–7; Jónás 4:1, 4, 9.

Ezzel szemben egyszerűen magunkba fojtani a haragot és azt színlelni, hogy nincs harag, szintén nem igazságos dolog. Pál ezt tanácsolta: „a nap le ne menjen a ti haragotokon” Efézus 4:26. Vannak Írás szerinti formái a harag kifejezésének, mint például ’beszéljetek szívetekkel’, mondjátok el érzéseiteket egy érett bizalmas barátnak, vagy akár nézzetek szembe higgadtan a baj elkövetőjével. Itt olvashatsz tánácsot: Zsoltárok 4:5; Példabeszédek 15:22; Máté 5:23, 24; Jakab 5:14.

Ezért a leghatározottabban lehet állítani, hogy nem mindig helytelen haragudni. Jehova és Jézus egyaránt haragudtak — és ismét haragudni fognak! a Jelenések 19:15 szerint. Ha utánozni akarjuk őket, akkor még olyan helyzetbe is kerülhetünk, amelyben helytelen nem haragudni! A kulcs a bibliai tanács követése, amely bizonyossá teszi, hogy érzéseink megalapozottak, és hogy igazságos, keresztényi módon fejezzük ki azokat.

„Minden mérgesség és fölgerjedés és harag és lárma és káromkodás kivettessék közületek minden gonoszsággal együtt” Efézus 4:31.

" Haragudjatok, de ne vétkezzetek. Ne menjen le úgy a nap, hogy dühösek vagytok."Efézus 4:26 - ezek a bibliai tanácsok ha megfogadjuk, a javunkra vannak.

Nem tudom most hány éves vagy, de ez már kimerítheti a családon belüli erőszak fogalmát, még ha tettlegességig nem is feltétlen fajult a dolog. Ez sokkal inkább egyrészt jogi, másrészt pszichológiai probléma, mint sem vallási. Ezért elsősorban ezen a vonalon indulj meg. Vannak ilyen ügyekkel foglalkozó szervezetek, vedd fel velük a kapcsolatot.

Viszont mindennek ellenére sem jó dolog egy egész életen át gyűlölködni, mert csak magadat őrlöd fel vele és stigmaként nyomódik rá egész további életedre. Szerintem ezen az érzelmi vonalon engedd el a dolgot, még ha nehéz is, elsősorban a saját magad érdekében. Viszont ez nem jelenti azt, hogy jogi lépéseket ne tehetnél.

Kedves kérdező.

ezeket azért írom le, hogy gondolkodára késztesselek, persze a döntés joga a Tied.

Vajon mit kellene egy kereszténynek válaszolnia erre szerinted? Mert aki Keresztény, annak Krisztust kell utánoznia. Ellenben akkor bort iszik és vizet prédikál.

Ha Jézus is így gondolkodott volna a gyilkosairól, és mindenkiről, akkor bizony nincs ember, akire érvényes lenne a halála. Már pedig a halála azt jelenti, hogy nem haragszik, sőt, lehetőségeket nyit meg, még a legaljasabbnak tűnő ember előtt is.

Gondolj Pál apostolra.

Részt vett István megkövezésében. S lihegve szaladt a vallásvezetőkhöz, felhatalmazást kérni, hogy Jézus tanítványait, megölethesse.

Amikor megtörtént a változás, mit gondolsz, a Tanítványok megbocsátottak Pálnak? Vagy maga Jézus?

Mert ha nem, akkor bizony soha nem lett volna belőle tanítvány.

(1Péter 2:21–23) 21 Valójában erre a pályára hívtak el titeket, mert Krisztus is szenvedett értetek, mintát hagyva nektek, hogy szorosan kövessétek a nyomdokait. 22 Ő nem követett el bűnt, és csalárdság sem találtatott a szájában. 23 Amikor szidalmazták, nem viszonozta a szidalmat. Amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem továbbra is ráhagyta magát az igazságosan ítélőre.

Isten ellen sokkal nagyobb bűnöket követünk el, nap mint nap, mint egymás ellen. S ha Isten ezeket megtudja bocsátani, akkor Mi egymásnak miért nem?

Jézus egy frappáns szemléltetésben mondja el, ezt.

Egy királynak, 1 milló dollárral tartozozz egy ember, mondjuk Te.

Könyörögve kéred, hogy várjon még, igyekszel törleszteni. Erre a király, nem hogy vár, hanem azonnal eltörli az adósságodat, és azt mondja, nem tartozol semmivel.

Hazafelé, találkozol egy társaddal, aki neked tartozik, 100 dollárral. S Ő ugyan azt teszi, amit Te, kér, hogy legyél türelmes hozzá,.

S erre Te börtönbe veted az adósodat.

Mit gondolsz, amikor ezt a király meghallja, mit gondol róllad?

Ha teheted, akkor töröld ki őket az életedből. Megbocsátani csak azt lehet, amit valaki bánt.

A gerinced és a hangulatod miatt pedig az úszást és szaunázst tudom javasolni, ha van rá lehetőséged. Nekem sokat segít.

1 dolog biztos. Te nem vagy értéketlen és ne engedd, hogy mások elhitessék veled! Ne engedd többet, hogy bántsanak! Ha mégis, úgy tegyék, hogy te kiálltál az igazadért!

Sosem késő új életet kezdeni. Csak ne add fel soha!

Hát nem tudom. Azt se, hogyan kell viselkedni, hogy valaki szándékosan akarja tönkretenni az életemet. Ez velem még nem fordult elő. Pontosabban az igen, hogy próbálkoztak, de leállítottam, így a dolog annyiban maradt. Szerencsére ilyen gondom még nem volt, gyanítom nem a szerencse miatt.

Neked én is azt javaslom, próbálj olyan gondolkodásmódot kialakítani, hogy a tanulságosat jegyezd meg, a többit felejtsd el (de a tanulságot azért vond le ott is!). És igyekezz úgy változni, hogy ilyesmire ne adj alkalmat. Ezek nem könnyű dolgok, ne várj azonnali sikert, de fokozatosan lehetséges. Tudom.

Nem biztos...

Nézd, a megbocsátás igazából annak jó, aki megbocsát. A másikat sokszor nem is érdekli... nem tudom, mi minden történt veled, de szerintem már az is bőven elég, ha nem ezen agyalsz álló nap, hanem éled szépen az életedet anélkül, hogy a sérelmeiden gondolkodnál.

Azt az illetőt mindenesetre kerüld el jó messzire. Megbocsátás ide vagy oda, mérgező kapcsolatokra senkinek nincs szüksége.

Én azt gondolom hogy megbocsátani csak akkor kell ha öszintén megbánják. Egyébként az a sátán hazugsága amikor ezt követelményként fogalmazzák meg olyan esetben amikor az elkövető nem bánja meg a bűnét. Sokszor ilyen esetben a megbocsátás káros.

Én is valamelyest hasonló helyzetben vagyok/voltam, azzal a különbséggel hogy az illető jo ideje halott. De nekem az segitett hogy a személyét teljes mértékben démonizáltam, elszakadtam tőle, és megtagadtam vele minden közösséget. Sőt realizáltam azt hogy az akkori passziv hozzáállás helyett akár fizikai erőszakkal is meg kellett volna szabadulni tőle sokkal korábban (az illető az apám volt amugy).

Tehát én azt gondolom hogy aki azonosul a gonossszal azt gonoszként kell kezelni.

Egyébként számomra érdekes volt, ami egy ismerősömmel történt. Az ő apja is egy romlott, szadista személy volt. A halála után az illető elhamvasztatta és az urnát magánál tartotta ugymond tiszteletből, habár realizálta azt hogy tönkretette az életét.

Én viszont azt az útmutatást adtam neki hogy érdemes volna apuci urnáját valami tisztátalan helyen kiszórni mert nem jó dolog gonosz személyek emlékét ápolni. Megtette, aztán arról számolt be hogy megkönnyebbült és úgy érzi megszabadult töle.

Tehát sok esetben olyan kötelékek kötik az áldozatot az elkövetőhöz amelyeket mindenképpen fontos elvagdalni. Ezek lehetnek társadalmi elvárások, hamis módon müködő lelkiismeret, hamis vallásos gondolatok, berögződések vagy bármi más, de meg kell szabadulni tölük.

Szia

Borzasztó dolgokat írtál le a 12-es kommentedben!

Ennyi borzalom több emberre elosztva is sok lenne. Rettenetes lehetett ilyen körülmények között felnőni, de már felnőtt lehetsz, amikor meg kell találnod a módját annak, hogy kiszakadj ebből a helyzetedből. Majdnem két év telt el azóta. Változott a helyzeted? Tudtál változtatni a körülményeiden, felnőttként? Nem könnyű, de nem lehetetlen,.... kérj segítséget. Lehet már sikerült is?