Honnan ered, hogy Ádám tökéletes volt?

"Ha Isten azt mondja valamire hogy Jó, az nem tökéletlen vagy hibás"

Mondhat Isten amit csak akar, ha egyszer a történet szerint az ember elbukott, akkor igencsak hibás lett az a teremtés. Kivéve ha direkt arra teremtette az embert Isten hogy elbukjon, ez esetben tökéletesen teljesítette az ember Isten elvárásait.

"Hiszen mint tudjuk, egyedül Isten tökéletes. Ráadásul vétkezett, tehát tökéletes ezért sem lehet. Tehát mitől volt Ádám tökéletes?"

Túlsarkítod, ezért nincs megértés. Van isteni és teremtményi tökéletesség. Ádám addig a pillanatig volt tökéletes, amíg Istennek hitt. De természetesen mivel nem biorobot, így lehetősége volt másképp is dönteni. Isteni tökéletességet csak tanulással lehet elérni, így vagyunk megalkotva.

Az első ember (ádámi) a szabad akaratot a tökéletlenségre fordította, a második (krisztusi) ember a szabad akaratot a tökéletlenségből való kimenekülésre használja.

Ha isteni szempontból nézzük, akkor Ádám nem volt tökéletes, ha teremtményi szempontból, akkor Ádám tökéletes volt, mert nem ismerte a bűnt, Isten hiányát. De mivel nem biorobotokat akart Isten, így kellett valami, ami ezt biztosította.

Ha Isten másképp csinálta volna, akkor csal, mert sérült volna a szabad akarat.

Amit mi nyerünk, hogy a krisztusi ember már tökéletes lesz isteni mércével is, mert ugyanúgy ismeri a bűnt, mint Isten, de szabad akarattal soha többet nem fog bűnt elkövetni.

Azt is figyelembe kell venned, hogy az ember akkor "van a csúcson", ha Isten szerint él és gondolkodik. Mondhatnád, hogy ez csalás, de ismerned kell azt is, hogy Isten a lét, a jó, az igazság, a tökéletesség, a szépség, stb. Tehát ha Isten nem úgy alkotta volna meg az embert, hogy az csak Istenben boldog, akkor Isten szadista lett volna, mivel akkor az ember a bűntől lenne boldog. A hazugságtól, gyilkosságtól, irigykedésektől, pedofíliától, buzulástól, más dolgainak kívánásától és megszerzésétől, stb. Bár ha megszerezte, akkor már nem is boldog többet, mert nem a birtoklás teszi boldoggá, hanem a más dolgainak megszerzése. ÉS innentől már ismerős lehet ez a szöveg, mivel a pszichológia is belátta, hogy az embert a tárgyak, a lóvé nem teszi boldoggá, hisz mindenből egyre többet, jobbat akar, tehát ez egy feneketlen kút, hamis boldogságérzettel. Ez pedig kielégítetlenség, azaz bűn. Istenben pedig az ember tökéletesen ki van elégítve.

A kérdésedből ítélve szerintem nem a megismerés miatt dobtad fel a témát, de ha csak elgondolkozol azon, amit írtam, megköszönöm. Ha csípőből elveted, azt is elfogadom, szabad akarat van, mindenki saját maga felel saját magáért Isten előtt, ha hiszünk benne, ha nem.

Ádám való személy volt. Ha nem így lenne, akkor Jézus, Pál és a többiek is csak hazugok lettek volna. De elhiszem, hogy kényelmesebb "mitologizálni" a dolgokat, mivel úgy rákenheti Istenre a saját felelősségét, és üldözheti tovább a másképp gondolkodókat

"Ádám való személy volt. Ha nem így lenne, akkor Jézus, Pál és a többiek is csak hazugok lettek volna."

Egy ismert mitologikus történetről beszélni, azt példaként felfogni milyen logika alapján számít hazugságnak?

"De elhiszem, hogy kényelmesebb "mitologizálni" a dolgokat"

Elhiszem hogy neked a kényelem a prioritás ha valaminek a realitását vizsgálod, de az átlagember ilyenkor a pro és kontra érvek, bizonyítékok, tények megismerése után szokott dönteni. Azt pedig semmi sem bizonyítja hogy a bibliai Ádám valaha is mint valós személy létezett volna, azaz az ember értelemszerűen nem fogja valós történetként kezelni.

"Van isteni és teremtményi tökéletesség. "

Ezt meg amúgy ki és milyen alapon állapította meg, és hogyan bizonyította, hogy két eltérő tökéletesség létezne?

Vagy csak megint kitaláltál hasból valami nem létező fogalmat, hogy valahogy megpróbálj kimagyarázni egy ellentmondást a hitedben?