Sátán miért lázadt fel Isten ellen?

"A bűn titokzatos, érthetetlen, mentegetése egyenlő volna igazolásával."

Felpontoztam Péter válaszát, mert nagyon ritka ezen az oldalon, hogy egy vallásos fogalom végső magyarázata nem Isten, Sátán, vagy egy gagyi paradoxon, hanem az, hogy "nem lehet tudni". Viszont még ha nem is tudjuk, nagyon sok mozgásteret én itt nem látok. Vagy annak igaznak kell lennie, hogy Isten eltervezte a bűnt, megteremtette a bűnt, és így felelős is érte, vagy pedig annak kell igaznak lennie, hogy Istennek nincs köze a bűnhöz, de akkor meg sérül a mindenhatósága.

<7

Lényeges megjegyezni, hogy Sátán elismerte tehetetlenségét Isten félreérthetetlen parancsával szemben, hiszen nem vonta kétségbe Isten hatalmát és tekintélyét, amikor Isten korlátozta őt, nem engedve meg neki, hogy kioltsa Jób életét.

Épp ezért hatalmas ostobaságot követett el. Mivel riválisa akart lenni a Teremtőjének. Igen ebből látható, hogy a tökéletességben élő is dönthet rosszul, vissza élve a szabad akarattal.

(5Mózes 32:4)  4 Kőszikla, cselekedete tökéletes, Hisz minden útja igazságosság. A hűség Istene, kiben nincs igazságtalanság; Igazságos és egyenes ő.

Ez Jehováról, a Teremtőről szól.

De van még más is:

(Jakab 1:13) . . .” Rossz dolgokkal ugyanis nem lehet próbára tenni Istent, és ő maga sem tesz ilyesmikkel próbára senkit.

Isten nem rendeli el senkinek a sorsát, mert szabad akaratot adott, arra is, hogy eldöntsék, elfogadják Isten vezetését vagy sem.

Isten pedig mivel maga a Tökéletesség, és igazságosság, nem hoz létre hibás, rosszul működő dolgokat, mert akkor a világegyetemben is káosz uralkodna.

(János 8:44) . . .Az emberölő volt kezdettől fogva, és nem állt erősen az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor a hazugságot szólja, a saját lelkülete szerint szól, mert hazug ő, és a hazugság atyja.

Jézus itt rámutatott, hogy Sátán egykor az igazságban volt, csakhogy elhagyta azt.

Tehát az igazságos és tökéletes kezdet után ez a szellemszemély a bűn és az elkorcsosulás útjára lépett. Jakab a következőképpen írta le, hogy milyen folyamat vezetett idáig: „mindenki úgy van próbára téve, hogy a saját kívánsága vonzza és csábítja. Mikor aztán a kívánság megfogant, bűnt szül, a bűn pedig, mikor teljességre jut, halált hoz világra” (Jk 1:14, 15).

Jézusnak épp ezért kellett olyan tökéletes személynek lennie amilyen Ádám volt. Hogy a haláláig kitartva, Ő ne Tegye meg azt Amit Ádám. s így mint egy helyébe lépett Ádámnak az utódok érdekében.

Halál a Bűnért jár, Jézus nem tett, nem követett el bűnt.

Így jogilag az utódokért halt meg.

"Úgy értem, Isten eleve gonosznak szánta, hogy legyen kihez képest jónak lennie? Vagy a körülményeit teremtette elfogadhatatlanná, és ez ellen lázadt végül? Mit mond erről a kereszténység?"

Annyi bizonyos,ha van fény,akkor sötétségnek is lennie kell,különben a fény sem lehetne mihez képest fény.Valójában csak a tudatosság(fény,szeretet)és a tudatosság hiánya(sötétség,félelem)létezik.

A keresztény "sátán" verzió is valahol ezt lenne hivatott demonstrálni,csak túl mitologizálták.Merthogy,ha van egy nagy tudású,Istenhez közel álló teremtmény,akinek mindene megvan,miért választaná az örök kirekesztettséget? Miért kockáztatna bármit,ha tisztában van annak negatív következményeivel?

Sziasztok!

"Merthogy,ha van egy nagy tudású,Istenhez közel álló teremtmény,akinek mindene megvan,miért választaná az örök kirekesztettséget? Miért kockáztatna bármit,ha tisztában van annak negatív következményeivel?"

Éppen ezért írtam, hogy a bűn érthetetlen. Nincs ez másképp ma sem. Miért alakul ki az emberi szervezetben a rák? Hiszen azzal saját magát is elpusztítja? Miért van az, hogy ma sok nagy tudású ember tudja, hogy egészségtelenül él, és hogy ennek a következménye a korai halál, és mégis megteszi...

Üdv. Péter

Az a helyzet, Péter, hogy Isten ezt NEM ENGEDHETI meg magának, egyetlen pillanatra sem.

Egy tökéletes isten tökéletes világában NINCSEN JELEN a bűn!

Az más kérdés, ha ismerik, tudnak róla - de NEM FORDULHAT ELŐ!

Főleg úgy nem, hogy még előre ismert is.

"Miért alakul ki az emberi szervezetben a rák? Hiszen azzal saját magát is elpusztítja?"

Ennek a mechanizmusa elég jól ismert, semmi titokzatosság nincs benne. A sejt ráadásul nem értelmes, és nem tudja, hogy a környezetét el fogja pusztítani.

"Miért van az, hogy ma sok nagy tudású ember tudja, hogy egészségtelenül él, és hogy ennek a következménye a korai halál, és mégis megteszi..."

Itt pedig egy olyan mérleg szokott lenni, hogy MOST szeretne élni, és kevésbé érdekli, hogy a távoli jövőben mi lesz. Lehet más ok is, de ez a leggyakoribb. Itt sincs semmi titokzatos vagy érthetetlen.

A bűn sem érthetetlen dolog, csak a hívők nem nagyon értenek a gondolkodáshoz, azért nem ismerik jól a kérdéskört.

Vannak, akik azzal érvelnek, hogy Isten nem lehet jó, ha Sátán fellázadt, „hogy teremthetett olyan lényt”, aki gonosszá válik? Egyesek odáig mennek, hogy Sátán áldozat, igazságtalanul vetették ki.

Nem kell megpróbálni magyarázatokat adni. Válaszunk, hogy részletesen nem tárgyalja ezt a kérdést a Biblia, s nem próbáljuk meg emberi elménkkel felfogni és elbírálni nálunk sokkal hatalmasabb szellemiségek játszmáját és a konfliktus miértjét.

Számunkra szimpatikus a Küldött, aki súlyos áldozatot is kész volt vállalni a teremtményekért. Jézus Krisztus azt tanította, hogy Akitől jött JÓ!

Sziasztok!

Nem véletlenül hoztam fel a rákot példának. Selye Jánost a világ leghíresebb stresszkutatóját idézem: „Bizonyos tekintetben úgy is vehetjük, hogy az önzés az eredendő bűn, nemcsak az ember, hanem minden élőlény számára.” (Életünk és a stressz, 1973, 310. l.)

Ezután úgy szemlélteti állítását, hogy leírja, mi történik például az emberi testben, ha annak valamely része egyszer csak az „önzés törvénye” szerint kezd működni: „Ki-kitörhet egy forradalom valamely részlegben, amely elfeledkezik a kollektív önzetlenségről. Ez az, amit ráknak nevezünk. És ebbe nemcsak az egész szervezet pusztul bele, hanem vele együtt a lázadó rész is saját törekvésének áldozatává válik.” (I. m., 295. l.)

Majd hozzáteszi mindezekhez: „A racionális értelem korában szinte megörvendeztet, hogy az emberi magatartást nevelő vallási és bölcseleti tantételeknek tudományosan feltárható biológiai igazság az alapjuk.” (I. m., 293. l.)

Van min elgondolkoznunk ezen a ponton: Lehetséges, hogy minden rossznak tényleg az önzés a gyökere? Hiszen nekünk sajnos sokszor az önérdek és önös vágyak, kívánságok követése tűnik az élet és a boldogság útjának! Nem bűnösnek, hanem természetesnek érezzük, hogy a magunk javát keressük mindenben. Ugyan mi mást tehetnénk, hiszen mindenkinek ez a kézenfekvő? – mondaná sok ember. Lehetséges, hogy valami megcsalja, megrontja tiszta látásunkat? És talán ez a ferde látás maga is a bűn következménye? „Van olyan út, amely igaz az ember szeme előtt, de a vége a halálnak útja” – mondja a Biblia (Példabeszédek 16,25).

„Egy ember gyűjthet magának mindent, amit csak tud, élhet, gondolkodhat és tervezhet mindig csak a maga érdeke szerint, de élete elmúlik és nincsen semmije. Az önszolgálat törvénye az ön-megsemmisítés törvénye... Az önfeláldozás törvénye viszont az ön-megőrzés törvénye. A gazda azzal őrzi meg a magot, hogy a földbe veti. Így van ez az emberi élettel is. Az adás életet jelent...” (Ellen G. White: Jézus élete, 1989, 623. l.)

A Biblia a szeretet, a másokért élés törvényét mondja az élet és a boldogság egyetlen útjának – teljes egyértelműséggel. A bűn – az önzés – életfelfogása és életmódja követését pedig a szenvedés és a halál útjának jelenti ki minden ellenkező látszat ellenére:

„A bűn teljességre jutva halált nemz.” (Jakab 1,5)

„A bűn zsoldja a halál.” (Róma 6,23)

A Biblia szerint Sátán ellenségeskedése Istennel szemben már a mennyben, a mi földünk teremtése előtt létrejött. A Biblia utal arra, hogy amikor Sátán szembefordult Istennel, más angyalokat is maga mellé állított (Jelenések 12,4). Arról is szól, hogy egy „viaskodás” alakult ki Sátán és angyalai, valamint Krisztus és angyalai között (Jelenések 12,7). Istennel fizikai harcot vívni nem lehet, mivel Ő a Teremtő, és minden teremtményének az élete kizárólagosan az ő hatalmában van, őtőle függ. (Lásd Jób 34,14–15) Ezért csak eszmeilelki küzdelemre lehet itt gondolni. Úgy tűnik, hogy egy nagy lelki küzdelem folyt Sátánnak és követőinek az igazsággal való meggyőzéséért. Sátán végestelen-végig tudatában volt tehát annak, hogy nincsen igaza! Nem tudatlanul lett igazságtalan. Tudta, hogy eszméje és érvelése téves, de a hatalomvágy és az önmagasztalás lelkülete nem engedte már visszafordulni. A teremtmények között befolyásra kívánt szert tenni, és ezt csak úgy érhette el, hogy igazságtalanságát az igazság mezébe öltöztette. Az énközpontúságot igazságnak állította be, mert jól tudta, hogy az igazságos Istennel csak úgy veheti fel a harcot, hogy egy másik „igazságot” tüntet fel ellene.

Ott, ahol hazugság van, Sátán működik. De a hazugságot gyakran csak később sikerül leleplezni, és mire ez megtörténik, az ördög műve már más alakban ölt testet. Ennek oka pedig az, hogy Sátán nem könnyen leleplezhető, „lapos” hazugságokat talál ki, hanem első szempillantásra igaznak látszóakat. Pontosan annyi igazságot használ föl céljaihoz, amennyi elegendő ahhoz, hogy hazugságait is elfogadhatóvá tegye. Az igazság palástjában jelentkező sátáni elgondolás, az igazság és hamisság mesteri keveréke a legveszedelmesebb hazugság.

Üdv. Péter