Van olyan, hogy valakinek "meggyengül a hite"?

Talán ha nem követnéd el ezeket a bűnöket, akkor nem lennél rosszul.

Amúgy én is észrevettem, hogy sok ember olyan érzéketlen a bűnökkel szemben, mintha csak pszichopata lenne. Vannak olyan ismerőseim, akik szinte csak a bűnben élnek. Én még annak is örülnék, ha az emberek olyanok lennének, mint te kérdező, mert már akkor is szebb lenne a világ.

Szia!

Ettől nem leszel kevésbé keresztény.

Érdekes, hogy mostanában én is hajlamosabb vagyok lazítani pl. az "aszkézis" fegyelmén.

Arra jutottam, hogy ez az évszakkal függ össze. Rövidülnek a nappalok. Nem véletlen alakult ki, hogy az év legsötétebb, sötétedő szakaszában kell (az adventi) böjtöt tartani. Általánosan megfigyelhető, hogy ilyenkor mindenki feszültebb, rosszabb kedvű. Ennek természetes ellensúlyozása, hogy könnyebben engedünk vágyainknak.

Adventra fel!

Közeleg a fény!

Szia, kérdező, bűn és bűn közt is van különbség. Egy megtért ember nem paráználkodik és fekszik le egy lánnyal, aki iránt nem érez semmit, ez súlyos bűn, ilyet hívő ember nem tehet. Az alkohol túlzásba vitele is vezethet olyan tettekhez amit nem tudsz vállalni józanon, ezért vigyázni kell vele.

A bűn a szeretetlenség, a felebarát tiszteletének hiánya. Azért vannak a szabályok, hogy ezeket ne tedd, tehát nem szívatásból adja Isten a szabályokat, hanem a felebarát szeretet, védelme miatt!

Ha szeretetre és korrektségre törekednél, akkor automatikusan nem is követnél el ilyen bűnöket. A „törvény betöltése a szeretet” mint írja Pál, de Jézus is ezt tanította.

Tehát ne a bűnkerülés oldaláról közelítsd meg a kereszténységet, hanem a felebarát tisztelete és szeretete oldaláról.

Hogy „elhiszed”, hogy Jézus a Krisztus, az önmagában nem tesz hívővé, hanem az a hívő, aki cselekszi az Atya akaratát, és a szívében igent mond Jézus erkölcsi értékrendszerére - mégha meg is botlik, van kihez folyamodni bocsánatért.

Elolvastad egyáltalán az Újszövetség könyveit? Hogy tudd miket tanított Jézus?

Sokan vívódnak ezzel a keresztények között, csak nem mindenki ismeri be: hogy ott vannak azok, akik nem a keresztény tanításokkal és értékrenddel nőttek fel és nem aszerint élnek, mégis boldognak tűnnek, és szabadnak a gyötrő lelkiismeretfurdalástól... De nem tudhatod, valójában tényleg annyira boldogok-e, mint amilyennek tűnnek, vagy hogy mit fognak gondolni az életükről majd idős korukban, a halálukhoz közeledve.

Az szerintem nem a legjobb motiváció a bűn kerülésére, hogy "félj a pokol tüzétől", és "kényszert érezz rá, hogy tökéletesen élj"... Ha nincs meg a saját belső meggyőződésed arról, hogy miért jó, ha ezeket nem csinálod, akkor csak görcsös vallásoskodás lesz az egész. Tedd fel magadnak a kérdést, hogy miért érvényesek még ma is a keresztény értékek, Jézus tanításai? Szükség van rájuk a boldog élethez? Számodra fontosak? Ha arra jutsz, hogy igen, és meg tudod fogalmazni magadnak, hogy miért, akkor légy határozott, és élj aszerint, ne engedj a csordaszellemnek. Ha arra jutsz, hogy ez neked nem fontos (bár szerintem nem így van, mert akkor talán nem tetted volna fel ezt a kérdést), akkor végül úgysem fogsz változtatni, folytatod tovább ezeket, és majd később kiderül, megérte-e vagy sem. Saját meggyőződés nélkül a hit nem teljes... A lényeg, hogy gondolkozz el rajta, mit is tartasz igazán fontosnak, és ne csak úgy "élj egyik pillanatról a másikra", sodródva az árral.