Vallásosak! Nálatok hogyan értelmezik ezt a részt a Jelenések 7. részéből?

@ Ez a katolikus értelmezés, ha jól értem?

A katolikus Egyházban nincs kötelező értelmezése a Jelenések könyvének. Amit írtam az csak az egyik, de számomra a legtetszetősebb és leglogikusabb magyarázat.

@ És az ezer éves időszakot, míg ez a 144000 uralkodik, szó szerint veszitek?

Noha a Jelenések könyvének nincs kötelező értelmezése, az Egyház néhány értelmezést mégis tévesnek nyilvánított. Egyik ilyen a millenerizmus, vagyis Krisztus ezer éves országának a szó szerinti értelmezése.

Én és a legtöbb katolikus azt a magyarázatot fogadja el, amely szerint az ezer éves uralom és az azt követő rövid sátáni uralom a valóságban nem ténylegesen egymást követő esemény, hanem tökéletesen egyszerre megy végbe, pontosabban fogalmazva folyamatosan váltja egymást végig a történelem rögös útján Krisztus megváltásától egészen Krisztus eljöveteléig.

A Sátán megkötözése és Krisztus uralma a megváltással megkezdődött, az Egyház hirdeti az igazságot, csökken a tévelygés, Isten Országa pedig növekszik és terjed. Ez az ezeréves uralom.

A Sátán eloldozása és rövid uralma, a népek félrevezetése, a keresztények üldözése, az antikrisztus(ok) hatalmaskodása pedig a sötét Isten ellenes erők újból és újbóli próbálkozásait jelenti, tudván tudva, hogy csak rövid idejük van.

A folyamatos váltakozás természetesen nem zárja ki, hogy az idők végén a dolog felerősödik, vagyis az Isten Országa a végén nagyon elterjed, de a Sátán és az utolsó nagybetűs Antikrisztus is nagyon bekeményít.

Az ezer éves uralom Krisztus társuralkodóival megy végbe, akik részesültek az első feltámadásban. Az első feltámadás szellemi feltámadás, a második testi, ahogy fordított párhuzammal az első halál testi, a második halál szellemi.

A társuralkodók a vértanúk, akik "boldogok és szentek". A katolikus terminologia egyébként innen ered, ezért nevezzük a Krisztusban üdvözülteket szentnek illetve boldognak. A Krisztusban meghaltak élnek és Krisztussal együtt uralkodnak.

(Most szaladnom kell, mert elkések valahonnan.)

(folytatás)

El kell ismernem, hogy meredeknek tűnhet az 1000 éves ország és a sátáni rövid uralom párhuzamos időben való értelmezése, hiszen a szöveg eléggé hangsúlyozza, hogy egymás után történik.

"Megragadta a sárkányt, az őskígyót, vagyis az ördögöt, a sátánt, és ezer évre láncra verte. Letaszította a mélységbe, bezárta, és lepecsételte, hogy ne vezesse félre többé a népeket, míg le nem jár az ezer esztendő. Akkor rövid időre szabadon engedik." (Jel 20,2-3)

Ne felejtsük el azonban, hogy a Jelenések könyve erősen képletes, szigorú időrendet aligha kereshetünk benne. Mindazon által az is lehetséges, hogy az ezer esztendő az Egyház végső nagy felvirágzását, a rövid sátáni uralom pedig az utolsó nagy megpróbáltatását jelenti.

@ Ha összeveted az I. Kor. 15:23-26-al, akkor nyilvánvaló, hogy Jézus királysága egy meghatározott ideig tart

Úgy látom kedves kérdező, hogy Jehova tanúja vagy valami hasonló. Mindenesetre legalábbis számomra Jehova tanúinak magyarázata Krisztus uralkodásáról, annak elejéről és végéről légből kapott elfogadhatatlan butaság.

Jézus királyi uralma vagyis az Isten országa a földön Krisztus megváltásával, feltámadásával és mennybemenetelével azonnal megkezdődött.

"Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön." (Mt 28,18)

"Nagyszerű erejét Krisztusban mutatta meg, amikor a halálból feltámasztotta, s a mennyben jobbjára ültette, minden fejedelemségnek, hatalomnak, erőnek és uralomnak, s minden néven nevezhető méltóságnak fölé emelte, nemcsak ezen a világon, hanem az eljövendőben is. Mindent lába alá vetett, őt magát meg mindenek fölött az egész Egyház fejévé tette: ez az ő teste és a teljessége annak, aki mindenben mindent teljessé tesz." (Ef 1,20-23)

Az ő országa itt a földön persze olyan, mint a mustár mag, vagyis eleinte kicsi, de végül az evangélium terjedésével megnő, egyre nagyobb lesz, s az idők végén végül teljes győzelmet arat.

"Mihez hasonlít az Isten országa? Mihez is hasonlítsam? Hasonlít a mustármaghoz, amelyet fog az ember és kertjébe vet. Az felnő és akkora fává lesz, hogy ágai közt fészket rakhatnak az ég madarai. Majd tovább folytatta: Mihez hasonlítsam az Isten országát? Hasonlít a kovászhoz, amelyet fog az asszony és három véka lisztbe vegyít úgy, hogy az egész megkel." (Lk 13,18-21)

Az az okoskodás, miszerint Jézus csak 1914-től uralkodik, szerény véleményem szerint egy kitalált párját ritkító hülyeség.

Jézus Krisztus uralmának természetesen nem lesz vége:

"Nagy lesz ő és a Magasságbeli Fiának fogják hívni. Az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házán örökké, s országának nem lesz vége." (Lk 1,32-33)

"A hetedik angyal is megfújta a harsonát. Nagy szózatok hallatszottak az égben: Urunk és Fölkentje megszerezte az uralmat a világ felett, és uralkodni fog örökkön-örökké!" (Jel 11,15)

Természetesen a Bárány szolgáinak az uralma is örökké tart:

"Az Isten és a Bárány trónja áll majd ott, és szolgái hódolnak neki. Látni fogják arcát, és a homlokukon lesz a neve. Nem lesz többé éjszaka, és nem szorulnak rá a lámpa világítására, sem a nap fényére. Az Úr, az Isten ragyogja be őket, és uralkodni fognak örökkön-örökké." (Jel 22,3-5)

Hogyan kell akkor érteni az 1Kor 15-öt?

"Azután következik a vég, amikor átadja az uralmat Istennek, az Atyának, miután megsemmisített minden felsőbbséget, hatalmat és erőt. Addig kell ugyanis uralkodnia, míg ellenségeit mind lába alá nem veti. Utolsó ellenségét, a halált is megsemmisíti, mert lába alá vetett mindent. Mikor arról van szó, minden alája van vetve, természetesen kivétel az, aki mindent alávetett neki. Amikor pedig majd alávettetett neki minden, akkor maga a Fiú is aláveti magát annak, aki alávetett neki mindent, hogy Isten legyen minden mindenekben." (1Kor 15,24-28)

Jehova tanúi óriási jelentőséget tulajdonítanak annak a résznek, hogy Krisztus "átadja az uralmat" Istennek. Mintha az uralom nem eleve az Istené lenne hanem legalábbis átmenetileg csak Krisztusé. Ez persze irgalmatlan hülyeség, Krisztus országa az Isten országa, Krisztus uralma az Isten uralma, nincs két külön uralmuk és nincs külön országuk. Ilyen erővel akkor az utolsó sor kapcsán azt is lehetne állítani, hogy a Fiú csak a végén veti alá magát az Atyának, mert addig nem teszi, ami persze megint abszolút hülyeség. A Fiú az Atya jobbján ül, tehát az örökös helyén, s nem a fő helyen, a Fiú sose függetleníti magát az Atyától, ő mindig at Atyja Fia marad, ő mindig aláveti magát az Atyának, nincs olyan, hogy valamikor nem teszi.

Mit jelent akkor, hogy átadja az uralmat? Azt, hogy Krisztus helyreállító uralma egyszer ugyan valóban befejeződik, de az Isten uralma, amely a Fián keresztül valósult meg az soha. Amikor például egy igazgatóhelyettes átadja az irányítás az igazgatónak, mert az valamiért távol volt, akkor az igazgató nem szünteti meg a helyettese pozícióját, sem a beosztottjait nem veszi ki alóla, hanem egyszerűen csak ismét övé lett a főhatalom, amit a helyettese által továbbra is gyakorol. Amikor egy alkirály behódol egy főkirálynak, akkor nem veszti el az alkirályi méltóságát és hatalmát. A legnagyobb hülyeség azt állítani, hogy a Isten ellenségeit legyőző Fiúnak le kell mondani fiúi méltóságáról, hogy Isten elveszi tőle, amit eleve neki adott. Mindenki a Fiú uralma alatt marad, s rajta keresztül az Atyáén az Istenén. Isten a Fián keresztül uralkodik most és mindörökké, aki mást mond hülyeséget beszél, s igen messze van a Bibliától.

Kérdező: "Vallásosak! Nálatok hogyan értelmezik ezt a részt a Jelenések 7. részéből?"

Szia!Ha elolvasod az előző igéket, abból kiderül, hogy Isten addig nem indít el angyalai által egy bizonyos természeti katasztrófát, amíg, meg nem tér, el nem pecsételődik, újjá nem születik, kegyelembe nem esik 144 000 zsidó származású izraelita. ez nyilván egy kis időbe telik, lehet, hogy 3 és fél évbe.

1.Ezek után láték négy angyalt állani a földnek négy szegletén, a földnek négy szélét tartva, hogy szél ne fújjon a földre, se a tengerre, se semmi élőfára.

2.És láték más angyalt feljőni napkelet felől, a kinek kezében vala az élő Istennek pecséte; és nagy szóval kiálta a négy angyalnak, a kinek adatott, hogy ártson a földnek és a tengernek,

3.Ezt mondván: Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak addig, míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szolgáit az ő homlokukon.

4.És hallám a megpecsételtek számát: Száznegyvennégyezer, az Izráel fiainak minden nemzetségéből elpecsételve.

Tehát az ige magyarázata az, hogy addig nem indulhat el a természeti csapás, a nagy nyomorúság, amíg a zsidóságból, meg nem tér az a bizonyos 144 000.

Aztán a 14.- részben, fejezetben megtudhatjuk, hogy valójában milyen 144 000 - ről van szó!

Olyanokról ,akik hűen szolgálták az Urat, szájukat álnokság nem hagyta el, szüzek maradtak, asszonyokkal nem háltak, nem közösültek, hűen követték Urukat, Jézust, a Bárányt és drága áron vétettek meg a földről. Azaz a Jézusba vetett hitükért, mártírhalált haltak!

Jel.14;

1.És látám, és ímé egy Bárány áll vala Sion hegyén, és ő vele száznegyvennégy ezeren, a kiknek homlokán írva vala az ő Atyjának neve.

2.És hallék szózatot az égből, mint sok vizeknek zúgását és mint nagy mennydörgésnek szavát; és hallám hárfásoknak szavát, a kik az ő hárfájokkal hárfáznak vala;

3.És énekelnek vala mintegy új éneket a királyiszék előtt, és a négy lelkes állat előtt és a Vének előtt; és senki meg nem tanulhatja vala azt az éneket, csak a száz negyvennégy ezer, a kik áron vétettek meg a földről.

4.Ezek azok, a kik asszonyokkal nem fertőztették meg magokat; mert szűzek. Ezek azok, a kik követik a Bárányt, valahová megy. Ezek áron vétettek meg az emberek közül Istennek és a Báránynak zsengéiül.

5.És az ő szájokban nem találtatott álnokság; mert az Istennek királyiszéke előtt feddhetetlenek.

@ Ismered ezeket a verseket biztosan

Ismerni ismerem, csak nem egészen értem, hogy szerinted ez miként bizonyítja állításodat.

@ Ezek alapján hisszük mi azt, hogy Jézus uralma nem kezdődött meg akkor, amikor feltámadt. Várnia kellett.

Gondolom konkrétan erre a versre gondolsz:

"Így szólt az Úr az én uramhoz: Ülj az én jobbomra, amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem."

Tehát szerinted Krisztusnak az Isten jobbján ülve kell kivárnia, míg Isten minden ellenségét a lába alá nem veti, hogy megkezdhesse uralmát? Nem nagyon értelek, mert épp a múltkor szóba került 1Kor 15,24-26 mutatja, hogy ezt miként kell érteni.

"Azután következik a vég, amikor átadja az uralmat Istennek, az Atyának, miután megsemmisített minden felsőbbséget, hatalmat és erőt. Addig kell ugyanis uralkodnia, míg ellenségeit mind lába alá nem veti. Utolsó ellenségét, a halált is megsemmisíti, mert lába alá vetett mindent." (1Kor 15,24-26)

Krisztus nem akkor kezdi az uralmát, amikor már minden a lába alatt van, hanem épp ellenkezőleg, úgymond (bizonyos értelemben) akkor fejezi be. Krisztus uralmának lényege éppen abban áll, hogy minden a lába alá kerüljön.

"Ülj az én jobbomra!" pontosan azt jelenti, hogy "Kezdj el uralkodni!", kezdj el uralkodni, mint az én megbízott helynököm, mint az én törvényes örökösöm, tehát mint a Fiam. A bibliai időkben a királyok elsőszülött fiai, vagyis a trónörökösök királyi apjuk jobbján ültek, az volt a helyük, onnan kormányoztak apjuk felhatalmazása mértékében, nem ülhettek bele a fő székbe míg apjuk élt (hacsak az le nem mondott a javukra). Természetesen Krisztus sem ül bele a mennyei fő székbe, mert az nem az ő helye, ő az isteni Király isteni Fia volt és marad mindörökre, ő Isten jobbján ülve kormányoz és uralkodik.

Az általad idézett szöveg ugye így folytatódik:

"Tudja meg hát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy az Isten azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Úrrá és Krisztussá tette!" (ApCsel 2,36)

Jézus már Úr és Krisztus, mert Isten azzá tette. Nem azt írja, hogy majd azzá fogja tenni, hanem már az. Krisztus a héber messiás görög megfelelője, ami felkentet vagyis királyt jelent. Jézus Krisztus már krisztus, már messiás, már Úr, már király. Jézus feltámadása után közvetlen mennybe menetele előtt világosan és egyértelműen kijelenti:

"Nekem adatott minden hatalom a mennyben és a földön." (Mt 28,18)

Pál apostol is világos:

"Nagyszerű erejét Krisztusban mutatta meg, amikor a halálból feltámasztotta, s a mennyben jobbjára ültette, minden fejedelemségnek, hatalomnak, erőnek és uralomnak, s minden néven nevezhető méltóságnak fölé emelte, nemcsak ezen a világon, hanem az eljövendőben is. MINDENT A LÁBA ALÁ VETETT, őt magát meg mindenek fölött az egész Egyház fejévé tette: ez az ő teste és a teljessége annak, aki mindenben mindent teljessé tesz."(Ef 1,20-23)

Krisztusnak nem kell semmire várakoznia, ez teljes félre magyarázás és egy szörnyű nagy butaság, ő természetesen már megkezdte uralmát, hiszen minden a lába alatt van. Minden a lába alatt van, természetesen ami a mennyeieket illeti, hiszen a földön többé-kevésbé még a Sátán hatalma érződik, de ahogy Isten országa növekszik a földön, úgy nő Krisztus hatalma is míg teljes diadalt nem arat.

Ha pedig már teljes diadalt aratott, akkor már megszűnik az uralma? Hiszen azt mondja Pál: "Addig kell ugyanis uralkodnia, míg ellenségeit mind lába alá nem veti." Bizonyos értelemben igen, hiszen Krisztus sajátos küldetése a helyreállítás egyszer valóban befejeződik, tehát Krisztus helyreállító uralma valóban véget ér, de Isten uralma alatt a fiúi hatalma mindörökre megmarad.

A múltkori példában az igazhelyettesnek addig kell irányítania az intézményt, míg az igazgató valami okból távol van, ha visszatér átadja neki az irányítást, de egyáltalán nem szűnik meg helyettesi pozíciója, sem a jogköre, sem a beosztottakat nem veszik ki alóla, hanem marad az aki mindig is volt. Sajátos és különleges megbízatása véget ért, a rend helyre állt, így marad az ami eredetileg is volt: igazgatóhelyettes.

Jézus Krisztus mindig az Isten Fia volt és mindig is az marad. Isten általa teremtett mindent, s ő érte van az egész világ. Tiszta hülyeség az a tanítás, hogy Isten végül ezt elveszi tőle. Krisztus feje az egész világnak, Krisztus feje pedig az Isten. Ez így volt, ez így van és így lesz mindörökké, aki mást tanít, nem a Bibliát tanítja.