Isten miért akarta, hogy Jézus szenvedjen?

Nem azt akarta, hogy Jézus szenvedjen, hanem azt, hogy nekünk ne kelljen. Ehhez semmilyen más lehetősége nem volt, mint az, hogy valaki kifizesse helyettünk a bűneink büntetését, ami több, mint szenvedés. Ennek a valakinek bűntelennek kellett lennie, embernek kellett lennie, Ádám leszármazottjának kellett lennie. Sajnos ezeket a feltételeket senki nem tölthette be, ahogyan a Biblia megállapítja:

"Amint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is; Nincs, aki megértse, nincs, aki keresse az Istent. Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs, aki jót cselekedjék, nincsen csak egy is. Nyitott sír az ő torkuk; nyelvökkel álnokságot szólnak; áspis kígyó mérge van ajkaik alatt. Szájok telve átkozódással és keserűséggel. Lábaik gyorsak a vérontásra. Útjaikon romlás és nyomorúság van. És a békességnek útját nem ismerik. Nincs isteni félelem az ő szemök előtt." (Rm 3,10-18)

Ezért volt szükség, hogy az Örökkévaló Logosz, a Krisztus, a Messiás vállfára akassza isteni természetét, az Atyával való egylényegűségét, teljesen emberré legyen, és Ádám leszármazottjának gyermekeként megszülessen , egy bűntelen emberi életet éljen, a végén pedig ezt a bűntelen életét átadja az Isten ellenségének, aki fogva tartotta a bűn által az egész emberiséget.

Mert folyamatosan kihasználta, hogy Isten az apja, ezért vétkezett és folyton megszegte a törvényeit. Valahogy meg kellett állítani és példát mutatni.

Nem fog megbocsátani isten. Csak haragudni fog, ha helyteleníted a fia felszegezését, mondván hogy igazságtalanul lett megleckéztetve.

A bűn megbocsájtása az a büntetés elengedését jelenti. A bűn attól bűn, hogy kárt okoz, hogy valami rossz következménye van. Ha a bűnnek nem volna rossz következménye, akkor a bűn nem is lenne bűn.

Aki megbocsájtja a bűnt, az azt jelenti hogy elengedi a kárt, hogy magára vállalja a kár kifizetését. Ha egy gyerek például betöri az ablakot, akkor megbocsájtás esetén a tulajdonos maga állítja helyre a saját költségén.

Isten nem bocsájthatja mega bűnt, csak ha magára vállalja a kárt. Ha Isten teljesen ingyen megbocsájtaná a bűnt, az valójában azt jelentené, hogy a bűn már nem is bűn. Isten azonban, amikor kijelentette, hogy mi a bűn azt ő végérvényesen és visszavonhatatlanul jelentette ki. Vagyis a bűnnek visszavonhatatlanul büntetése lesz, amit soha, de soha nem von vissza, mert Isten törvénye örök és változatlan.

Aki bűnt követ el az Isten végérvényes elhatározása alapján a Sátán befolyása alá kerül. Nem mondhatja Isten: Ide figyelj Sátán! Meggondoltam magam, visszaveszem azt hatalmat, amit neked adtam, mert nem gondoltam igazán komolyan. Isten csak úgy szabadíthatja ki az embereket a Sátán fogságából, hogy közben betartja minden ígéretét és adományaiból sem vesz vissza, vagyis ha betartja úgymond azokat a játékszabályokat, amelyeket egyébként ő maga alkotott.

Az egyik játékszabály az, hogy az emberek egy láthatatlan kötéllel össze vannak kötve, s ha valaki bűnt követ el az mindenkinek több-kevesebb kárt okoz. Mindenki issza mindenkinek főztjét. Az ártatlanok is bűnhődnek a bűnösök miatt, s a bűnösök is élvezik a hűségesek kitartását. Ez az összekapcsolt emberiség szép lassan egyre inkább a bűn fogságába került, egyre nehezebb lett elviselni a bűnösök büntetését úgy, hogy közben megmaradnak Isten hűségében. Kellett egy olyan ember, aki képes az összes ember bűnének a következményét is úgy elviselni, hogy közben maga nem vétkezik. Ez a megváltás.

Isten nem akarta Fia szenvedését, de akarta az emberek szabadulását, aminek ez volt útja, ez volt az ára. A bűnért sajnos valakinek szívnia kell.

Szia

Itt a válasz a kérdésedre:

[link]

Miért, szerinted, hogyan lehetne megbocsátani?

A lázadást elengedni annyi lenne, hogy bármikor felüthetné a fejét egy másik lázadás. Egyébként is, az utódok érdekében tette, és maga Jézus is vállalta, Jehova nem kényszerítette, hogy Ő legyen a megváltó.

Értékes dolog veszett oda. Arról nem is beszélve, hogy felmerültek kérdések, Isten uralmával kapcsolatban, és az ember hűségével kapcsolatban is.

ezt nem lehetett másként maradandóan megválaszolni.

Szerintem az itt válaszolók többsége figyelmen kívül hagyja az Evangéliumokat és helyette inkább Szent Pál félre érthető szavait idézik.

Ragaszkodnunk kell Jézushoz, ezért az Ő szavait nem szabad önkényesen Szent Pál szavaival felülértelmezni.

Jézus pedig egyértelműen és szó szerint azt mondta a keresztre feszítéséről az emmausi tanítványainak, hogy "ti balgák, hát nem ezeket kellett elszenvednie a Krisztusnak, hogy bemehessen dicsőségébe". Lk.26.24

Ez egyértelmű és világos beszéd, és semmiféleképpen sem azt jelentené, hogy halálával kiengesztelte volna az Atyát! :) :)

A tékozló fiú története is nagyon szépen rávilágít arra, hogy nincs büntető Isten. A büntető istenképek tévedések!!

"KÉT SZENTÍRÁSI RÉSZ MAGYARÁZATA

Két szentírási rész magyarázatát kérem:

1. A tékozló fiú történetében mi volt Jézusnak a lényeges üzenete?

2. Mit jelent az, hogy „tükör által, homályban látunk.”

1. A tékozló fiú történetében, lényegében, a fiú apjának képében, annak a mennyei Atyának képét rajzoltam meg, aki mérhetetlen szeretettel és részvéttel van a megtért bűnös iránt.

Ti a mennyei Atyát olyan IGAZSÁGOS BÍRÓNAK ismeritek, akinek kezébe, szeme elé kerülni, félelmetes dolog. Ez részben igaz. Azért igaz részben, mert aki bűneivel nem törődve kerül eléje, az látva jóságos szeretetének sugárzását, ez annyira bántja, hogy egyenesen inkább a poklok poklát választja, csak ne kelljen olyan lelkileg összeroncsolt állapotában e szeretetfényben lennie.

Tehát nem olyan értelemben IGAZSÁGOS BÍRÓ a mennyei Atya, hogy bárkit is büntetni akarna gonoszságáért, hanem olyan értelemben, hogy mindenki önbíráskodásra kényszerül az Ő szeretetének felismerése folytán.

A tékozló fiú apjában tehát azt akartam tudomásotokra juttatni, hogy nincs büntető Isten. Csak szerető Isten van, akinek mérhetetlenül fáj az, ha egy gyermeke azzal bünteti önmagát, hogy rosszat tesz.

Meg kell mondanom, hogy az Általam elétek festett atya-képet Istenről a mai napig sem fogadtátok el. Inkább kitaláltátok a megváltó és kiengesztelő kereszthalálom gondolatát, csak ne kelljen olyan gondolkodás-átalakítást végeznetek, melyet természetszerűen követnie kell olyan magatartásnak, mely az Általam bemutatott ÚT vállalásával egyenlő.

E magatartásotoknak mérhetetlen sok káros következménye van.

A legnagyobb e sok közül az, hogy így képesek vagytok felmenteni magatokat az igazi megtérés alól, s minden ez irányú kötelezettséget rám hárítotok. Mintha számotokra és az Isten számára elég lenne egyetlen keresztény módon megélt élet az emberiség történelmében, az Enyém. Mintha nektek, a ti üdvösségetek eléréséhez elég lenne az, hogy csupán elhiggyétek azt a történeti igazságot, hogy Engem valamikor, mert szeretetből Atyám iránt és irántatok, mindent vállaltam, keresztre feszítettek.

Ez bizony több mint szégyen, mert ezzel éppen a lényeget, Engem, mint UTAT tagadtatok meg, s lett a ti úgynevezett MEGVÁLTOTT életetek karikatúrája és nevetség tárgya az Én életutamnak, a meg nem váltott, tehát a nem keresztény világ szemében. Mindez annak következménye, hogy nem ismertek sem Engem, sem az Atyát.

PEDIG ÉN ŐT a tékozló fiú atyjában bemutattam nektek.

2. A „tükör által, homályban látás” tartalma szintén hasonló horderejű, mint a tékozló fiú története. Míg ez utóbbi félremagyarázásával lehetővé vált számotokra, hogy Engem, mint UTAT ne kelljen vállalnotok, addig a „tükör által homályban látás” helytelen felfogása alapján Engem, mint IGAZSÁGOT is képesek vagytok megkerülni. Így valójában az ÉLETRŐL mondotok le, mert ÉN VAGYOK AZ ÚT, AZ IGAZSÁG ÉS AZ ÉLET. E három úgy összetartozik, mint a SZENTHÁROMSÁG.

Úgy mondotok le az Általam meghirdetett ÉLET-ről, a szívbékéről és boldogságról, hogy ezt áttoljátok az időtlen világba. Holott én éppen onnan hoztam közétek azzal a szándékkal, hogy az, mint MAG, bennetek szárba szökkenjen, fává nőjön és gyümölcsöt teremjen. Utópiának tartjátok azt, amit Én egyetlen, és megvalósítandó IGAZSÁGNAK hirdettem nektek, és éltem elétek.

A különböző vallási felekezetek által megfogalmazott hitvallások hittételei, dogmái, mind olyan IGAZSÁGOT fogalmaznak meg, melyeket megfellebbezhetetlennek tartva, égettek el máglyán embereket, öltök halomra más felekezethez tartozókat, sőt hirdetitek, hogy nemcsak ti gyilkoljátok ezeket, de Én is, mert pokolra valónak mondom azokat, akik nem úgy látnak teológiai igazságokat, mint ti.

Az eddigi legnagyobb teológusotoknak, aquinói Tamásnak egy alkalommal bepillantást engedtem az örök igazságok birodalmába. Eredménye az lett, hogy ez az általatok legnagyobbnak tartott teológus ettől kezdve nem vett tollat kezébe, nem volt hajlandó egyetlen örök és megváltoztathatatlan igazságot sem leírni, sőt amit eddig írt, azt mind értéktelen holminak tekintette.

Bizony, béke csak akkor lesz majd a különböző felekezetek között, ha alázattal bevalljátok, hogy éppen azért, mert „tükör által, homályban” láttok, állandóan ki vagytok téve tévedéseknek. Csak akkor lesz béke, ha elfogadjátok, hogy Magamra mutatva nem dogmatikai igazságot mondtam, mikor Magamat IGAZSÁG-nak neveztem, hanem erkölcsi igazságot. Vagyis azt, hogy egyetlen IGAZSÁGOT hirdetek. SZERETNETEK KELL EGYMÁST!

Ennek a SZERETÉSNEK a tartalmát már többször megfogalmaztam, a HANG különböző köteteiben. Most csak annyit erről, amennyit az evangéliumokban tömören mondtam: „Amit nem akarsz magadnak, azt ne akard másnak”. „Amit magadnak akarsz, azt kínáld fel másnak is”. De csak KÍNÁLD, és ne erőltesd.

Megáldalak a BÖLCSESSÉG LELKÉVEL."

Jézus; A HANG - könyv 366

"Szerintem az itt válaszolók többsége figyelmen kívül hagyja az Evangéliumokat és helyette inkább Szent Pál félre érthető szavait idézik."

Te meg a Szentírást hagyod figyelmen kívül, mert valami ezoterikus ökörséget idéztél, ami kiteszi a hozzászólásod 90%-át.