Van-e köztetek olyan ember, aki megrögzött ateista volt, és valamilyen élmény hatására egyik napról a másikra rádöbbent, hogy "valaminek-valakinek lenni kell" az életén túl?

Nekem az egész családom....a tesómnak eleinte titkolnia kellett, hogy keresztény lett. Az én életemben is történtek változások, de én miután rájöttem, hogy valaminek lenni kell, én a zen/buddhizmus, taoizmus felé botorkáltam. A tesómat elküldtem a francba, amikor jött nekem Jézussal. Aztán egy idő után ráálltam, hogy utána járok a kereszténységnek is. Azóta is Jézusban hiszek. Édesanyám pár évre rá tért meg.

De vannak tudósok,akik kutatásaik hatására lettek hívők, pl C.G. Jung és néhányan a természettudomány területén is. Na, az még érdekes dolog.

De szerintem nem az ateisták, inkább az agnosztikusok közül térnek meg sokan. Aki igazi ateista, az nem képes feladni az egóját.

Freya

kedves kérdező! remek válasz vagyok a kérdésedre. egy napon felismertem, hogy minden csődöm,bűnöm ellenére Isten szeret engem. oly annyira szeretett, hogy jézust küldte a halálba helyettem. ő ezt tette értem (ez a kegyelem). én pedig elhittem ezt(hogy jézus meghalt az én bűnömért, és az egész világ bűnéért)Igy lesz teljessé az az alapigazság, hogy hit által kegyelemből van üdvösségünk.(üdvösség=görög:szótéria jelentése:gyógyulás fizikai és szellemi értelemben,megmenekülés, megmentés helyreállítás, megörzés, épség). Drog, bulik,sámánhit stb..ebből hozott ki isten. ma egy kis közösséget vezetek akik ugyancsak éltek isten kegyelmével, most bedig isten kegyelméből élnek. ime példaként az egyikőjük története:

Megtérésem előtt soha nem olvastam a Bibliát, és még azzal sem voltam tisztában, hogy Isten valóban létezik-e, vagy csak legenda. Kedveltem a misztikus, természetfeletti dolgokat, nem utasítottam el a jósnők tevékenységét, vagy az energiával gyógyítókat. A párom egyik barátja időnként ellátogatott hozzánk, és egy alkalommal elmesélte a megtérését. Ekkor még nem tett rám mély benyomást a története, és a kis Biblia, amit ott hagyott nekünk, hónapokig árválkodott érintetlenül. Barátunk következő látogatása hónapokkal később akkor következett be, amikor anyagi gondok, összetörtség, betegség nyomorgatott. 13 éve szenvedtem Chron-betegségben, vagyis egy gyógyíthatatlan bélgyulladásban. Állandó hasfájás kínozott, évente legalább egy hónapot kórházban töltöttem, rengeteg gyógyszert, köztük szteroidokat kaptam.

Újabb találkozásunk ekkor már meghatározó volt. Teljesen feltöltődtem, lázba jöttem az evangélium hallatán, számtalan kérdésem volt, megmagyarázhatatlan boldogság lett úrrá rajtam. Elmondtuk az üdvösség imáját, imádkoztunk a gyógyulásomért. Azóta nem szedek semmiféle gyógyszert, és a pikkelysömöröm is egyik napról a másikra elmúlt. Lefekvéskor csak azt tudtam hajtogatni, hogy köszönöm, köszönöm, köszönöm... Lett munkahelyem is, és azóta is van. Rendszeresen járok a gyülekezetbe, ahová időről időre szeretettel invitálok mindenkit, hogy minél több embernek vegyen olyan fordulatot az élete, mint az enyém.

köszönöm a helyesbítést! csodálatos istenünk van, mert a te kétkedésed, és hitetlenkedésed ellenére, és attól függetlenül ő ma is gyógyít. csak azért mert szereti az embert. meg vagyok róla győződve, hogy téged is. szeretném elmondani neked, hogy nincs olyan betegség a földön amit ne tudna meggyógyítani. ugyanis jézus nemcsak a bűneinket, hanem a betegségeinket is felvitte a keresztre. bizonyára más az érdeklődési körünk ezért nem hallottál olyan esetről, hogy aids-es is meggyogyult már(számtalan példa van rá). ha gondolod, dobok neked olyan linket ahol aids-ből gyógyult emberek mesélik el a gyógyulásuk történetét. és mégegyszer bocs, ha nem sikerül helyesen írnom.

dina

Sziasztok. Én hívő ember vagyok, de úgy gondolom, hogy a gyógyulásokkal kapcsolatban óvatosan kellene fogalmaznunk, mert sok emberből hiábavaló reményeket vált ki.

Nem vonom kétségbe a gyógyulásodat, de elmondanám, hogy ez "csoda" és a csoda egyik jellemzője hogy rendkívül ritkán fordul elő, és okkal.

Isten a világot szigorú törvények alapján teremtette, és ezeket csak ő lépheti át, és ő is csak ritkán teszi. Különben nem volna értelme az emberi létezésnek.

Hívő vagyok én is, de úgy gondolom, hogy ez a világ okkal olyan, amilyen, és a mi dolgunk, hogy változtassunk rajta. Isten minden természetes betegség gyógyírját elrejtette a természetben, és a törvények betartásával távol tudjuk magunkat tartani rengeteg betegségtől. Pl szigorú monogámia mellett az aids vírus sosem terjedt volna el. Meg a többi nemi betegség sem. A légszennyezés, a dohányzás, a hedonista életmód amit folytatunk,számos betegség forrása, ami elkerülhető lett volna, ha szeretjük és kertészként ápoljuk a földet, nem kizsigereljük a végtelenségig. A tetteinkért a következményeket vállalni kell.

Azon kívül Jézusnak is szenvednie kellett, nekünk sem szabad azt gondolnunk, hogy mi majd zöld utat kapunk mindig és mindenkor. Ha meggyógyultál, örülj és légy hálás. De a hited ne a gyógyulásodból fakadjon, mert mi lesz ha -Isten ne adja!- kiújul a betegséged? Ha a hited ott van gyógyulás nélkül is, akkor jó.

nagyon sok egészséget és boldogságot kívánok neked,

Freya. (aki nem gyógyult meg, de mégis hisz :-))

kedves freya! már egy másik kérdés kapcsán találkoztunk. szóval én vagyok a dina, aki betöltve a törvényt nagyon szeret téged, és minden embert akár hisz, akár nem. természetesen ezzel a gyógyulás dologgal kapcsolatban is megoszlanak a vélemények. 1)van aki azt mondja: a csodák kora lejárt(bár jézus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.ha testben az emberek között járva mindenkit meggyógyított aki hozzá ment, nem tudom miért lenne ez másképp 2010-ben?a kereszten a bűn alól való megváltás mindig összekapcsolódik a betegség átka alól való megváltással. szóval egy hívő(megváltott), nem egy meggyógyúlni akaró valaki, hanem egy meggyógyult ember akit az ördög kostolgat. neki kell ellenálnod, hogy elfusson tőled(jakab levél)

2)vannak aki úgy gondolják, isten sújt és ostoroz betegséggel, a körülményeid alakításával, sórsod rosszra fordításával. és itt beilleszthetném a te mondataidat, vagyis az ember számára fel lett tárva az élet beszéde. aki nem óhalyt élni ez által, az elveszi a jutalmát.mert ugye amit vet az ember, azt aratja is. ha valaki azt veti el a szívében, hogy istennek ilyen eszközei vannak az ember irányába, akkor ezzel fog élni. még talán imádkozni sem mert a gyógyulásáért mert nem egy szerető istent lát, hanem egy fenyítő, az ördöggel paktáló szigorú valakit. ez megkötözi a lelkünket.

3)isten a világosság és nincsen benni semmi sötétség. meg akar és meg is tud mindenkit gyógyítani. még csak a természetben elrejtett gyógyerők sem kellenek hozzá. és azt se feledd, az egész világ (még a növények is) átok alatt van. nem csak jézus 3 éves működése során, de kereszt után sem találok olyat a bibliában, hogy valaki akire jézus nevében rávetették a kezüket, az ne gyógyult volna meg. ha ez ma nem így van, annak az erőtlen egyház az oka. nem kellene ennek így lennie. abban igazad van, hogy a hit alapja ne a gyógyulás legyen. a hitünk alapja isten kegyelme. de a kegyelemben a szellemi és testi helyreállítás is benne van. az atya már mindent megtett. jézus nevében jogod van a gyógyulásra. kívánom neked, hogy a feltámadott krisztus erejében élj, és legyen jó dolga mind testednek, mind lelkednek. a szellemed már tökéletes.

dina

Szia Dina,

én nagyon tisztelem a hitedet és eszem ágában sincs vitába szállni veled, mert elviekben igazad van. Valamikor én is evangéliumi keresztény voltam. Viszont én több olyan embert ismerek, akikért imádkoztak a Jézus nevében kézrátétellel is, anélkül is, mégsem gyógyultak meg. És ezért elvesztették a hitüket. Igen, akadt egy-egy gyógyulás a gyülekezetben, de hát ez kevés volt és mindannyian ismerjük az emberi szervezetet: vannak csodás gyógyulások nem keresztény embereknél is.

Azt írod: Jézus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Igen, ez igaz. Viszont ő feltámasztotta Lázárt, és ma nincsenek feltámadások. És én sem azt állítom, hogy azért, mert Jézus megváltozott, hanem mert ebben az életben ennek az életnek a szabályait kell követni. Ő kivétel volt, és megmutatta, hogy Isten mindenre képes. De nem fog mindenki feltámadni és meggyógyulni, és nyelveken szólni. Mert ami ebben az életben történik, annak sokszor oka van. Nem Isten büntet, mi büntetjük saját magunkat.

Ez csak egy gondolatfoszlány volt, tényleg nem vita, csak sajnálom azt, aki nem Istenbe, hanem egy csodába, gyógyulásba stb. helyezi a hitét. Pál apostolnak is "tövisként adatott" valamiféle betegség, amiből sosem gyógyult meg. De Isten azt mondta neki: elég neked az én kegyelmem. Az én erőm erőtlenség által végeztetik el.

Mert ilyen is van.

Freya