Miért olyan vidámak és hippi fesztivál hangulatúak az afro amerikaiak keresztény miséi?
Félreértés ne essék, nem vagyok vallásos, tőlem a keresztény (és az összes többi vallás is) olyan távol áll, mint Makó Jeruzsálemhez. Viszont érdekelnek maguk a vallások, elsősorban filozófiai megközelítésből.
A európai keresztény egyházak miséi számomra mindig olyan depresszív (szomorkás) hangulatot árasztanak, azonban a feketék miséin folyamatos vidámság és dáridó hangulat van.
Mivel az én egyik kedvenc zenei műfajom a blues, ezért a Gospel - függetlenül a vallási tartalomtól - rám igazi pozitív benyomást tett.
Egy feketék által tartott misében sokkal több élet és vidámság található, mint egy átlagos fehér, keresztény misében. Érdekelne, hogy a feketéknél honnan származik ez a vidám vallási felfogás és ők miért gondolják azt, hogy így illik Isten előtt tiszteletüket tenniük, nem pedig félelemből fakadó tisztelettel és áhítattal vegyes megalázkodással (ahogy ez a legtöbb fehérember-féle keresztény felekezetben tapasztalható)?
# 1
Gondolom azért a feketék többsége sem "műveletlen". Gondolom sokan közülük ismerik a (főként európai emberek) vallási szokásait. Nyilvánvaló dolog, hogy egy igaz hívő tudatosan jár a templomba és tudatosan teszi tiszteletét az ő által tisztelt istenségnek. Mert ő hisz ebben az istenben. És ez a hit élteti az adott illetőt.
Na most a kérdés, ha a fehér és fekete keresztény emberek által imádott isten egy és ugyanaz, akkor miért van az, hogy a fehérek félelemből fakadó tisztelettel és áhítattal vegyes megalázkodással tekintenek Isten felé, míg a feketék inkább "baráti-családi viszonyban" vannak vele?
Amikor a fehérek imádkoznak Istenhez, mindig térdre borulnak és esedeznek az ő kegyelméért az ő bűneik miatt.
Amikor a feketék imádkoznak Istenhez, akkor mindig vidámak és könnyes imádkozás helyett összeborulva és énekelve kérik az Urat, hogy bocsássa meg bűneiket.
Engem csak maga a két kultúra Istenszemléletének az okai érdekelnek - valamint az ebből eredő vallási felfogás.
Ugyanis ha Istenhez (az európai felfogás szerint) csakis "európai módon" szabad imádkozni, akkor Isten hogyhogy nem bünteti a "neki nem megfelelő" istentiszteletet a feketék részéről?
Most amúgy a keresztény hívőkhöz intézek kérdést:
Istent miért kell egy örökké haragos, és bosszúálló önkényúrnak tekinteni, aki "tüzes villámmal" súlyt le a vétkezőkre? Esetleg úgy tekinteni rá, mint aki csupán az "ő igényeinek megfelelő" emberekhez lehet kegyes?
Isten nem ismerheti a zene örömét, esetleg a humort? Istennek nem az jelentheti a legnagyobb örömet, ha boldognak láthatja az ő híveit? Nem pedig az, hogy azt láthassa hogy mindenki fél és retteg tőle, nehogy a pokolra küldje őket?
(Csak próbálom értelmezni és azonosulni a fekete és a fehér emberek vallási felfogásával teológiai szempontból.)
Egyszerűen egy másik kultúra. Más a művészetük, más a zenéjük, egyszerűen másképp fejezik ki az érzéseiket. De nincs ezzel baj. Nem hitbeli dolgokkal lehet ezt megmagyarázni. A katolikus tanítás ott is ugyanaz.
Én is szeretem a blues-t, zenekarban is játszunk ilyeneket, de szentmisén nekem ez nem tetszik. Nekem az a lelki plusz egyszerűen nem jön át ebben a "laza", vidám közegben. Mert én ilyen alkat vagyok. Lehet, hogy ha néger lennék, akkor ez tetszene. De én európaiként másban találom meg a liturgia szépségét.
"Istent miért kell egy örökké haragos, és bosszúálló önkényúrnak tekinteni, aki "tüzes villámmal" súlyt le a vétkezőkre?"
Ez a te istenképed? Mert az Egyház ezt nem tanítja sehol...
"Esetleg úgy tekinteni rá, mint aki csupán az "ő igényeinek megfelelő" emberekhez lehet kegyes?"
Mindenkihez kegyes, különben nem jött volna el közénk Jézus és nem vállalta volna a kereszthalált mindenkiért.
"Isten nem ismerheti a zene örömét, esetleg a humort?"
Isten benne van mindenben, ami szép, jó és igaz. A zene pedig egy csodálatos dolog, a lélek legmélyebb érzéseit képes kifejezni.
"Istennek nem az jelentheti a legnagyobb örömet, ha boldognak láthatja az ő híveit?"
Istennek a legnagyobb örömet az jelenti, ha mi elfogadjuk az ő kegyelmét és a tanítása szerint élünk. Ezt tehetjük vidáman is, de sajnos az élet nem egy habostorta. Egy sokat szenvedő, betegségtől meggyötört ember, aki nem mosolyog, de a szívében rábízta magát Istenre lehet ugyanolyan értékes, mint a gondtalanul éneklő feketék. Nem értek azzal egyet, hogy az az igazi élet, hogy gondtalanul örömmámorban ússzunk folyton. És bevallom, az ilyen mű vidámságtól, hogy kötelezően legyünk boldogok, a falra mászom.
"Nem pedig az, hogy azt láthassa hogy mindenki fél és retteg tőle, nehogy a pokolra küldje őket?"
Isten nem küld a pokolra senkit. Mi magunk választjuk meg, hogy elfogadjuk Isten kegyelmét vagy sem. Ha halálunkban is nem a válasz, akkor kerülünk a pokolra, elzárva magunkat végleg az üdvösségtől. Nem Isten küld oda, ő minden embert üdvözíteni akar, csak mi nem akarjuk ezt, ami egy elég fájdalmas dolog. Isten nem örül, ha valaki elkárhozik.
Még egy gondolat:
Ez a dolog, hogy minden fekete ilyen laza és dáridózik a misén, csak látszólag van így. Persze, a kultúrájuk egy része ilyen, de hitbeli, teológiai kérdésekben hallottam több afrikai papot, püspököt nyilatkozni, és azt kell mondjam jóval konzervatívabbak, mint az európaiak jó része.
"Istent miért kell egy örökké haragos, és bosszúálló önkényúrnak tekinteni, aki "tüzes villámmal" súlyt le a vétkezőkre?"
"Ez a te istenképed? Mert az Egyház ezt nem tanítja sehol..."
Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jő, az Isten, a ki megfizet, Ő jő, és megszabadít titeket!
/Ésaiás 35,4/
És cselekszem rajtok nagy bosszúállásokat fenyítő haragomban, hogy megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha bosszúmat állom rajtok. /Ezékiel 25,17/
Ez nem az "egyház" hanem a Biblia tanítása. Az egyház pedig magára a Bibliára építkezik. Ez pedig azt sugallja, hogy a keresztény Isten képes a "bosszúállásra". Márpedig ez a tett negatív indíttatásból, a gyűlöletből fakad. Ha az Isten a "szeretet" megtestesülése, akkor hogyan kötődhet hozzá a bosszú és a gyűlölet fogalma? (Lehet akár költői kérdés is.)
"Nem értek azzal egyet, hogy az az igazi élet, hogy gondtalanul örömmámorban ússzunk folyton. "
Nem is, de mi van akkor, ha bizonyos etnikai csoportok pontosan ezt vallják? Ha mondjuk a hét egy napján (vasárnap) elfelejtenek minden rosszat és öröm mámorban úsznak egy rövid időre? Ugyanis az ilyen tevékenység megnöveli az ember endorfin szintjét, ami pedig pozitív hatást gyakorol az emberi szervezetre.
Az az igazság, hogy a "fehér ember jellegű" egyházakról az ilyen dolgok egyáltalán nem mondhatók el.
Csak annyi, voltam már én is pár misén, és mindig úgy éreztem magamat, mint egy temetésen - igen, voltam már temetésen is. Viszont az afro amerikai népek szertartásain úgy hiszem hogy én sem lettem volna olyan "passzív" mint úgy általában a többi "fehér" misén.
# 6
Csak még egy kérdés!
Engem antropológiai szempontból érdekel: A feketék milyen világnézettel és vallásfelfogással rendelkeznek?
A rasszista szemlélet szerint a feketék "alacsonyabb rendű" emberek, ezért egyszerűbb a gondolkodásmóduk (magyarul primitívebbek).
Az én szemléletem szerint meg nem a bőrszín, hanem az ember számít. Az ember pedig mindig ugyanaz bőrszíntől függetlenül, csak a kultúra változhat. Én úgy vélem, hogy a feketék többsége valamiért "egyszerűbben" értelmezi az életet vallási szempontból. Azaz nem köti magát olyan drákói szabályokhoz, mint a többi hívő. Az ő felfogásmódjuk szerint elég az, ha "nem vétkeznek az Úr törvényei ellen". Viszont nem kell ettől függetlenül az Úrhoz "mereven" és "félelemmel teli alázattal" viszonyulniuk, hanem lehet lazán és vidáman is.
Én úgy vettem észre, hogy ők az Istenre egyfajta testvérként, közeli családtagként, jóbarátként tekintenek, nem pedig a felhők felett ülő haragos-morcos, rideg és bosszúálló önkényúrként aki előszeretettel bünteti az embert.
Az USA-ba hurcolt rabszolgák törzsi kultúrája keveredett az ottani protestantizmussal (főleg baptista irányzatokkal), így jött létre ez a fura egyveleg.
"feketék miséin folyamatos vidámság és dáridó hangulat van"
Talán a mise célja nem a dáridó, mert akkor olyan helyre megyek. Ahogy egy diszkóban sem kezdenek el misézni.
"A európai keresztény egyházak miséi számomra mindig olyan depresszív (szomorkás) hangulatot árasztanak"
Nem mindegyik felekezet, karizmatikus gyülekezeteknél pédául kifejezetten jó hangulat van, könnyűzenei előadások, stb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!