Egy gyilkos is bejuthat akar a menyorszagba ha oszinten megbanja buneit es szereti istent?

Ha valami nem létezik, akkor elég nehéz bekerülni oda.

A férjem elhagyott minket. Vallásos, szereti Istent. Akar magának egy másik esélyt adni, kipróbálni valaki mással hátha jobb lesz. Ha vallásos és szereti Istent miért nem várta meg, hogy ő adjon neki másik esélyt vagy egy lehetőséget? Mert nem bízik benne, saját magára hagyatkozhat, mikor döntött. A mi sorsunk megpecsételődött. A család, ami ugye szent, nincs tovább. Én, mint katolikus, aki Istenre bízom az életemet, nem fogok és nem is lehetne új kapcsolat után nézni. Még az exem igen. Tönkretett egy családot, fájdalmat okozott, de ha megbánta, akkor ezért nincs büntetés? Ha elmegy egy másik nővel és kapcsolatban él vele, ami vadházasság, az bizonyos esetekben nem bűn? Én pedig a végén vétkes leszek, mert akármennyire is igyekszem, hogy ne így legyen, de mérges és dühös vagyok rá. A gyerekeim miatt főképp. Jobban örülnék és a világ is jobb lenne, ha minden következetes lenne. Nem agyalnánk azon, hogy majd Isten megbocsát. Szerintem túlságosan nagy a liberalizmus az egyházakban is. És aztán csodálkozunk, hogy hol az erkölcs? A férjemet, a pap, aki össze minket, biztatta... Bezzeg nekem sikerült olyan vaskalapos, regi módiakkal beszélgetnem, akikre inkább neki lett volna szüksége. És mi lett belőle, amikor erről beszélgetni szerettem volna vele? Én ilyeneket ne mondjak, mert nem tudom, hogy ez neki mennyire fáj... Isten, aki annyira szeret minket, hogy feláldozta értünk az egyszülött fiát, cserébe csak néhány dolgot kért. Hiszem, hogy azokat komolyan!!! gondolta.

Köszönöm a választ! Jó tudni mi az igazság. Bár ezek szerint az isteni világ is inkább a "rosszabbaknak" jó, mint azoknak, akik próbálnak a szabályok szerint élni és cselekedni. Igazán próbálok hinni és bízni, mást sem teszek 10 hónapja. De semmi javulás. És akkor még itt is ezt látom, hogy a végén az jár jól, aki éli a világát és ha épp megszólal a lelkiismerete megbánta amit tett, és minden megy tovább. Kiábrándító...

Nem létezik őszinte bűnbánat – a gonosz nem változik meg. A mennybe a jók kerülnek (akik sohasem vétkeznek).