Hogyan oszthat egy angyal jutalmakat?

Lukács 4:6‭-‬13

És monda néki az ördög: Néked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét; mert nékem adatott, és annak adom, a kinek akarom; Azért ha te engem imádsz, mindez a tied lesz. Felelvén pedig Jézus, monda néki: Távozz tőlem, Sátán; mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj. Azután Jeruzsálembe vivé őt, és a templom ormára állítván, monda néki: Ha Isten Fia vagy, vesd alá magad innét; Mert meg van írva: Az ő angyalinak parancsol te felőled, hogy megőrizzenek téged; És: Kezökben hordoznak téged, hogy valamikép meg ne üssed lábadat a kőbe. Felelvén pedig Jézus, monda néki: Megmondatott: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet. És elvégezvén minden kísértést az ördög, eltávozék tőle egy időre.

Miért mondja az Isten, hogy teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra. Miért beszél Isten többesszámban, kihez beszél?

Nem csupán költői fogásról van szó, hanem valóban az Atya tárgyalt a Fölkenttel, a Messiással, ezen kívül, ott volt a Szentlélek is, aki szintén különálló személy. Mindhárom személy isteni természettel rendelkezik, és teljesen egylényegűek egymással. A teremtés története azt bizonyítja, hogy ők már az örökkévalóságban léteztek, tehát időben nem lehet meghatározni a kezdetüket. A Messiás a megtestesülése, és a világ teremtése előtt is létezett, aztán emberré lett és a látható világban názáreti Jézusban jelent meg. Az Atya tehát megbeszélte a Messiással és a Szentlélekkel a teremtésnek a tervét, így mindhárom személy aktívan részt vett a teremtés gondolatának a megvalósításában. Egyébként az Ószövetségben többször is szerepel a többes szám. Például Mózes első könyvének 11. fejezetének 7. versszakában a bábeli torony építésével kapcsolatosan mondja az Úr ƒƒ„nosza, szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvüket, hogy meg ne értsék egymás beszédét”. Tudjuk, hogy sokan azt állítják, hogy ez egy királyi többesszám, nincs valóságra utaló jelentése. Nekem az a meggyőződésem, hogy a Szentírásban semmi sincs véletlenül. Ahogy Jézus is mondta, az Írásból egyetlenegy ióta vagy pontocska sem veszhet el, tehát nem felesleges. Minden be fog teljesedni. Ezek a nyelvtani kifejezési formák is a valóságot, pontosan és hűen tükrözik.

Forrás:

[link]

Lukács 7:43‭-‬48

Felelvén pedig Simon, monda: Azt gondolom, hogy az, a kinek többet engedett el. És Jézus monda néki: Igazán ítéltél. És az asszonyhoz fordulván, monda Simonnak: Látod-é ez asszonyt? Bejövék a te házadba, az én lábaimnak vizet nem adál: ez pedig könnyeivel öntözé az én lábaimat, és fejének hajával törlé meg. Engem meg nem csókolál: ez pedig az időtől fogva, hogy bejöttem, nem szünt meg az én lábaimat csókolgatni. Olajjal az én fejemet meg nem kented: ez pedig drága kenettel kené meg az én lábaimat. Minekokáért mondom néked: Néki sok bűne bocsáttatott meg; mert igen szeretett; a kinek pedig kevés bocsáttatik meg, kevésbé szeret. És monda annak: Megbocsáttattak néked a te bűneid.

Kedves sanatti!

Ésaiás könyve 14:14 arról számol be, hogy sátán lázadásának lényege és célja az volt, hogy önmagát Isten trónjára küzdje fel, hogy hasonló legyen a Magasságoshoz. Ezért a “Michá-él” név a legalkalmasabb és a legtalálóbb egy olyan személy megjelölésére, aki arra vállalkozott, hogy az egész teremtett világ előtt kinyilatkoztassa Isten jellemét. Ugyanakkor csak egy ilyen személy cáfolhatja meg Sátán állításait és rágalmait, aki maga is Isten. Az úr Jézus Krisztus a történelem folyamán mindig akkor lépett fel “Mihály”-ként, amikor Isten és az Ő népe oldalán a gonoszság erőivel szemben küzdelembe indult:

- A perzsa uralkodóval szemben azért, hogy az Ő népét bocsássa el, és engedélyezze Jeruzsálem és a templom felépítését. Dán. 10,13.

- Mózes sírja felett Sátánnal szemben. Júd. 9.

- A végső időben, amikor Isten népét megszabadítja a bűn világából. Dán. 12,1.

Mihály angyalai az el nem bukott angyalokkal azonosíthatók. Ez a küzdelem már a Mennyben elkezdődött Krisztus és Sátán között. Sátán Isten törvénye ellen harcolt, mivel nem akarta magát alárendelni Krisztus tekintélyének, Aki a mennyeknek Ura volt. A mennyei küzdelem igazi megtámadottja azonban nem a törvény volt, hanem az Isten. Sátán olyan hatalmat és jogot szeretett volna önmagának is, mint ami az Istenség személyeit illette meg, vagyis Isten szeretett volna lenni. (Lásd. Ésa. 14,13-14.)

A Szentírás több bizonyítékát adja annak, hogy itt arról a küzdelemről van szó, amelybe Mihály mint Isten Fia lépett a küzdőtérre:

- A Sátán feletti győzelem eredményeként jutott diadalra az üdvösség. 10. vers

- A Sátán feletti győzelme a Bárány vére által történt. 11. vers

Ezek a tények a golgotai keresztáldozat eredményei. Ennek a küzdelemnek a kimenetele eredményezte azt, hogy Sátán véglegesen kivettetett a mennyből. 9. vers

Erre a kivettetésre utal Jézus is az evangéliumban. (Ján. 12:31)

Üdv. Péter

Kedves Kérdező!

Jómagad is elismerted azt a #27-es kommentedben, hogy utána néztél több Biblia magyarázatban ezzel kapcsolatban és valóban néhányan azt állítják hogy Jézus azonos Mihály főangyallal. Ezek után az lenne a tisztességes, hogy elismerd, hogy ez nem egyértelmű dolog. Ezzel szemben te továbbra is tévtanításnak minősíted ezt a dolgot és nyílt megerősítést vársz. Nos közlöm veled, hogy ebben a kérdésben nincs nyílt megerősítés a Bibliában, ahogyan az ellenkezőjéről sem, így hibát követsz el, ha valakit ezért tévtanítónak minősítesz! Utalások vannak, melyeket leírtam, ezekkel vitázhatsz, ha tudsz, ha viszont nem tudsz, akkor légyszíves hagyd abba ezt a kirekesztő viselkedést!

Üdv. Péter

Kedves Kérdező!

A tisztességtelenség az: hogy másokat kirekesztessz, és tévtanítónak minősítesz csak azért, mert egy olyan teológiai kérdésben, amely nem egyértelmű a Szentírásban, másképp gondolkodnak mint te! Ezen azért érdemes lenne elgondolkodnod!

Üdv. Péter

“Igaz ez a beszéd, és szeretném, ha szilárdan tanúskodnál ezek mellett, hogy az Istenben hívők igyekezzenek a jó cselekedetekben elöl járni: ezek jók és hasznosak az embereknek. De kerüld az ostoba vitatkozásokat...”

Üdv. Péter