Ha van Isten, akkor miért teremt fogyatékosokat?

"Ha van isten.

Akkor azt mondjátok meg miért nem segit.

Megvetlek titeke isten hivök féllmetegben egy olyan dologhoz fordultok ami nemlétezik de az idioták szemében (már elnézést) hatalmas személy ."

A válasz írója 62%-ban hasznos válaszokat ad.

A válasz megírásának időpontja: tegnap 22:22

-Általános iskola kimaradt?

Néhány szerinted"idióta"

C. S. Lewis, az Oxfordi Egyetem egykori tanára ateista volt, majd később keresztény lett. Írásaiban Lewis kihangsúlyozta, hogy az ember nem lehet semleges Jézus Krisztussal kapcsolatban. Ezt írja:

Most éppen azt próbálom megakadályozni, hogy valaki azt a valóban ostoba dolgot mondja, amit oly gyakran mondanak Róla: „Jézust hajlandó vagyok elfogadni, mint nagy erkölcsi tanítót, de nem fogadom el azt az állítását, hogy ő Isten.” Nos, ezt az egyet nem szabad mondanunk. Az olyan ember, aki pusztán ember, és olyasmiket mond, mint Jézus, nem nagy erkölcsi tanító, hanem vagy őrült - ugyanúgy, mint az, aki buggyantott tojásnak tartja magát -, vagy pedig maga a pokolbéli ördög. Választaniuk kell. Ez az ember vagy Isten Fia volt, és még most is az; vagy pedig őrült, sőt annál is rosszabb. Bezárhatják, mint valami bolondot, leköpdöshetik és megölhetik, mint démont; vagy leborulhatnak a lábai elé, s Úrnak, Istennek szólíthatják. De hagyjunk már fel ezzel a leereszkedő sületlenséggel arról, hogy nagy ember, nagy tanító volt. Ezt a lehetőséget nem hagyta nyitva számunkra. Nem is akarta.

Renan, a francia gondolkodó és ateista mondta: „Bármilyen meglepetéseket hoz is a jövő, egy dolog biztos: Jézust senki sem fogja felülmúlni.”

Rousseau, egy másik francia gondolkodó összehasonlította Jézust Szókratésszel, s ezt mondta: „Ha Szókratész élete és halála egy bölcs élete és halála volt, akkor Jézus élete és halála egy Istené.”

Napóleon mondta: „Én ismerem az embereket, de Jézus Krisztus nem pusztán ember volt.”

Lord Byron, az angol költő - aki igazán nem vallott magáénak keresztény elveket, s aki huszonhat évesen halt meg, mert életét csak az önző élvezeteknek élte - ezt mondta Jézusról: „Ha valaha egy ember Isten volt, vagy Isten egy ember, Jézus mindkettő volt.”

A német irodalom talán legkiemelkedőbb alakja, Johann Wolfgang von Goethe, a költő és drámaíró Jézust „az isteni személy”-nek, „a Szent Ember”-nek nevezte, és ezt írta: „Ha az Isten valaha megjelent a Földön, az Krisztus személyében volt.”

A Nobel-díjas Alekszander Szolzsenyicin, aki világszerte elismert irodalmi eredményeiért, nyíltan beszél Jézus Krisztusba vetett hitéről, és arról, hogyan nyerte meg őt egy zsidó orvos Jézus számára, mialatt a Gulagban volt.

Lev Tolsztoj és más az önök országából (a Szovjetunióból) származó írók is leírták Isten Lelkének munkáját, ahogy teljesen megváltoztatta az életüket.

Lev Tolsztoj, a híres orosz író élete nagy részét ateistaként élte le, de élete vége felé a következő kijelentést tette: „35 évig a szó legszorosabb értelmében nihilista voltam - nem forradalmi szocialista, hanem olyan valaki, aki semmiben sem hitt. Öt évvel ezelőtt megtaláltam a hitemet. Hittem a Jézusról szóló tanokban, és életem egésze egy hirtelen átváltozáson ment keresztül - élet és halál megszűnt gonosz lenni. Kétségbeesés helyett megízleltem azt az örömöt és boldogságot, melyet a halál sem tud elvenni tőlem.”

Minden idők talán legnagyobb irodalmi zsenije, William Shakespeare a következőket mondta halála előtt: „Isten, a Teremtőm kezébe teszem le lelkemet, bizonyossággal híve Jézus Krisztusban, az én Megváltómban.”

Ambrose Fleming professzor, akit megválasztottak Anglia legkiválóbb tudósának, és aki a Londoni Egyetem nyugalmazott elektrotechnika tanára a következőket mondta Jézusba vetett hitéről beszélve: „Nincs semmi az egész Bibliában, ami a tudomány emberének problémát okozna Jézussal kapcsolatban.”

Ma a Szovjetunióban dr. Dimitrij A. Kuznyecov egy biokémikus, aki három doktori címet szerzett elnyerte a Tudományos Lenin Komszomol Díjat. 1989-ben az Egyesült Államokban járt és beszélt Jézusba vetett hitéről. Írt is egy cikket a Szovjetunióban az ateizmus nélküli tudományról.

Karl Barth-t, századunk egyik vezető szellemóriását - akit a „nagy svájci gondolkodó”-ként tartanak számon - megkérdezték, hogy mi volt az a legmélyebben szántó gondolat, mely valaha eszébe jutott. Így válaszolt: „Jézus szeret, jól tudom.”

Charles Malik professzor, az Egyesült Nemzetek Szervezetének korábbi főtitkára Jézusba vetett hitéről beszélve azt mondta: „Meg kell szüntetnünk Krisztus és a világegyetem, értelem és hit szétválasztását.” Személyesen is beszélt nekem Jézus Krisztus, mint Megváltója és Ura melletti elkötelezettségéről

És hogyha teljes szivedböl hiszel istenben..akkor azt ird le miért keztél el hinni benne... és nemkérek idézeeket a saját szavaiddal!

mert nagyon nemérdekel hogy rég elhunyt emberek mit mondtak. Ha majd kiváncsi leszek utánna nézek és nemmaradt ki az általános iskola!

Attol hogy te olyan biztosan hiszel valamiben én pedig nem nem biztos hogy én más vagyok.. csak a helyzet az hogy nekem van véleményem!

előzőnek.

Mindenki elbukik egyszer a te nézeteid szerint, legkésőbb halálukkor. S ha egy eszme fennmarad, az sem lesz hosszú életű(ha önzés alapú), mert ami rossz, az pusztulásra van ítélve...:)

üdv

25/F

Ha van isten.

Akkor azt mondjátok meg miért nem segit.

Megvetlek titeke isten hivök féllmetegben egy olyan dologhoz fordultok ami nemlétezik de az idioták szemében (már elnézést) hatalmas személy .

Nos, erre szerintem az idézetek azért voltak jó válaszok, mert szerintem valakitől, akinek gondjai vannak a helyes írással elég mókás dolog ilyen nagy embereket idiótának hinni. Mindenesetre önbizalomra vall.

Gandhi fegyver nélkül, pusztán hittel és igazi hívő viselkedéssel űzte ki az angol elnyomókat Indiából. Azzal, hogy szó szerint vette Jézus szavait, és nem állt ellen az ellenségnek erőszakkal. (Tudom, hogy hindu volt, de nagy tisztelője volt Jézusnak és a Bibliának, sok ötletet onnan vett.)

Egyébként én már válaszoltam neked, én kezdtem úgy a mondandómat hogy én nem félek, és szerintem nem igazi hívő az, aki félelmében szalad Istenhez. Nem válaszoltál rá, bár ha neked C.S.Lewis és Tolsztoj sem elég jó, milyen választ várok én....

Ime a válaszom:

Szüz vagy?

-Mert szerintem komoly problémákkal küzdesz...

= Ha Isten mindenható és gondviselő, miért van a rossz? =

Erre az amennyire fájdalmas, annyira titokzatos kérdésre csak a keresztény hit teljessége tud válaszolni. Isten semmiképpen, sem közvetlenül, sem közvetve nem oka a rossznak. A rossz misztériumát Fiában, Jézus Krisztusban világítja meg, aki meghalt és föltámadott, hogy legyőzze a nagy erkölcsi rosszat: az emberek bűnét, ami gyökere minden további rossznak.

Ha Isten, a mindenható Atya egy rendezett és jó világ Teremtője, minden teremtményének gondját viseli, miért van a rossz? Erre a szorongató és elkerülhetetlen, fájdalmas és titokzatos kérdésre egyetlen elsietett válasz sem ad megoldást. A keresztény hit összessége ad választ erre a kérdésre: a teremtés jósága, a bűn tragédiája, Isten türelmes szeretete, aki elébe megy az embernek Szövetségeivel, Fiának megváltó Megtestesülésével, a Lélek ajándékával, az Egyház összehívásával, a szentségek erejével, a boldog életre szóló meghívással, melynek elfogadására a szabad teremtmények előzetes fölszólítást kapnak, de amely elől -- és ez félelmetes misztérium -- eleve elzárkózhatnak. Nincs a keresztény üzenetnek olyan részlete, mely legalább részben ne lenne válasz a rossz kérdésére.

De miért nem teremtett Isten olyan tökéletes világot, amelyből ki lenne zárva a rossz? A maga végtelen hatalmában Isten mindig tudna valami jobbat teremteni; mégis a maga végtelen bölcsességében és jóságában Isten szabad elhatározásával olyan világot akart teremteni, mely "úton van" végső tökéletessége felé. Ez a folyamat Isten tervében magában foglalja egyes létezők megjelenésével együtt mások eltűnését, a tökéletesebbekkel együtt a kevésbé tökéletes dolgokat, a természet építésével együtt a rombolásokat is. Így a fizikai jóval együtt létezik a fizikai rossz is, mindaddig, amíg a teremtés el nem éri tökéletességét.

A fizikai rossz és az erkölcsi rossz megengedése Isten részéről misztérium, amit Isten az Ő Fia, a rossz legyőzésére meghalt és föltámasztott Jézus Krisztus által világosít meg. A hit nyújt bizonyosságot afelől, hogy Isten nem engedné meg a rosszat, ha a rosszból nem fakasztana jót olyan utakon, melyeket mi teljesen csak az örök életben fogunk megismerni.

Az eredeti igazságnak köszönhető összhang megbomlott; megtört a lélek szellemi képességeinek uralma a test fölött; [Vö. Ter 3,7.] a férfi és a nő közötti egységben feszültségek támadtak; [Vö. Ter 3,11--13.] kapcsolataikat az ösztönösség és az uralomvágy határozta meg. [Vö. Vö. 3,16.] A teremtéssel való összhang is összetört: a látható teremtés idegen és ellenséges lett. [Vö. Ter 3,17--19.] Az ember miatt a teremtés a romlás rabszolgaságába süllyedt. [Vö. Róm 8,20.] Végül valóság lett az a következmény is, amit az engedetlenség esetére Isten kifejezetten kilátásba helyezett: [Vö. Ter 2,17.] az ember "visszatér a porba, melyből vétetett". [Vö. Ter 3,19.] Az emberiség történelmébe belép a halál. [Vö. Róm 5,12.]

= Miért engedi meg Isten a rosszat? =

A hit biztosít bennünket arról, hogy Isten nem engedné meg a rosszat, ha nem tudna jót kihozni belőle. Csodálatosan megmutatta ezt már Krisztus halálában és föltámadásában: a legnagyobb erkölcsi rosszból, Fiának megöléséből fakasztotta a legnagyobb jókat, Krisztus megdicsőülését és a mi megváltásunkat.

Az angyaloknak és az embereknek mint értelmes és szabad teremtményeknek végső céljuk felé szabad választással és szeretettel kell haladniuk. Ezért le is térhetnek az útról. Ténylegesen vétkeztek is. Így lépett be a világba az erkölcsi rossz, mely összehasonlíthatatlanul súlyosabb, mint a fizikai rossz. Isten semmiképpen -- sem közvetlenül, sem közvetve -- nem oka az erkölcsi rossznak. Mégis megengedi, mert tiszteli teremtményeinek szabadságát, és titokzatos módon jót tud kihozni belőle:

A mindenható Isten, (...) mivel Ő a legfőbb jó, semmiképpen sem adna teret műveiben a rossznak, ha nem volna annyira mindenható és jó, hogy még a rosszból is jót tud kihozni.

Így idővel fölfedezhető, hogy Isten a maga mindenható gondviselésével még a teremtményei által okozott erkölcsi rossz következményeiből is tud valami jót kihozni. József mondja a testvéreinek: "Nem ti hoztatok engem ide, hanem Isten; (...) ti rosszat forraltatok ellenem, de Isten jóra fordította (...), hogy sok népet életben tartson" (Ter 45,8; 50,20). [Vö. Tób 2,12--18 a Vulgatában.] A legnagyobb erkölcsi rosszból, ami egyáltalán elkövethető volt, Isten Fiának minden ember bűne által történt elvetéséből és megöléséből Isten kegyelmének túláradása által [Vö. Róm 5,20.] a legnagyobb jót hozta létre: Krisztus megdicsőülését és a mi megváltásunkat. Természetesen ezáltal a rossz nem válik jóvá.

"Az istenszeretőknek minden a javukra válik" (Róm 8,28). A szentek ezt újra meg újra tanúsítják:

Sziénai Szent Katalin ezért mondta azoknak, akik "nagy türelmetlenséggel botránkoznak" és föllázadnak az ellen, ami velük történik: "Minden a szeretettől jön hozzánk, minden azért rendeltetett, hogy az ember üdvösségét szolgálja, Isten semmit sem tesz ezen célkitűzésén kívül".

Morus Szent Tamás is kevéssel mártírhalála előtt így vigasztalta leányát: "Semmi sem történhet, amit Isten nem akar. Amit pedig Ő akar, bármilyen rossznak tűnjék is, valójában a legnagyobb jó számunkra."

Norwichi Julianna úrnő pedig azt mondja: "Isten kegyelme által megtanultam, hogy szilárdan ragaszkodjam a hithez, (...) és erősen higgyem, hogy mindenféle dolog jó lesz (...). Te magad is látni fogod, hogy minden dolog jó lesz." ("Thou shalt see thyself that all manner of thing shall be well.")

Szilárdan hisszük, hogy Isten a világ és a történelem ura. Gondviselésének útjai azonban számunkra gyakran ismeretlenek. Csak a végén, amikor véget ér töredékes megismerésünk és "színről színre" fogjuk látni Istent (1Kor 13,12), akkor fogjuk tökéletesen és egészen megismerni az utakat, melyeken Isten -- még a rossz és a bűn tragédiáin keresztül is -- elvezeti teremtését annak a végső szombatnak a nyugalmába, [Vö. Ter 2,2.] amelyért az eget és a földet teremtette.

A fizikai rossz és az erkölcsi rossz megengedése Isten részéről misztérium, amit Isten az Ő Fia, a rossz legyőzésére meghalt és föltámasztott Jézus Krisztus által világosít meg. A hit nyújt bizonyosságot afelől, hogy Isten nem engedné meg a rosszat, ha a rosszból nem fakasztana jót olyan utakon, melyeket mi teljesen csak az örök életben fogunk megismerni.

A létnagy kérdése XDD.

Eltudom kébzelni hogy milyen a külvilággal való kapcsolatod.

Én valahányszo fellépek nem egyedül teszem mert a haverokkal szorakozunk :D nem mint te.

Gondolom egy esetlen ... gyerek vagy.

Mellesleg b.zi vagy.