Csak én gondolom így néha?

Szia

Amit gondolsz "néha", azt a Biblia is igazolja. csak két isteni információt említenék meg.

Vegyük például azt a két idézetet Salamon királytól. Ezekből a bibliaversekből egyértelműen kiderül, hogy a halottak semmit sem tudnak, sem az emberek, sem az állatok. Tehát a Biblia szerint a halottak nem tesznek semmit, nincsenek érzéseik, és nem is gondolkodnak.

Prédikátor 9:5, 6,10

" Mert az élők tudják, hogy meghalnak, de a halottak semmit sem tudnak, és nincs több jutalmuk, mert teljesen elfelejtik őket. Többé nem éreznek szeretetet, gyűlöletet és féltékenységet, és többé nem vesznek részt semmiben sem, ami a nap alatt történik.

Mindazt, amit megtehetsz, tedd meg teljes erődből, mert a sírban, ahová mész, nincs munka, tervezés, ismeret vagy bölcsesség."

Nehéz elhinni? Gondold végig a következőt: Milyen állapot előzi meg az életet? Hol voltál, mielőtt a szüleidből két parányi sejt egyesült, és létrejött az az élő személy, aki te vagy? Ha az emberekben lakozik egy láthatatlan valami, ami túléli a halált, hol volt ez a valami a fogantatás előtt? Az igazság az, hogy nem volt ember előtti léted, amire emlékezhetnél. A fogantatásod előtt nem léteztél. Ez ennyire egyszerű.

Tehat logikusan arra következtethetünk, hogy amikor meghalunk, a tudatunk abba az állapotba tér vissza, melyben akkor volt, mikor még nem léteztünk. Isten pontosan ezt mondta Ádámnak is, amikor engedetlenné vált: „Mert por vagy, és a porba térsz vissza” 1Mózes 3:19.

Amikor az ember meghal, azzal "lefizette" az összes, élete során elküvetett bűnéért a "zsoldot"

„A bűn zsoldja a halál” – írja a Biblia a Róma 6:23-ban. Ez azt jelenti, hogy a halál a bűn következménye. Ádám bűnt követett el, így meghalt. Mi is bűnösök vagyunk, ezért ki kell fizetnünk a bűn zsoldját, vagyis meg kell halnunk. Bár nem a mi hibánk, bűnösnek születtünk. Isten viszont szeretettől indíttatva elküldte a fiát, Jézust, hogy átvállalja helyettünk a bűn zsoldját, a halált.

De akkor mi a "POKOL"?

Sok régebbi protestáns és katolikus fordítás ezzel a szóval adja vissza a héber seʼólʹ és a görög haiʹdész szavakat (KJ, Dy, Kár., B.–D., Káldi). Ezek a fordítások azonban nem következetesek, mivel más szavakat is használnak az eredeti szavak visszaadására, például „sír”, „verem”, „halál”, „alvilág”, „holtak országa”, „holtak hazája”, „koporsó”.

Ettől függetlenül nem a haláltól való féllem kellene hogy viszatartó erő legyen a bűn elkövetésére, illetve arra, hogy "jók" legyünk(ennek is tág értelme van), inkább annak, hogy szretjük Istent, az Alkotónkat, és nem szeretnénk szándékosan megszomorítani, fájdalmat okozni neki.

Ha szeretsz valakit tiszta szívedből, annak tudnál szándékosan fájdalmat okozni? nehéz ezt megtenned? ha igazán szereted inkább azt keresed, mivel tudnál örömet okozni neki...hát így kell Istennel is, és akkor nem kell félelemben élni az életünket, inkább Istenre tekinteni az életünk minden döntésében, keresni, milyen tanácsot ad, és akkor örömteli, boldog életet éleeünk lehet, mentes minden félelemtől.(főleg a pokol félelmétől, hiszen onnan Isten fel tud támasztani, illetve Krisztus, mivel hatalmat kapott erre Atyjától)

Aggódsz a bűneid miatt? Sajnos nem lehet bűn nélkül élni. De ha kéred Istent, akkor megbocsát.

Elég rossz arra gondolni, hogy pokolra juthatunk, és Isten másként ítélkezik, mint mi, nem lehetünk biztosak, hogy elkerüljük.

Jónak lenni nem mindig könnyű, néha sok lemondással jár, de érdemes. Talán ezért nem akarsz jó lenni, másoknak, másokon segíteni. De a világ sokkal rosszabb hely lenne, ha nem segítenénk egymásnak vagy egymást. Gondolj bele, ha nem kapnál segítséget, ha bajba kerülsz!