Kedves Szentháromságban hívők! Megtudtok győzni?

Meggyőzni max akkor lehet, ha felébredt benned a kételkedés, és hajlandó vagy átértékelni a saját hitedet, nézeteidet.

Ha azonban biztos vagy az arianizmusban, akkor felesleges veled vitázni. Idézhetek pl. ókori keresztény dokumentumokat, de a válaszod úgyis az lesz, hogy hitehagyott emberek írták. Nincs ennek értelme.

Előbb SAJÁT MAGAD gondolkodj el a dolgokon. Ha kételkedsz, akkor lesz miről beszélni. Ha nem, akkor felesleges a topik.

"Majd amikor Krisztus megítéli az embereket, úgy is kiderül, hogy ki hitt hamis tanításban és ki hitt az igazban."

Na én meg ebben nem hiszek. Szerintem egész más dolgok fognak ott kiderülni, és semmi jelentősége nem lesz annak, hogy ki hitt a Szentháromságban és ki nem.

Az 1. válaszoló vagyok.

@Kérdező:

Hát, itt az a helyzet, hogy kicsit máris ellentmondásba keveredtünk, én ugyanis nem hiszem, hogy a hit egyetlen forrása a Biblia lenne (Sola Scriptura). Az ősi egyház hite nem a Szentíráson, hanem a szent hagyományon alapult, aminek része volt a Biblia, de nem alapja.

Most ezzel egy újabb szálat lehetne elindítani a beszélgetésben, de nem akarom szétoffolni a topikot.

Nem állítom, hogy megfoglak győzni (és nem is akarlak), de leírok pár dolgot:

1. A (Gen 1,27)-ben ezt olvassuk: "Isten megteremtette az embert, saját képmására". A közvetlenül előtte lévő, 26. versben azonban ezt: "Teremtsünk embert képmásunkra, magunkhoz hasonlóvá". Ezt a szentírási szakaszt nem lehet úgy értelmezni, hogy a többes szám a teremtett lényeket (angyalokat) jelentené, akik segédkeztek a teremtésben, hiszen az ellentmondana a 26. versnek, amely szerint az embert (csak) Isten teremtette, nem pedig Isten és az angyalok. Az ember Isten képmása, nem pedig Isten és az angyalok képmása. A többesszám önmagában több isteni személyt feltételez.

2. A görög Újszövetség szövegének tudományos kutatása is a Szentháromság tanítását erősítette. Az Nestle Aland Novum Testamentum Graece 28. kiadásában, a (Júdás 1,5)-ben az "Úr" helyett a Megváltó neve szerepel. Az ebből a kritikai kiadásból készült fordítás így olvasható:

"Emlékeztetni akarlak titeket arra, jóllehet minderről tudtok, hogy Jézus, miután népét egyszer s mindenkorra kiszabadította Egyiptom földjéről, azokat, akik nem hittek, később elpusztította." (Júd 1,5)

Ez egy nagyon erős bizonyíték, hogy az Ószövetség Istene (JHVH), aki beszélt a prófétákkal (pl. Mózessel is az Exodusban), nem az Atya, hanem Jézus Krisztus volt. Vagyis Krisztus is valóságos Isten, ez a tény pedig a Szentháromságot erősíti.

3. Az ároni áldásban (Numeri 6,24-27) az "Úr" szó (az eredeti szövegben talán a JHVH van) 3-szor szerepel. Ez a háromszoros megnevezés akár utalhat az istenség három személyére is.

Még valami: sem időm, sem kedvem nincs vitázni, tehát te döntöd el, hogy ezeket az érveket elfogadod-e vagy sem.

Üdv!

Szia!

Az előzőeket kiegészítve az alábbiak szólnak még a Háromság mellett:

A monoteizmust erőteljesen hangsúlyozó bibliai ige, Izráel fő hitvallása így hangzik: "Halld Izráel: az Úr, a mi Istenünk, egy Úr!" (5Móz 6,4) Ez az ige egyértelműen tanítja, hogy Isten egy, de miközben az író választhatta volna a jachid kifejezést is, amellyel a magában álló „egy” fogalmát fedte volna le, a választott héber kifejezés az echad, amely az összetett „egy” fogalmát vagy a csoport egyik tagját jelöli, a magában álló illetve hangsúlyosan érthető „egy”-gyel szemben. Ugyanaz az echad szó szerepel Mózes első könyve 2:24-ben a férj és a feleség egységének kifejezésére, akik „egyek” lesznek, de úgy, hogy ezen egységen belül megőrzik egyéniségüket. Itt tehát az egy nem számszerű értelemben vett egyet jelent, hanem az az "egyedülálló, egyedi" jelentésen van a hangsúly.

A Teremtésen kívül hasonló többes számú formulával más helyeken is találkozunk: "Mondta az Úr Isten: Íme az ember olyanná lett, mint miközülünk egy, jót és gonoszt tudván" (1Móz 3,22). "Nosza szálljunk alá, és zavarjuk ott össze nyelvüket, hogy meg ne értsék egymás beszédét" (1Móz 11,7). "Hallottam az Úrnak szavát, aki ezt mondta: Kit küldjek el és ki megy el nékünk?" (Ésa 6,8).

Az Ószövetségben is van példa arra, hogy egymás mellett néven neveztetik a három személy: "Minden szenvedésüket Ő is szenvedte, és orcájának Angyala megszabadította őket, szerelmében és kegyelmében váltotta Ő meg őket, fölvette és hordozta őket a régi idők minden napjaiban. Ők pedig engedetlenek voltak és megszomorították szentségének Lelkét, és ő ellenségükké lett, hadakozott ellenük." (Ésa 63,9. 10)

A három isteni személyre vonatkozóan a legfontosabb kijelentés Jézus misszióparancsa: "Elmenvén azért, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében." (Mát 28,19) Jézus itt néven nevezi a három isteni személyt. Mindhárom személynek "neve" van, ami a Biblia fogalomvilágában egyértelműen azt jelenti, hogy különálló, valóságos személyekről, személyiségekről van szó. Miről van szó ebben az igében? Kereszteljétek meg az embereket, merítsétek be, kössetek szövetséget az Atyával a Fiúval és a Szentlélekkel. Hogyan lehetne szövetséget kötni az Atyán kívül a Fiúval, ha nem Isten, és a Szentlélekkel, ha az vagy nem személy vagy nem Isten? Azért fogalmazott így Jézus, mert a három személy a teljesség.

Jézus misszióparancsához hasonlóan egymás mellett említik a három isteni személyt az alábbi igék is: "Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, az Istennek szeretete, és a Szentléleknek közössége mindnyájatokkal." (2Kor 13,13) V.ö.:1Kor 13,14. A "Szentlélek közössége" kifejezés szerepel. A "közösség" szó mindenképpen interperszonális (személyközi), azaz személyek közötti kapcsolatra utal. Nem lenne alkalmazható, ha a Szentlélek csupán csak személytelen befolyás, kisugárzás vagy erő lenne.

"János a hét gyülekezetnek, amely Ázsiában van: Kegyelem néktek és békesség attól, aki van, aki volt és aki eljövendő, és a hét lélektől, amely az ő királyiszéke előtt van, és a Jézus Krisztustól, aki a hű tanúbizonyság, a halottak közül az elsőszülött, és a föld királyainak fejedelme. Annak, aki minket szeretett, és megmosott bennünket a mi bűneinkből az ő vére által," (Jel 1,4-5)

"És Jézus megkeresztelkedvén, azonnal kijött a vízből, és íme az egek megnyilatkoztak néki, és ő látta az Istennek Lelkét alájönni mintegy galambot, és őreá szállani. És íme egy égi hang ezt mondta: Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm." (Mát 3,16-17)

Következetesen felsorolásra kerül, néven neveztetik, megjelenik a három személy. Nem lenne értelme ennek, ha a Szentlélek csak az Atya és a Fiú Lelke, vagy éppen csak erő, befolyás lenne. Mindezek az igék kifejezik a tökéletes harmóniát, az azonos szándékot és együttes cselekvést is a három isteni személy között.

Az Atya és a Fiú egységéről Jézus így nyilatkozott: „Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? ... Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van” (Jn. 14:10/a, 11/a)

Üdv. Péter