Bátyám miért nem akar bérmálkozó lenni? L

17 éves fiú, anyu és a nagyi azt akarja hogy egyszerre legyünk bérmálkozók. A bátyám azonnal kijelentette, hogy azt el is felejthetik de gyorsa, ő nem akar ilyen vallásos sz*rságokat, hagyják őt békén. A szüleink 4 éve váltak el, apu az nem vallásos.

Akkor a nagyi elkezdte neki, hogy de Jézussal jobb az élet, az egyház jó, pénzt gyűjt a szegényeknek...

A bátyám meg erre vissza hogy: persze, pénzt gyűjt meg jó meg minden... Tőletek minden misén szedik a pénzt, aztán az nem a szegényeknek megy ám, megy Rómába, ott meg milliárdos aranydolgok vannak, templomok.. ott tele vannak pénzel, a ti pénzetekkel. Akkor ők ott miért nem segítenek a szegényeken?

Akkor a nagyi kezdte, hogy de a család vallásos, és a tesóm ne lázadozzon, bérmálkoznia kell és kész.

Erre ő megint vissza, hogy ha már itt tartunk, akkor milyen család? Ez az elbszott "család"? Aztán kezdte a nagyinak mondani, hogy amúgy is miatta meg a vallásos dolgai miatt váltak el (ami igaz is), nem egy barátja van neki, akik abszolút nem vallásosak, és mégis rendes családjuk van.

Talán már én is kezdek olyan lenni mint a bátyám.

Azt mondta ti hisztek amiben akartok, én meg logikusan gondolkozom, hagyjuk egymást békén az ilyen hülyeségekkel.

Szerintetek kinek lehet igaza? A bátyám nélkül én nem akarok bérmálkozó lenni, ti mit tennétek a helyemben?