Melyik lehet a legjobb, legélőbb, Istennek minden szempontból legtetszőbb közösség ma M. O. -on?

Nem lehet, hogy 55%-os (és 28%-os, ha nem ugyan az a személy) barátunk csak troll? Mert ha nem, és valóban egy átlagos hitgyülis, akkor tényleg egy elég kártékony bizniszszekta.

@ A kérdésre válaszolva.

Szerintem mindazon közösségek, ahol szeretetben, krisztusi módon élnek együtt a hívek. Ilyen közösség lehet a katolikus Egyházon belül, lehet a reformátusok közt, lehet evangélikusok közt, lehet baptisták közt, stb...

Persze minden szempontból tökéletes közösség nincs, mert minden közösséget esendő emberek alkotnak. Hiszen mind bűnösök vagyunk.

Elöljáróban leszögezném, hogy nem vagyok azonos az 55%-os fórumozóval, aki valószínűleg a testvérem az Úrban (55-ös, ezúton üdvözöllek testvéri szeretettel! Az Úr áldjon meg tégedet!).

Egyet tudok érteni azzal, hogy a hatását tekintve a Hit Gyülekezete az, amely a legtöbb ember életében gyökeres változást hozott Isten beszédének a hitből való hirdetése által (pontosabban Isten cselekszik, a hitgyülisek csak szolgái Istennek), lásd pl. Pajor Tamás és Gera Zoltán megtérése, stb. A legtöbb Istentől származó gyógyulás, csoda is itt van tudomásom szerint, ha egy-kettőt elmesélek, nem hiszik el az emberek, mert náluk nincs ilyen, "Isten már bezárta ezeket a kapukat"-vélekednek.

Volt tolószékből felálló beteg, süket asszony újra hall, mind orvosi igazolással ima előtt (beteg!) és után (meggyógyult!), meddő asszony gyermekeket szült, kábítószeres maffia tagok megtérnek az Úr Jézus Krisztushoz, és rendes életet élnek, stb. stb.

Lehet mondani, hogy Németh Sándor dadog, meg "fúj, aztse tuggyuk mennyi pézt rak zsebre!", ezeket Isten nagyon is tudja, Ő mindent lát a mennyből, és valószínű nem véletlen, hogy a Hit Gyülekezete által cselekszik a legtöbbet Magyarországon. Máshol is szeretne cselekedni Isten, de én úgy látom, ott nehezebb dolga van Istennek is. Maga Jézus sem tudott csodát tenni Názáretben, a hitetlenségük miatt. Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni, okoskodással, vallásos hagyománnyal, meleg vagy szeretőt tartó, parázna papsággal nem lehet eredményeket elérni. Szerintem.

[link]

részlet a cikkből:

Klaudia: Kezdetben csak lázas voltam, és a lábam fájt, de azt gondoltam,

valami vírusfertőzés, ami ősszel jelentkezik. Két-három hét után azonban már

csak fájdalomcsillapítóval tudtam dolgozni, orvoshoz mégse mentem, mert nem

gondoltam komolynak az egész ügyet. Decemberben, úgy másfél hónap kínlódás után

mentem el a háziorvoshoz, aki elküldött kivizsgálásra. Az eredmények rosszat

sejtettek, hamar az infektológiára kerültem, a gyulai kórház fertőző osztályára.

Állandó kivizsgálások, labor, röntgen, mindenféle vértesztek után 2001. január

25-én megmondta az orvos, hogy akut csontvelő-leukémiám van. Latinul mondta,

nehogy értsek belőle egy szót is, de a leukémiát értettem. Akkor voltam

huszonegy éves.

Leültem az ágyra, és kérdem, akkor mennyi időm van hátra? Egyből ez jutott

eszembe, de igazából a betegséggel sem voltam tisztában. Mondja, hogy hát lehet,

hogy pár hét, lehet, hogy egy hónap. Aztán csendben egyedül hagyott. A fal felé

fordultam, elkezdtem sírni, és szét tudtam volna szakadni belülről, de szó

szerint. Gondolkodtam is, hogy üvöltsek, vagy ne üvöltsek, mondtam, akkorát

tudnék üvölteni, hogy biztos összeomlana a kórház. De azután csak úgy magamban

sírtam. Nem lehet fölfogni, mondogattam magamban, egyszerűen nem tudtam

felfogni. Szóval egyből az kattant be az agyamba, hogy „Uram, Istenem, ez nem

lehet, hogy én ennyit éljek csak!”. Gyerekkorom óta gyülekezetben nőttem fel –

igaz, apa még akkor nem volt hívő –, egy pünkösdi gyülekezethez tartoztunk.

Ismertem a Bibliát, de csak felületesen. Ahhoz, hogy kiáltsak segítségért, nem

kellett ismeret, jött, szakadt ki belőlem, elemi erővel. Miután kiment az orvos,

tíz percig voltam egyedül, aztán bejött az egyik unokatestvérem, Kornél, aki már

tagja volt a Hit Gyülekezetének. Rögtön azt mondta, nem halhatok meg, mert Jézus

már meghalt a betegségeimért is. Ez volt az a pillanat, amikor úgy eszembe

jutott, hogy tényleg, hát én ezt tudom, hogy nem csak a bűneimért halt meg

Jézus, hanem a betegségeimért is. Együtt imádkoztunk, ami nagyon „vagány” érzés

volt, mert betöltött a Szent Szellem örömmel, nevettem, kacagtam felszabadultan.

Tudtam, hogy nem fogok meghalni, Jézus meghalt értem, ez nem az én betegségem,

bár a tüneteit viselhetem, de ez nem az én betegségem. Az orvosok küldtek a

kemoterápiás kezelésre, de nem volt hozzá erőm, így nemet mondtam. Azt mondtam,

hogy „Istenem, ha azt akarod, hogy meggyógyuljak, akkor meggyógyulok én

kemoterápia nélkül, ha meg azt akarod, hogy elköltözzek, akkor meg azt se bánom,

mert úgy is jó lesz”. Ez tényleg így volt, azt gondoltam, hogy vesztenivalóm

nincsen.

Klaudia édesanyja: Nagyon féltünk, hogy rossz döntést hoz Klaudia, de nagy

nehezen elfogadtuk, hogy ez az ő döntése. Mondtuk a főorvosnak, hogy nem akarjuk

ráerőltetni az akaratunkat, ő erősen hisz az Úrban, mi támogatjuk, imádkozunk

érte. Egyszerre nagyon sokan kezdtünk el böjtölni és imádkozni Klaudia

gyógyulásáért. A legfontosabb mégis az ő hite volt, mert ha az élni akarása

megmarad, akkor tudtuk, hogy meggyógyul.

Klaudia: Apu fogadalmat kötött aznap, hogy ha én meggyógyulok, akkor ő egész

életében ragaszkodni fog az Úrhoz.

Klaudia: Közben depressziós lettem, utáltam az embereket, irigyeltem őket, mert

ők egészségesek, én meg nem. Közben kórházba be, kórházból ki. A csontvelőmben

öt sejtből három nem működött, kettő működött, de az is úgy, hogy totál el volt

torzulva. A nyár végig gyötrődésekkel és küzdelemmel telt, de sikerült egy

rendet kialakítani, amiben az ima és a Biblia olvasása foglalta el az első

helyet. Apu, ha nagyon fájt a lábam, mindig masszírozta, miközben mint a

kisgyereknek, mesélt, olvasott a zsoltárokból. Az orvosi konzíliumokon külön

történet voltam, mindig betervezték a kemoterápiát, de a harcok során egyre

jobbak lettek az eredményeim. Szeptemberben volt először pozitív változás orvosi

szempontból: javultak a sejtminták eredményei, a rákos sejtek nem szaporodtak

tovább. Teltek a hónapok, és jött a gyógyulás is. Az orvosok óvatosak voltak,

nem mondta ki konkrétan senki, hogy meggyógyultam, inkább azt sugallták, hogy

félrediagnosztizáltak. De akkor félrediagnosztizáltak Szegeden,

félrediagnosztizáltak Debrecenben, meg Budapesten is. A daganatos betegeknek öt

évig ellenőrzésre kell járni. Eltelt az öt év, és most már az orvosok is

megállapították, hogy valóban meggyógyultam. A vérképem teljesen rendben van!

Sziasztok!

Bocsi, de a "tisztelet a kivételnek" félmondat lemaradt a Kérdező utolsó kommentjéből... :-)

Üdv. Péter

Biznisz szektának mondani olyan közösséget, ahol évek óta:

professzorok (lásd: Grüll Tibor),

orvosok,

ügyvédek (pld.:Dr.Mészáros István) jelen vannak, és képviselik,

államfők (pl.Izraeli, de vannak még mások is, csak a legjelentősebbet írtam) vannak jelen,

Az USA Capitóliumi megbívása a pásztornak, meghívás alapján hogy beszédet mondjon az felvet "némi" csökkent értelmi képességet és némi elhomályosult látást.

#36

Neeee ha Izrael szélsőjobboldali államfője ott volt, akkor biztos nem lehet bizniszszekta. A többit sajnos nem ismerem.

37 Akkor mondjál negatív véleményt egy közösségről, majd ha téged meghívnak a Capitóliumba, hogy beszédet tarts az államfők előtt.

Majd akkor. Addig meg ha sötét vagy mint az éjszaka, a legjobbat akkor teszed, ha befogod a szádat, és inkábbb informálódsz, mint hogy ostobábbbnál-ostobább szöveget nyomj.