Azok a protestánsok, akik gyűlölik a katolicizmust, miért fogadják el a Bibliát?

Bármennyire is szeretnék, sajnos nem tudok több oldalt erről beírni, úgyhogy ha nem gond, linkelnék (ha a katolikus Testvérek linkelhetnek depositumról, tán nekem is elnézitek :) )

[link]

[link]

[link]

Illetve érdemes az alábbi vitát meghallgatni, nagyon tanulságos:

https://www.youtube.com/watch?v=KfCcQyotq4A

A válaszom, nem ellenségeskedésként írom.

Jó megfigyelni isten gondolatait a Bibliából, hogy voltak emberek, akik annak ellenére, hogy nem voltak a választott népe tagjai, de felhasználta dolgokra, tudtukon kívül is.

Vegyük Például, Cirus, vagy Kürosz" Perzsa fejedelmet, akit Jehova felhasznált, Babilont leigázta, és a Zsidókat kiszabadította a 70 éves fogságból.

Nem véletlen tanította Jézus, hogy annak ellenére, hogy a keresztény semleges, imádkozzon a fejedelmekért, hogy jó célt szolgáljanak néha nap Isten kezében.

Ugyan így, Isten olyan embereket is felhasználhat egy szándéka megvalósítására, akikkel nem ért egyet, de épen emberileg hatalmon vannak. Így a népe számára segítséget nyújthat.

Szia!

A kanonizációról érdemes kicsit alaposabban tájékozódnod.

Ajánlom a Biblia honlapját.

Néhány idézet innen:

"...egy irat nem azért kanonikus, mert az ó- vagy az újszövetségi egyház annak ismerte el. Tekintélyét önmagában hordozza. Azért kanonikus, mert Istentől ihletett kinyilatkoztatás, mert Isten Igéje, nem pusztán emberi beszéd. Egy kanonikus irat akkor kanonizált, ha az egyház felismerte, illetve elismerte kanonikusságát és a kánon gyűjteményébe sorolta."

"Kétségtelenül igaz, hogy a Szentlélek láthatatlan munkálkodása volt szükséges a tévedésmentes kánon kialakításához. Mégis, ha a az ó- és újszövetségi egyház kanonizációjának hitelességében kellene feltétlenül hinni, akkor végső soron bizonyos egyházi hagyományra kellene építeni a teljes Írás Istentől ihletettségébe vetett hitet. Sokkal inkább azt kell mondanunk, hogy a szent iratok kanonikus voltát a belőlük áradó igazságtartalom és lelki hatalom olyannyira bizonyította, hogy a mégannyira gyarló egyház sem véthette el a kanonikus jegyzék megállapítását. Nem tudták nem elfogadni az Istentől ihletett prófétai beszédet, noha az gyakran és súlyosan megítélte mind az ó-, mind pedig az újszövetségi gyülekezeteket. A szent iratok dicsőségesen bizonyították isteni eredetüket, és kárhoztattak minden "polyvát". A kánon sérthetetlenségét tehát mindenekelőtt a bibliai iratok egyedülálló belső, lelki szintje és ereje, valamint az egymással való egysége biztosította."

"A kanonikus gyűjtemény fokozatos növekedéssel lett teljessé. Amint egy új prófétai irat elkészült és általánosan ismertté lett, kanonizációja azonnal megtörtént az egyházban. (A szó legtágabb bibliai értelmében az Újszövetség minden iratának is próféta a szerzője, illetve prófétai iratnak nevezhetjük valamennyit. Lásd: II. Pt. 1:20-21) Néhány irat kivételt képez, amelyek iránt egyesek részéről kétely támadt, és így bizonyos időt vett igénybe kanonikusságuk megvizsgálása, illetve csak egy idő múlva történt meg annak az ellentmondás nélküli elismerése. Az Újszövetség esetében az egyes iratok általános elterjedése, illetve ismertté válása is szükséges volt a kánon lezárulásához. Az újszövetségi iratok néhány évtized alatt keletkeztek, mégis bizonyos időt vett igénybe az újszövetségi kánon kialakulása. Nem azért történt ez, mert sokáig tartott a vita az egyes iratokról, hanem mivel a keresztény egyház már az I. században az egész Római Birodalomra kiterjedt, időbe telt, míg az összes irat mindenütt - Keleten és Nyugaton egyaránt - általánosan ismertté lett. A szent iratok széles körű megismerése istentiszteleti felolvasás által történt. (Vö. Jel. 1:3: "Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálás beszédeit".) A kanonizáció folyamatát lezáró dátum vagy dokumentum sohasem azt jelzi tehát, hogy addig a szent iratok nem voltak elismertek mint kanonikus iratok, hanem azt, hogy ez az elérhető biztos történelmi dátum, illetve bizonyító irodalmi emlék arról, hogy a kanonizáció folyamata ekkorra már lezárult, a kanonikus gyűjtemény együtt volt, és együttesen volt elismert mint Isten Igéje."

[link]

Üdv. Péter

A "gyűlöl" szót gondolatban átváltoztatom "nem ért egyet"-re és így fogalmazom meg a válaszomat!

Egy Luther Márton nevű szerzetes az egyház gyakorlata és a Szentírás között ellentmondásokat vélt felfedezni* (később más reformátorok még több vélt vagy valós ellentmondást). Ezért a Szentírást alapul véve meg akarta REFORMÁLNI az egyházat, amire az egyház nem volt nyitott, így szakadás történt.

Tehát csak annyira loptuk el a katolikusok könyvét mint amennyire a katolikusok az Ószövetséget a zsidóktól, azaz semennyire.