A Katolikus és az Ortodox egyház között az a fő különbség, hogy a Katolicizmus inkább a racionalizmust helyezi előtérbe, az Ortodoxia pedig a miszticizmust?

Alapvetően vehetjük így is. Keleten kevésbé fejlődött ki az a fajta teológiai érvelés és gondolkodás, mint nyugaton. Nyugaton pl. a reformáció hitvitái miatt is szükség volt mély teológiai tudományokra, hogy lehessen érvelni. Nem volt pl. papképzés, az ortodoxiában nem volt előfeltétel a tanulmányok megléte, míg nyugaton igen. Ma már persze ez valószínűleg máshogy van.

Egyébként nem ezt érzem fő különbségnek a két egyház között. Ha megnézzük a katolikus szerzetesrendek vagy a különböző lelkiségek között is van különbség, hogy az egyik inkább az ész felől közelíti meg a kérdéseket, mások meg a szív felől.

A nagy különbséget én abban látom, hogy az ortodoxia nem ismeri el a római pápa elsőbbségét mind tanítói, mind egyházkormányzati téren. A másik meg, hogy lazábban kezelik a válás kérdését, mint a katolikusok.

A torkánál ragadtad meg a kérdést.

Az ortodoxia alapvetően egyfajta keleti vallás, sok közös vonása van a hindu és buddhista teológiákkal, tanításokkal. Persze nem közvetlen ráhatás útján, pusztán ezekben a keleti kultúrákban is a misztikus tapasztalat áll előtérben. Az ortodoxia meglehetősen archaikus.

A katolicizmus viszont a római jog és az arisztotelészi racionális világlátás eszközeivel ragadja meg a hitet, a misztika itt is létezik, de mindig gyanúval tekintett rá az egyházi vezetés. Ez a szellemiség egyébként a nyugati kultúrának óriási hasznot hozott, a katolikus racionalitásnak hatalmas szerepe volt a nyugati tudomány és technika kifejlődésében. Viszont hozzájárult az elvallástalanodáshoz és a túlracionalizált istenképpel együtt magának Istennek az elvetéséhez is. (Felvilágosodás)

Első: A hétköznapi dogmatikai és fegyelmi különbségek mögött mindig a kultúra és mentalitás különbsége áll. A konkrét eltéréseknél sokkal fontosabb ennek megértése.

Részben igaz amit írsz, amennyiben a római irányzatról van szó. De a római mellett van még 23 másik részegyháza a katolikus Egyháznak, mint említetted is egyiket, a görög katolikusokat.

Egyébként én a liturgikus különbségeknek sose tulajdonítottam nagy szerepet, mert csak külsőségek. Sokkal fontosabb a teológiai egység.

A fő különbség inkább az, hogy nem fogadják el Péter tekintélyét, illetve a szakadás utáni egyetemes zsinatok döntéseit.

Előző!

A latin rítusún kívüli összes részegyház a katolikus hívek körülbelül 5 százalékát teszi ki összesen. Azok is térítés útján lettek más egyházakból "áthozva".

Így hát a szerepük elenyésző, nem is beszélve arról, hogy folyamatosan ellatinosítják őket minden tekintetben, de ez már más kérdés.

Az ortodoxia nem Péter tekintélyét nem fogadja el, hanem a pápáét. Pontosabban azt, hogy a pápa képviselné Pétert. Az egyház ókori hagyományától tökéletesen idegen, sehonnan nem levezethető a római pápa mai helyzete a katolikus egyházban, történelmi konstrukció.

És ezt úgy mondom, hogy nem vagyok ortodox, kívülről tanulmányozva az egyháztörténelmet, egy az egyben lejön, hogy az ortodoxoknak van igaza a pápaság kérdésében.

De emögött is kulturális tényezők állnak. Az ortodoxia a késő antik kereszténység állapotát őrzi, a katolicizmus a skolasztikus középkorét.

#5

Nos azért nem teljesen így van, ahogy írod. Voltak ahol valóban missziók útján tértek meg az Egyházba, de pl. az örmények független felekezetként létezek, majd csatlakoztak később az Egyházhoz.

"Az egyház ókori hagyományától tökéletesen idegen, sehonnan nem levezethető a római pápa mai helyzete a katolikus egyházban, történelmi konstrukció."

Ez elég érdekes és merész állítás... Érdekes, hogy Római Szent Kelemen pápa leveleit az egész Egyházban felolvassák, mind keleten, mind nyugaton, elismerik egyetemességét. De Ireneusnál is megjelenik, hogy vitás ügyekben Róma véleményét kell kérni, ahogy a helyi zsinatok döntéseit is Róma elé vitték. Szent Cyprianusnál szintén megjelenik Péter széke, mint a tanítói szék, sőt odáig megy, hogy felteszi a költői kérdést; "Aki elhagyta Péter székét, amelyre alapozódott az egyház, az hiheti magáról, hogy az egyházban van?"

Ez azért jó néhány példa volt a korai Egyház életéből, melyek egyértelműen cáfolják állításodat.

Nem beszélve azon egyszerű érvről, hogy Bizánc meglehetősen jól el volt közel egy évezreden át a pápaság intézményével, csak akkor váltott hirtelen, amikor reményei ellenére nem kapta meg a vezető szerepet. Gondolták, hogy a virágzó és ereje teljében lévő keleti Birodalomnak kijár ez a cím is, de ez nem így működik.

"Nos azért nem teljesen így van, ahogy írod. Voltak ahol valóban missziók útján tértek meg az Egyházba, de pl. az örmények független felekezetként létezek, majd csatlakoztak később az Egyházhoz."

Olyannyira független, hogy a 8 milliós Örmény Apostoli Egyháznak máig köze nincs Rómához, a 400 ezres Örmény Katolikus Egyház egy szakadárnak tekinthető kisebbség.

"Ez elég érdekes és merész állítás... Érdekes, hogy Római Szent Kelemen pápa leveleit az egész Egyházban felolvassák, mind keleten, mind nyugaton, elismerik egyetemességét. "

Antióchiai Ignác levelei is egyetemes tekintélynek örvendtek. Aranyszájú Szent János egyenessel Péterrel egyenlő tanítónak nevezi Ignácot, aki Antióchia püspöke volt. Egyébként olvastam Kelemen levelét. Gyakorlatilag egy hivatkozásokkal teli tanácsadó levél, amit a római egyház címez a korinthoszinak. Nincs benne sem hivatkozás Péter tekintélyére, sem pápaság, sem primátus, sem utasítás, semmi. Még elszólás sincs. Egy intő levél egyik gyülekezet püspökétől egy másik gyülekezet klérusának. Vagy egy tucatnyi ilyen van és keveset mondtam. Semmi több nem jön ki a levélből, ami a pápaságra vonatkozik. Ez a Kelemen-leveles hivatkozás addig jó, amíg a vitapartner nem olvasta a levelet.

"De Ireneusnál is megjelenik, hogy vitás ügyekben Róma véleményét kell kérni, ahogy a helyi zsinatok döntéseit is Róma elé vitték."

Ireneus Lugdunumban tevékenykedett. A nyugati püspökök közül a rangelső mindig is Róma volt, sőt, sokkal csekélyebb mértékben, de a világegyház püspökei között is, de ez tekintélybeli, nem egyházkormányzati hatalom volt. Az igazodás pedig területi szinten működött. Számos egyházmegye semmilyen kapcsolatban nem állt Rómával. A Birodalmon kívüli egyházak például Antiochia püspökének tartoztak elszámolással, hozzá kellett igazodniuk. Az örmények ezért lettek miafiziták, pedig nem vettek részt a khalkedóni zsinaton.

"Szent Cyprianusnál szintén megjelenik Péter széke, mint a tanítói szék, sőt odáig megy, hogy felteszi a költői kérdést; "Aki elhagyta Péter székét, amelyre alapozódott az egyház, az hiheti magáról, hogy az egyházban van?"

Szent Ágoston viszont felháborodik, hogy Róma beleszól az afrikai püspökök ügyeibe. Ez a tekintélyre hivatkozás-elvetés nagyjából attól függött, hogy Róma egy véleményen volt e a felszólaló illetővel, vagy nem. Emellett Ciprián szintén nyugati püspök volt, közel Rómához.

"Ez azért jó néhány példa volt a korai Egyház életéből, melyek egyértelműen cáfolják állításodat.

Nem beszélve azon egyszerű érvről, hogy Bizánc meglehetősen jól el volt közel egy évezreden át a pápaság intézményével, csak akkor váltott hirtelen, amikor reményei ellenére nem kapta meg a vezető szerepet. Gondolták, hogy a virágzó és ereje teljében lévő keleti Birodalomnak kijár ez a cím is, de ez nem így működik."

Nem, ez nem teljesen így volt. A püspöki székek rangsora a Római Birodalom településhierarchiájának átszivárgása volt az egyházba. Az eredeti rangsor: Róma, Alexandria, Antiochia. Miért ez? Mert ez volt a Birodalom három legtekintélyesebb városa, legnagyobb népességgel. Később ezt úgy magyarázták, hogy ez azért van így, mert ezek a péteri székek. (Biblikus, hogy Péter járt Antiochiában, neki tulajdonítják az alapítást, Alexandria pedig Márk városa, Péter tanítványáé a hagyomány szerint.)

Ha valaki elolvassa a korai egyetemes zsinatok kánonjait (én megtettem) sehol nem talál semmit, ami Rómát kiemelné, az I. niceai zsinat kifejezetten eme másik két székkel együtt említi, kiemelés vagy megkülönböztetés nélkül.

A római püspök hatalomgyakorlására is számos ellenpélda van. Például Róma a húsvéti időpont egységesítését évszázadokon át nem tudta átütni, a keleti püspökök ezt visszautasították. Később az I. niceai zsinat az alexandriai, és nem a római püspökre ruházza az ünnep megállapításának jogát.

Az is téves, hogy Konstantinápoly jól megvolt Rómával. Számtalan szakadás volt ugyanis, például a phótioszi a 9. században. Ráadásul nem a 10. században, hanem a 381-es I. konstantinápolyi egyetemes zsinat mondta ki, hogy Konstantinápoly méltóságban egyenlő Rómával. Emellett Kelet nem fogadta el a nyugati központosító törekvéseket, Róma ugyanis a népvándorlás és a császárság bukásának káoszában, valamint annak a ténynek köszönhetően, hogy nyugaton Róma volt az egyetlen apostoli szék, központosítani tudott. Keleten viszont számos apostoli alapítású püspökség volt, akik mindig is függetlenek voltak és nem akarták Róma igájába hajtani a fejüket. Ráadásul ezen keleti püspökségek az Egyház életében sokkal meghatározóbbak voltak, zsinatokon, teológiában, mindenütt.

Bár voltak tendenciák, miszerint Róma a dogmatikában élen jár, ez főként annak volt köszönhető, hogy kívülálló volt a keleti teológiai vitákhoz képest. Emiatt elfogadták független bírának. De például Leó pápa levelét csak azzal a hivatkozással fogadták el Khalkedónban, hogy a tanítása azonos Alexandriai Szent Cirillel.

Viszont tény, hogy a pápa az óegyházban nem hívott össze egyetemes zsinatot, nem bírálhatta felül egyetemes zsinat döntését, nem elnökölt rajta, sőt I. Honoriusz pápát eretnekként el is ítélték, a III. konstantinápolyi egyetemes zsinat Honoriuszt mint a "régi Róma püspökét" vonták ítélet alá, nem mint pápát, nem mint Péter-utódot, hanem mint egyszerű püspököt.

A településhierarchia rendszerére utal az is, hogy Konstantinápoly császárvárossá válásától lett második a püspökök sorában. Az-az a világi rang határozta meg az egyházit. És ennek Róma is beadta a derekát! Sőt, az I. konstantinápolyi zsinat 3. kánonja szerint az új császárváros azért lesz ezentúl egyenlő Rómával, mert az az Új Róma. Azaz Péterhez ennek semmi köze, Róma, a dicső császárváros méltósága volt a hivatkozási alap. A khalkedóni zsinat 28. kánonja pedig Konstantinápoly és nem Róma hatáskörébe helyezi a Birodalmon kívüli missziós területeket.

Egyébként logikusan Jeruzsálem lenne az első, hiszen az nem Péter, hanem maga Krisztus alapította a 12 apostollal együtt, sőt az ősegyház központja is Jeruzsálem volt. Szakrális tekintélye ennek a városnak a legnagyobb. Itt halt meg Krisztus, itt áradt ki a Lélek, itt történt a feltámadás, itt alakult az Egyház. De a világi rang volt a döntő szempont és ugye Róma a birodalmi főváros, egymilliós metropolisz. Ezért lett Róma püspöke a tiszteletbeli első. De ez amolyan primus inter pares dolog volt.

Arról még nem is beszéltem, hogy a pápa címet Alexandria 13. püspöke, Héráklász viselte elsőként, kb. 150 évvel a római püspök előtt. A Jézus Krisztus helytartója és a Péter helytartója címek korábban minden püspöknek, sőt uralkodóknak és világi, keresztény vallású bíróknak is kijárt. A pápaság csak a 13. században sajátítja ki.

Szent Atanáz és Szent Ágoston pedig Rómát pusztán az egyik apostoli széknek nevezik, nem az apostoli széknek. Ugyanis apostoli szék volt Antiochia, Jeruzsálem, Alexandria stb. Róma csak egyike az apostoli székeknek.

De elképzelhetetlen lett volna például az is, hogy Róma püspöke püspököket helyez át egyik székből a másikba, ezt ugyanis az első niceai zsinat tiltja.

Plusz még az irónia kedvéért. Mikor Böjtölő János konstantinápolyi pátriárka a császártól az egyetemes pátriárka címet kapta meg, I. Gergely római pápa azzal utasította ezt el, hogy "ha egy püspök egyetemes főpapnak nevezi magát, akkor az bizonyos, hogy az Antikrisztus előhírnöke."

Ironikus, hogy pont a pápák, Gergely utódai nevezik ma magukat az egyetemes egyház látható fejének és legfőbb főpapjának.