Neked mi a célja (értelme) az életednek?

Hat...ize a drogozast nem neznem ki beloled Zitus....mondjuk esetleg azt hogy a pardo nem tanu es ezert elhagynad...

18as vagyok. Akkor kérlek magyarázd el, hogy egy teljesen demenciás beteg miért küldi ki a családját, hogy ti idegenek vagytok. Saját gyerekeit sem ismeri meg, pedig addig az élete értelme volt. És még a Földön él nemis a túlvilágon. Ez orvosi bizonyíték. Nehogy azt mond hogy az ördög műve mert itt kapok agyvérzést.

Nincs az életemnek értelme. Sajnos egy genetikai hulladék vagyok, aki nem csak élni, de még meghalni sem tud, mert az is fizikai fájdalommal jár, meg aztán mi van ha reinkarnáció létezik, és valami rosszabb testet kapok, pl. egy állatét, akit levágnak, megkínoznak, stb. Ja, most lehet hülyének néznek itt páran, de kifejtem a lényeget. Ahogy öregszem kezdek egyre jobban racionálisan gondolkodni. És olyan dolgokban hiszek, ami kézzel fogható. Márpedig amit biztosan tudunk mindannyian, hogy legalább egyszer megszülettünk. Mi a garancia rá, hogy többé nem fogunk? Mi a biztosíték arra, hogy a mostani életünk után nem fogunk újra öntudatra ébredni valamilyen élő/gondolkodó/érző szövet formájában? Szóval gáz, mert még az öngyilkosság sem opció ilyen szempontból. Ami egyszer megtörtént az univerzumban, az megtörténhet még számtalanszor. Nem hiszek Istenben, de ez nem azt jelenti, hogy nem hiszek egy teremtőben. Csak az nem olyan formában van jelen, mint ahogy általában tanítják vallási körökben. Nekem nagyon az a gyanúm, hogy ezt valaki vagy valakik jól kitalálták. Induljunk csak ki egyszerűen magunkból, mennyi mindent alkottunk, ami nem létfontosságú? Színdarabok, könyvek, filmek, zenék, sport, játék, stb. nélkül is lenne élet. Na de milyen? Ez itt a fontos. Az egész élet egy üres kartondobozra festett színjáték, ahol a legtöbb embernek megáll a tudomány azon a szinten, hogy csak a képet figyeli, és kiválaszt magának egyet vagy többet a sok közül, hogy ő is ilyet akar magának, ő is ilyet akar alkotni. Vagyis a legtöbben követik a jól bevált társadalmi normákat. Aztán jönnek azok (mint jómagam is), akik úgy döntenek, hogy átvágják ezt a kartondobozt, és láss csodát, meglátják a nagy üres semmit mögötte. Aki utóbbit nem érti az örüljön, nem is fogja soha megérteni, és talán boldogabban is hal majd meg egyszer. Aki meg érti azt sajnálom, mert aki egyszer megértette, onnan annak nincs visszaút. Mások kicsit elvontabbak, doktorok, agykutatók, fizikusok, csillagászok. Ők valahol sejtik, hogy nincs valós értelme az életnek, és ezért folyamatosan életük végéig hajszolják magukat halálra egy olyan tevékenységben, ami végeláthatatlan az emberi agykapacitás számára, de ezzel nyugtatva magukat, hogy az életnek van értelme, csak nem ők fogják a végeredményt felfedezni, hanem mindig egy utánuk lévő generáció. Kutathatjuk az univerzumot távcsővel, kísérletezhetünk az anyagmegmaradás törvényével, az idővel, lehetünk művészlelkek, vagy csak egyszerűen szerető anyák és apák, de...De sajnos mindeközben pont azt akarjuk elfedni, hogy mindez csak színesíti az értelmetlenséget. Látszólagos értelmet, komplexitást ad a primitív emberi agynak, hogy amíg el nem halálozik, eszébe ne jusson rájönni, hogy nincs valós értelme semminek. Ez a egész, ami most van, lehetne úgy is, hogy nincs belőle semmi. Szóval nekem az a gyanúm hogy valami felsőbb teremtő kicsinyített játékszerei vagyunk. Mert azzal azért egyetértetek ti is olvasók, hogy tőlünk talán vannak sokkal parányibb, de még sokkal hatalmasabb dolgok. Ez meg az a tipikus "világ a világban" felfogás, ami szintén valós. Hisz mi magunk is elértük, hogy elektromos mikroszkóppal figyeljünk tőlünk sokkal parányibb elemeket, de azt is tudjuk, hogy tőlünk sokkal nagyobb dolgok is vannak. Talán az univerzumon vagy még azon kívül sokszorosan. Hogy mi melyik rétegben vagyunk a nagyságot viszonyítva az már megint csak rejtély. Nem tagadom, de irigylem a nagyon tudatlanokat és lelki szegényeket.

Önmagam, a kevés számú barátom, pénz, szex, kábitószerek, cigaretta, kávé, energiaital, alkohol, nyugtatók. 17 éves vagyok, de már kiégtem és úgy érzem, hogy semmi keresnivalóm ebben a világban.

Listát írni a kedvenc zeneimrol. A retro zenéket szeretem a legjobban, de azok közül is az olyanokat amik 1980 és 2009 körül voltak slágerek.

Az, hogy prófétálok.