Megmagyaráznátok nekem ezeket a kifejezéseket, szokásokat?

Minden egyes dologról hosszan lehetne írni, sőt számos könyvet is találsz minden témát érintően, így ne várj mindenre részletes magyarázatot, mert képtelenség egy kérdésnél ömlesztve megbeszélni.

Néhányra azért reagálok röviden.

A szentségek olyan látható jelek, melyek valóságosan közvetítik Isten kegyelmi ajándékait. Ezek közül hozzám legközelebb az Eukarisztia áll, melyben magunkhoz öleljük Krisztust, Teste vétele által az Egyházba olt be és üdvösségre érdemesít minket. Hiszen mint mondta:

"De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon. A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne."

A szentekhez való imádkozás sajnos a magyar nyelv miatt hülyén hangzik egy kicsit, mert ez sokkal inkább kérés eredeti jelentése szerint. Nem más, mint kérjük a megdicsőült Egyház tagjait, hogy imádkozzanak értünk Istenhez.

A papok házassági tilalmán lehet vitatkozni, sok értelme nincs. Az Egyházon belül is pl. nyugaton cölibátus van, keleten házasodhatnak. A Szentírás nem tiltja számukra a házasságot, viszont számos ige szól a cölibátus mellett is. Pál apostol tanításának rendkívül nagy hatása volt, ő például nőtlen volt. Azonban a cölibátus nem kényszer, senkit se kényszerítenek, hogy római rítus szerint pap legyen, számos módon lehet szolgálni az Egyházat. Például mostanában több nős diakónust is szentelnek. Egyébként a protestánsoknál is kevés a lelkész, ahol nincs cölibátus.

A zarándoklatban nem látok semmi rosszat vagy támadhatót. Jézus családja is elzarándokolt pl. a jeruzsálemi templomba, amikor Jézus 12 éves volt. Persze túlzásokba nem szabad esni, ahogy néha a népi vallásosság esetén történik.

A keresztvetés, ha nem üres ákombákom, hanem igazi keresztvetés, egy nagyon helyénvaló dolog, amit szerintem minden kereszténynek gyakorolnia kellene. Használata a nagyon korai századokban kezdődött és egyfajta hitvallás, a Szentháromság megvallása.

Bár szerintem a katolikus (és ortodox) Egyház őrizte meg az ősegyház hitét legjobban, Isten számára nem akadály, hogy másokat is üdvözítsen. Így nem csak más felekezetű, de akár még egy ateista is üdvözülhet Isten kegyelméből.

szervusz

A keresztelkedést kivéve, egyetlen szokást sem alkalmazandó.

S ezt nem csak Én hanem sokan akik Ismerik, tisztelik Isten szavát, és szeretik az íróját, nem gyakorolnak ilyet, és sem Jézus sem az első tanítványai sem alkalmaztak, nem tanítottak.

2#-sel egyettértek!

De én még az Úrvacsorát is belevenném!

Mikor pedig evének, vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré és adá a tanítványoknak, és monda: Vegyétek, egyétek; ez az én testem. És vevén a poharat és hálákat adván, adá azoknak, ezt mondván: Igyatok ebből mindnyájan; Mert ez az én vérem, az új szövetségnek vére, a mely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára.

Máté 26:26‭-‬28 HUNK

Elég sokat lehetne mindről írni.

Röviden összefoglalva, igen, a hét szentség (keresztség, bérmálás, Eucharisztia, szentgyónás, betegek kenete, házasság, egyházi rend) mind fontos, hiszen Krisztus tanításán alapszik. A szentségek definíciója: Krisztustól rendelt látható jelek, melyek a megváltás kegyelmét közvetítik.

papok házasodási tilalma: erre még reagálnék. A papok házassági "tilalma" nem kérdés. A nős emberek pappá szentelése lehet teológiailag megalapozott, ahogy pl. keleten megmaradt. A kettő nem ugyanaz a fogalom. Én latin rítusú vagyok, nekem evidens, hogy a pap nőtlen.

"kizárólag a katolikus egyház tanai szerint megtért ember Istené, vagy ezt egy személyre szabott dolognak tartjátok, amit más gyülekezetben, felekezetben is megtalálhat az ember?"

Extra ecclesiam nulla salus, tehát az Egyházon kívül nincs üdvösség. Ez összefügg a szentségtannal, mivel a kegyelem eszközei, a szentségek az Egyházra vannak bízva. Ez nem jelenti feltétlen azt, hogy aki nem katolikus az nem üdvözülhet. Ez egy nagyon téves értelmezés. A többiek igazából Isten kegyelmére vannak bízva. Hisszük, hogy Isten minden embert üdvözíteni akar és megadja mindenkinek az ehhez szükséges kegyelmet. Rajtuk áll, hogy elfogadjuk-e ezt vagy elutasítjuk. Ezzel leszünk az Egyház vagyis Krisztus Titokzatos Testének tagjai. Aki ezen kívül van, az értelem szerűen nem üdvözül.

Ha nem az üdvösségre vonatkozott a kérdés, akkor igazából nem teljesen értem. Végső soron minden ember Istené és az ő képmása.

&7

"Röviden összefoglalva, igen, a hét szentség (keresztség, bérmálás, Eucharisztia, szentgyónás, betegek kenete, házasság, egyházi rend) mind fontos, hiszen Krisztus tanításán alapszik."

Bérmálás? betegek kenete?stb

Hol tanította Jézus ezt? És ki mondta, hogy hét szentség van?

A szent szó, azt jelenti hogy makulátlan, egy pontnyi hiba sincs benne.

Bérmálkozás soha nem volt és nem is vezették be sem Jézus, sem az első századi keresztények.

Ezeket az egyházak vezették be, több száz évvel az utolsó apostol halála után.....

számos katolikus tantételt, mint a gyónást, a bérmálást, a purgatóriumot, az átlényegülést, a „szentek” közbenjárását, valamint azt a tanítást, hogy a pápa Krisztus helytartója, sehol nem tanítja Isten szava.

Egy vezetője van a keresztényeknek, Krisztus.

Egyébként sem lehet senkihez imádkozni, csak Istenhez, és hozzá is Jézus közbenjárása által.

Ennélfogva, a "szentekhez" imádkozás hamis, A biblia nem mondott, és nem is mond soha ilyet.

Pomponio Algierinek, aki 1531-ben született Nápolyhoz közel a Padovai Egyetemen tanult

Kezdte elhinni, hogy egyedül csak a Biblia ihletett, és így számos katolikus tantételt utasított el, mint például a gyónást, a bérmálást, a purgatóriumot, az átlényegülést, a „szentek” közbenjárását, valamint azt a tanítást, hogy a pápa Krisztus helytartója.

Algierit letartóztatták, és a padovai inkvizíció elé állították. Inkvizítorainak a következőt mondta: „Készségesen megyek vissza a börtönbe, még akkor is, ha meg kell halnom, ha ez Isten akarata. Isten az ő ragyogása által mindenkire nagyobb fényt fog kiárasztani. Minden kínzást szívesen elviselek, mert Krisztus, a lesújtott lelkek tökéletes Vigasztalója, aki számomra világítótest és igaz fény, képes eloszlatni minden sötétséget.” A római inkvizíció ezután elérte, hogy kiadják őt neki, és halálra ítélte.

Algieri 25 éves volt, amikor meghalt. Azon a napon, amikor kivégezték Rómában, elutasította a gyónást és az áldozást. Kivégzőeszköze az átlagosnál még kegyetlenebb volt. Nem egy farakáson égették el. Ehelyett éghető anyagokkal — olajjal, szurokkal és gyantával — megtöltött nagy üstöt helyeztek a vesztőhelyre, melyet jól láthatott a tömeg. A fiatalembert megkötözték, és beleeresztették az üstbe, tartalmát pedig meggyújtották.

Lassan, elevenen égették el.

Kérdem Én, Jézus vagy a Tanitványai, tettek volna ilyet, mert valakik elutasították valamelyik tanításukat?

A pokol létezése, itt a földön volt, amikor elevenen égettek el embereket. Mert ha máshol lenne, akkor egy ember is megsüthet valakit, és utána Isten is sütögeti?

Ilyen kegyetlenséget hogy lehetett kitalálni Isten és a megváltó Királyunk nevében?

Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.

János 14:14 HUNK

Jézus nevében kell kérni!

Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus,

1 Timótheus 2:5 HUNK

Ui: Míg valaki félreérti a 2-es Igét amit beküldtem...hiszem, hogy Jézus a testé lett Ige, hiszem, hogy Jézus a Fiú az Úr, Örökkévaló, ahogyan János Evangéliuma írja)!

#2

Tehát nem mondta Jézus az utolsó vacsorán, hogy ezt cselekedjék az Ő emlékezetére. Jakab apostol nem írja, hogy a betegeket kenjék meg olajjal és imádkozzanak értük, nem szerepel a Bibliában házasság, nincsenek benne papok sem.

Javaslom, hogy kezd el olvasni a Szentírást, mert hatalmas hiányosságaid vannak ismeretben.

"Bérmálás? betegek kenete?stb

Hol tanította Jézus ezt? És ki mondta, hogy hét szentség van?

A szent szó, azt jelenti hogy makulátlan, egy pontnyi hiba sincs benne.

Bérmálkozás soha nem volt és nem is vezették be sem Jézus, sem az első századi keresztények."

Kicsit már unom, hogy mindig valamelyik jehova tanújának kell egyháztörténeti korrepetálást tartanom, mert nem keresnek rá ezekre a forrásokra, pedig elég könnyen megtalálhatók.

A bérmálás a Szentlélek pecsétje, tökéletesítve a keresztségben kapott kegyelmet. Egészen pontosan Péter és János apostolok bérmáltak először.

"Amikor a Jeruzsálemben maradt apostolok meghallották, hogy Szamária elfogadta az Isten szavát, elküldték hozzájuk Pétert és Jánost. Amikor megérkeztek, imádkoztak értük, hogy megkapják a Szentlelket. Mert még egyikükre sem szállt le, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére. Rájuk tették hát kezüket, s erre megkapták a Szentlelket." (ApCsel 8,14-17) Olyannyira követi ezt a gyakorlatot az Egyház, hogy ma is a szentség rendes kiszolgáltatója az apostolok nyomán a püspök. Az első századból elég kevés a forrásunk, de pl. Antióchiai Szent Theophilosz 180 körül már ír a bérmálásról, méghozzá a krizmával való megkenést említi, ahogy ma is történik. Feltételezhetjük tehát, hogy nem akkor ütött a hasára.

Betegek kenete ugyancsak apostoli hagyomány. Az Úr Krisztus maga is beszél erről: "ha pedig betegekre teszik a kezüket, azok meggyógyulnak." (Mk 16,15) Illetve egyértelmű leírás van Jakab levelében: "Beteg valaki közületek? Hívassa el az Egyház papjait, és azok imádkozzanak fölötte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. A hitből fakadó ima megszabadítja a beteget, és az Úr talpra állítja. Ha pedig bűnöket követett el, bocsánatot nyer." (Jak 5,14-15)

"Ki mondta, hogy hét szentség van?" - Az Egyház mondta a Szentírásból merítve. Az már egy másik kérdés, hogy neked valami miatt az Egyház szertartásai nem szimpatikusak és nem tekinted krisztusinak. Ez a te szubjektív döntésed.

&8

Az tény, hogy Jézus bevezette a pászka helyett, a haláláról való egemlékezést. Ebben nincs is kivetni való, csak mást értenek ez alatt, mint ami valójában, és misztikus képet adnak ennek.

Jakab levelében pedig ha elolvasod a részt, akkor láthatod, hogy nem fizikai betegségről van szó.

Azt írja, hogy ha valaki bűnt követett el, megbocsáttatik neki. Vagy is olyan betegség, amit egy helytelenség elkövetése okoz, , és nem fizikai betegség.