Valóban léteztek az amalekiták, akikről a Szentírásban olvashatunk?

Szia!

I.Móz 36:11-12 szerint Amálek Ézsau unokája volt. Gyakorlatilag egy rokon nép tehát az Izraelitákkal, mégis nagy haraggal és gyűlölséggel voltak irántuk. Jákob volt ugyanis Ézsau testvére, aki - szerintük - kitúrta őt jogos örökségéből, ellopva apja áldását és Isten helyeslését. Emiatt a két nép között dinasztikus ellenségeskedés, gyűlölet, és kölcsönös lenézés uralkodott.

Üdv. Péter

Még a bibliaellenes wikipédia is elismeri őket:

"Az amálekiták a Kánaántól délre és délnyugatra fekvő területek és a Sínai-félsziget őslakói. Állandó háborúságban álltak az izraelitákkal, mígnem Saul király szét nem kergette őket."

Igen léteztek.

Amálek:Ézsau elsőszülött fiának, Elifáznak a fia, akit az ágyasa, Timna szült neki

Amálek, Ézsau unokája, Edom egyik sejkje volt . Amálek neve a törzsi leszármazottait is jelölte

Az amálekiták úgy voltak ’a nemzetek között az elsők’, hogy a Sínai-hegy közelében fekvő Refidimben elsőként intéztek indokolatlan támadást az izraeliták ellen, miután azok kivonultak Egyiptomból. Emiatt Jehova úgy határozott, hogy az amálekitákat teljesen ki kell irtani

Valószínűleg egy létező sémi néptörzs volt a Sínai-félszigeten akik a zsidók közeli rokonai voltak és harcban álltak velük. A szintén sémi arabok már kicsit távolabbi rokonai a zsidóknak de ők akkor még csak az Arab-félszigeten voltak relative messze a zsidóktól.

A zsidók nagy ellenségei a filiszteusok viszont nem sémi nép voltak hanem Krétáról vagy valahonnan arról a környékről érkeztek és egy indoeurópai nyelvet beszéltek talán.

Szia

Ezt találtam az amálekitákról, bemásolom neked:

Ézsau elsőszülött fiának, Elifáznak a fia, akit az ágyasa, Timna szült neki (1Mó 36:12, 16). Amálek, Ézsau unokája, Edom egyik sejkje volt (1Mó 36:15, 16). Amálek neve a törzsi leszármazottait is jelölte (5Mó 25:17; Bí 7:12; 1Sá 15:2).

Némelyek nézete, vagyis hogy az amálekiták sokkal régebbről származtak, és nem Ézsau unokájától, Amálektől, nincs szilárdan megalapozva. Azt az elgondolást, hogy az amálekiták megelőzték Amáleket, Bálám példabeszédére alapozzák: „A nemzetek között első volt Amálek, a vége azonban pusztulás lesz” (4Mó 24:20). Bálám azonban itt nem a történelemről általában véve, és nem is a nemzetek hét vagy nyolc századdal korábbra visszanyúló eredetéről beszélt, hanem kizárólag az izraeliták történelméről, akiknek a megátkozására felbérelték, és akik az Ígéret földjére való belépés előtt álltak. Ezért miután Moábot, Edomot és Szeirt Izrael ellenségeiként sorolja fel, Bálám kijelenti, hogy az amálekiták ’a nemzetek között az elsők’ lesznek, akik felkelnek az izraeliták ellen, amikor azok Egyiptomból kivonulva Palesztina felé haladnak, és éppen ezért Amálek vége „pusztulás lesz”.

Így hát Mózes, amikor az Ábrahám napjaiban, de még Amálek születése előtt történt eseményeket mondta el, és beszélt ’az amálekiták egész mezejéről’, ezzel nyilvánvalóan úgy írta le azt a területet, ahogyan az ő idejében élő emberek ismerték, és nem arra utalt, hogy az amálekiták megelőzték Amáleket (1Mó 14:7). Az amálekiták e területének központi része Kádes-Barneától É-ra a Negeb sivatagban terült el Palesztina d. részén, de még a Sínai-félszigetnél és É-Arábiában is voltak alárendelt táboraik (1Sá 15:7). Egy időben a befolyásuk Efraim dombjaira is kiterjedhetett (Bí 12:15).

Az amálekiták úgy voltak ’a nemzetek között az elsők’, hogy a Sínai-hegy közelében fekvő Refidimben elsőként intéztek indokolatlan támadást az izraeliták ellen, miután azok kivonultak Egyiptomból. Emiatt Jehova úgy határozott, hogy az amálekitákat teljesen ki kell irtani (4Mó 24:20; 2Mó 17:8–16; 5Mó 25:17–19). Egy évvel később, amikor az izraeliták Jehova szavával szembeszállva próbáltak belépni az Ígéret földjére, az amálekiták visszaverték őket (4Mó 14:41–45). A bírák napjaiban Izraelnek ezek az ellenségei kétszer is részt vettek Izrael megtámadásában. Először Eglonnak, Moáb királyának a napjaiban (Bí 3:12, 13), azután a midiániták és kelet fiai oldalán, amikor hét éven át fosztogatták Izrael földjét, mígnem Gedeon és a 300 embere megsemmisítő vereséget mért rájuk (Bí 6:1–3, 33; 7:12; 10:12).

Mivel az amálekiták szűnni nem akaró gyűlölettel viseltettek az izraeliták iránt, a királyok idején Jehova ’számon kérte’ ezt tőlük, s ezért megparancsolta Saul királynak, hogy verje meg őket, amit ő meg is tett, mégpedig „Havilától egészen Súrig, amely Egyiptom előtt van”. Saul azonban áthágta Jehova parancsát, amikor is életben hagyta Agágot, a királyukat. Istent viszont nem lehet megcsúfolni, ezért aztán „Sámuel darabokra vágta Agágot Jehova előtt Gilgálban” (1Sá 15:2–33). Dávid egyebek mellett az amálekiták falvain is rajtaütött, és amikor azok viszonzásul megtámadták Ciklágot, és elvitték Dávid feleségeit meg javait, Dávid a 400 emberével utolérte őket, és mindent visszaszerzett, amit csak elraboltak az amálekiták (1Sá 27:8; 30:1–20). Ezékiás uralma idején Simeon törzsének néhány tagja megsemmisítette az amálekiták maradékát (1Kr 4:42, 43).

Sem a bibliai, sem a világi történelem nem említi többé közvetlenül az amálekitákat. Ám ’Hámán, az agágita fia’ minden bizonnyal az amálekiták leszármazottja volt, mivel az „agág” címet vagy nevet bizonyos amálekita királyok viselték (Esz 3:1; 4Mó 24:7; 1Sá 15:8, 9). Így az amálekiták más, név szerint megemlített személyekkel együtt azért lettek megsemmisítve, ’hogy megtudják az emberek, hogy akinek neve Jehova, egymaga a Legfelségesebb az egész föld felett’ (Zs 83:6–18).