Hallgattam a Hercegi pár esküvőjét, és sokszor hallottam a szent szellem kifejezést. Még eddig soha. Ez igy szokásos? Eddig csak a Szent Lélek kifejezést ismertem.

#10

NEM állítom hogy a szellem szó használata helytelen. Csak az emberek döntő többsége nem értené a különbséget magyarázat nélkül.

"Szerinted az egyik nem szellemet jelent angolul?"

De a ghost az szellem, kísértet magyarul.

"De hogyan fordítod magyarra a görög pszükhé szót?"

Ez erősen függ az adott szentírási helytől. Hiszen valamikor a szent írók se teljesen egyértelműen használják. Gondolj csak a teremtés könyvére:

"7Megalkotta tehát az Úr Isten az embert a föld agyagából, az orrába lehelte az élet leheletét, és az ember élőlénnyé lett."

Itt sokan az élőlény szót léleknek fordítják, holott az teológiai értelemben is helytelen lenne. Egyértelmű, hogy élőlénynek kell fordítani. Hiszen az élet lehelete a lélek, illetve ezt összekapcsolja Isten az emberi testtel.

"az élet lehelete a lélek" -régen 'lélekzetnek' írták a lélegzetet...

görög Ἅγιον Πνεῦμα; πνεῦμα ἅγιον pneuma hagion; latin Spiritus Sanctus

pneuma (πνευμα = „szellő”, „lehelet”) visszaadására, hogy megkülönböztetendő a görög pszükhé (ψυχη) kifejezésnek megfelelő lélek szótól

Nem hiszem, hogy ez az eretnek-nem eretnek kérdést veti fel, inkább nyelvészeti gond.

Itt az alábbi helyen a kettő egy mondatban is jelen van!A Károli fordítás ezért ezen az egy helyen "szellem" szót használja.

"Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő LÉLEKké; az utolsó Ádám megelevenítő SZELLEMmé."

(Károli Biblia, 1Korinthus 15,45)

Más ford:

Ahogy az Írás mondja: „Ádám, az első ember élő lénnyé lett”, az utolsó Ádám pedig éltető lélekké.

-nem jobb ez a fordítás! hisz az eredeti: ψυχὴν ' és πνεῦμα szavakat használja

'---' kiemeléssel:

οὕτως καὶ γέγραπται Ἐγένετο ὁ πρῶτος ἄνθρωπος Ἀδὰμ εἰς

'ψυχὴν ' ζῶσαν· ὁ ἔσχατος Ἀδὰμ εἰς ' πνεῦμα ' ζωοποιοῦν.

Nekünk furcsa a szellem,volt a nagyon régi fordításban 'Szent Szellet is ám!

A Müncheni Kódex 1466-ban kiadott legrégebbi fordításunkban.

Kazinczy Ferenc 1808-ban alkotta ezt a szót a szél, szellő származékszavaként, továbbá az -em szóvég összekapcsolásával (vö. jellem). A nagy nyelvújító ezzel az új szóval az ő korában már elavulóban lévő, és csúnyának tartott szellet szót kívánta leváltani.

"A Károli fordítás ezért ezen az egy helyen "szellem" szót használja."

Ez csak azért érdekes, mert akkor még nem létezett a szellem szó, tehát ez már egy későbbi változat kell legyen. De tessék, a korabeli fordítás így adja vissza:

"Teremtetett az első ember Ádám élő lélekké, az utolsó Ádám elevenítő lélekké."

"Ahogy az Írás mondja: „Ádám, az első ember élő lénnyé lett”, az utolsó Ádám pedig éltető lélekké.

-nem jobb ez a fordítás! hisz az eredeti: ψυχὴν ' és πνεῦμα szavakat használja"

Szerintem pedig pont jobb. A pneuma szót léleknek fordítja, a psziché szót pedig élőlénynek, mint utaltam is korábban a Teremtés könyvére.

"Ez erősen függ az adott szentírási helytől. Hiszen valamikor a szent írók se teljesen egyértelműen használják. Gondolj csak a teremtés könyvére:

"7Megalkotta tehát az Úr Isten az embert a föld agyagából, az orrába lehelte az élet leheletét, és az ember élőlénnyé lett."

"És ekkor Isten megformálta az embert a föld porából, és az orrába lehelte az élet leheletét, így lett az ember élő emberré."

Egyértelmű a használat szerintem. Itt is két külön szó szerepel a héberben: az "élet lehelete" a héber 'ruah' (aminek a görög párja a pneuma), vagyis amit gyakran következetesen 'szellemnek' fordítanak, és a héber neʹfes, amelynek a jelentése: ’lélegző teremtmény’ (élőlény), vagyis 'lélek' - ennek a görög párja a pszü·khéʹ.

Lélek:

A héber neʹfes és a görög pszü·khéʹ szavak elterjedt fordítása. Megvizsgálva, hogy a Biblia hogyan használja ezeket a szavakat, arra a következtetésre lehet jutni, hogy alapvetően

1. emberekre,

2. állatokra vagy

3. ezeknek az életére utalnak (1Mó 1:20; 2:7; 4Mó 31:28; 1Pt 3:20; lábj.-ek is). Szemben azzal, hogy sok vallásos szövegkörnyezetben hogyan értelmezik a „lélek” szót, a Bibliából kiderül, hogy amikor földi teremtményekről van szó, mind a neʹfes, mind a pszü·khéʹ szavak olyasmit takarnak, ami anyagi, megfogható, látható és halandó.

Szellem:

A görög pneuʹma (szellem) szó a pneʹó szóból származik, amelynek a jelentése: ’lehel vagy fúj’. A héber rúʹach (szellem) szóról is azt gondolják, hogy egy olyan szóból származik, amelynek ugyanez a jelentése. Tehát a rúʹach és a pneuʹma szavak alapjelentése ’lélegzet, lehelet’, de tágabb értelemben is használatosak. (Vö.: Ha 2:19; Je 13:15.) A következőket is jelenthetik még: szél; az élő teremtmények életereje; az ember szelleme; szellemi lények, például Isten és az angyalok; Isten tevékeny ereje vagy szent szelleme. (Vö.: KBL. 877–879. o.; BDB. 924–926. o.; G. Friedrich [szerk.]: Theologisches Wörterbuch zum Neuen Testament. VI. köt. 1959, 330–450. o.) Mindezekben egyvalami közös: olyan erőre utalnak, amely ugyan láthatatlan az emberek számára, de van rá bizonyíték, hogy aktívan működik. Vagyis ennek a láthatatlan erőnek látható jelei vannak.

Egy másik héber szó, a nesá·máʹ (1Mó 2:7), ugyancsak azt jelenti, hogy ’lélegzet, lehelet’, de nem olyan tág a jelentése, mint a rúʹach szónak. Úgy tűnik, a görög pno·éʹ szónak is szűkebb a jelentése (Cs 17:25). A görög Septuaginta fordítói ezzel a szóval adták vissza a nesá·máʹ szót.

A lélek és a szellem nem ugyanaz: A „szellem” szót (héb.: rúʹach; gör.: pneuʹma) nem szabad összekeverni a „lélek” szóval (héb.: neʹfes; gör.: pszü·khéʹ), mivel mindkettő mást jelent. Ezért mondja a Héberek 4:12 Isten Szaváról, hogy „egészen odáig hatol, hogy szétválasztja a lelket és a szellemet, az ízületeket és velőjüket”. (Vö. még: Fi 1:27; 1Te 5:23.) Amint már beszéltünk róla, a lélek (neʹfes, pszü·khéʹ) maga a teremtmény. A szellem (rúʹach, pneuʹma) általában az élő teremtménynek, vagyis a léleknek az életerejére utal, jóllehet a héber és a görög szavaknak más jelentéseik is vannak.

A görög pszü·khéʹ és pneuʹma szavak jelentése közti különbséget jól mutatja Pál apostol fejtegetése is. A korintusziaknak írt első levelében arról beszélt, hogy a felkent keresztények szellemi életre támadnak fel, és szembeállítja azt, ami „fizikai [pszü·khi·konʹ, szó szerint: ’lelki’]”, azzal, ami „szellemi [pneu·ma·ti·konʹ]”. Ezzel rámutatott, hogy ezeknek a keresztényeknek a halálukig „lelki” testük van, olyan, amilyen az első embernek, Ádámnak is volt. A feltámadásukkor azonban szellemi testet kapnak, olyat, mint amilyen a megdicsőített Jézus Krisztusé (1Ko 15:42–49). Júdás is valamelyest hasonló ellentétről ír: „állatias emberek [pszü·khi·koiʹ, szó szerint: ’lelki ‹emberek›’], akiknek nincsen szellemiségük [szó szerint: ’nincs bennük szellem ‹pneuʹma›’]” (Júd 19).