Milyen egy jó keresztény?

Tisztelt 10-es válaszoló! Tehát a katolikus egyháznak köszönhetjük a Szentírást, ami végső soron nem is fontos, hisz nem leszel tőle se jobb, se rosszabb? Őszintén remélem, hogy nem forgattam ki a szavaidat, de én ezt szűrtem le belőle. :)

Ezzel sok őszinte teológus szakember, vagy az Írások ismeretében jártas személy vitatkozna szerintem!

Mindenesetre ha a Szentírás kaninizálása csak a negyedik sz.-ban történt volna meg, roppant érdekes lett volna Isten részéről, aki ihlette azt! Még jó, hogy nem a katolikus egyházra bízták, amely ha rajta múlik, eltörölte volna a föld színéről. Persze ettől még ők hihetik úgy ...

Tisztelt kérdező! Szerintem a jó keresztény hűen követi Krisztus és első századi tanítványai példáját. A felebaráti szeretet hatására mindenféle rendelkezésre álló módon gyakorolja a Máté 24:14-ben írtakat. Valamint politikailag megmarad semlegesnek, nem avatkozik bele a világ megosztó, egymás ellen fordító eszméibe, filozófiáiba. És még lehetne sorolni, ahogy mások is tették.

#11

Ennyire gyengeelméjű nem lehet valaki, így kezdtem hozzászólásomat:

"Én is fontosnak tartom a Szentírás olvasását"

Viszont rámutattam, hogy erre mennyi ideig nem volt lehetőség. Nem azért mert tiltva volt,hanem egyszerűen sokáig a ma ismert Szentírás nem létezett egészében, a könyvnyomtatás előtt nem volt lehetőség terjeszteni sem (bár ez utóbbi olyannak elképzelhető, akiknek a világ legnagyobb nyomdájában nyomatják a nap 24 órájában a hamis tanítást).

"remélem, hogy nem forgattam ki a szavaidat"

Na ne hazudj, tudod az emberi hülyeségnél már csak az emberi hazugság utálasosabb számomra.

"Még jó, hogy nem a katolikus egyházra bízták"

Akkor kire? Mert egy évezreden át csak egy Egyház létezett. A jehovista szekta kanonizálta volna a 19. században?

"amely ha rajta múlik, eltörölte volna a föld színéről"

Ezt arcátlan hazugságot... Milyen sátáni szektából jössz te, hogy képes vagy szemrebbenés nélkül ennyit hazudni, rágalmazni és gyűlölködni?

Nem rágalmazom, nem gyűlölködöm, tényeket írtam!

Igen, észrevettem azt, amit írtál az elején, hogy "fontosnak tartod a Szentírás olvasását", de amit utána írtál, azzal gyakorlatilag semmissé tetted ezt.

Miért is volt nehéz hozzáférni a Szentíráshoz a múlt évszázadai alatt?

Közel 300 évvel azelőtt, hogy Jézus a földön élt, a Héber Iratokat elkezdték görögre fordítani. Az elkészült fordítást a görög Septuaginta néven ismerjük. Mintegy 700 évvel később Jeromos elkészítette híres fordítását, a Vulgatát. A Héber és a Görög Iratokat latinra, a Római Birodalomban akkoriban beszélt nyelvre ültette át.

Később a latint egyre kevésbé használták a mindennapi érintkezésben. Ezt a nyelvet csak a művelt emberek beszélték, és a katolikus egyház semmiképpen sem akarta, hogy a Biblia más nyelvekre is le legyen fordítva. A vallási vezetők azt állították, hogy csakis a héber, a görög és a latin méltó arra, hogy a Biblia nyelve legyen. Ez az elképzelés Sevillai Izidor (i. sz. 560–636) spanyol püspök írásaiból származhatott, aki így érvelt: „Három szent nyelv létezik, mégpedig a héber, a görög és a latin, és ezek minden más nyelv fölött állnak, hiszen ezen a három nyelven íratta fel Pilátus a kereszt fölé az Úr ellen szóló vádat.” Ám nyilvánvaló, hogy a döntést, miszerint ezen a három nyelven legyen felírva a vád, pogány rómaiak hozták, nem Isten.

Harc a Biblia fordítása ellen

A római katolikus egyház idővel szent nyelvnek kezdte tekinteni a latint. Ezért, amikor II. Vratiszláv cseh herceg 1079-ben engedélyt kért, hogy szláv nyelven tarthassák az istentiszteleteket, VII. Gergely pápa ezt írta neki: „Semmiképpen sem adhatunk erre engedélyt.” Mivel indokolta a válaszát?

„Azok számára, akik gondosan vizsgálják a kérdést – magyarázta –, világos, hogy Istennek nem ok nélkül tetszett, hogy a Szentírás bizonyos részeit homályban tartsa, mert ha minden ember számára egyszerűen érthető lenne, közönségessé válna, sőt esetleg lenéznék, vagy félművelt emberek félreértelmeznék, és ez tévedéshez vezetne.”

Az egyszerű emberek nemigen tudtak hozzáférni a Bibliához, és ennek így is kellett maradnia ahhoz, hogy a papság megőrizhesse hatalmát a tömegek felett. Nem akarták, hogy a köznép olyasmibe ártsa magát, amit a saját hatáskörükbe tartozónak véltek.

III. Ince pápa 1199-ben olyan „eretnekekről” írt, akik lefordították a Bibliát franciára, és vették a bátorságot, hogy megvitassák maguk között. A pápa Jézus következő szavait alkalmazta rájuk: „Ne adjátok a kutyáknak azt, ami szent, és gyöngyeiteket se dobjátok a disznók elé” (Máté 7:6). Hogy miért ne? Ahogy írta, azért, „hogy egyetlen egyszerű, tanulatlan ember se kutakodjon a Szentírás magasztos szövegében, és ne prédikálja azt másoknak”. Akik szembeszegültek a pápa rendeletével, azokat gyakran kiszolgáltatták az inkvizítoroknak, és kínvallatásnak vetették alá. És ha valaki így sem tért jobb belátásra, azt élve elégették.

A Biblia birtoklása és olvasása körüli hosszas küzdelem során gyakran hivatkoztak Ince pápa levelére, megtiltva a Biblia használatát és más nyelvekre történő lefordítását. A rendelete nyomán elégették a köznép nyelvére lefordított Bibliákat, sőt bizonyos esetekben azok tulajdonosait is. Az elkövetkező évszázadok során a katolikus Európa püspökei és uralkodói mindent megtettek, hogy érvényt szerezzenek a III. Ince pápa által kimondott tilalomnak.

A katolikus elöljárók tisztában voltak vele, hogy a tanításaik nagy része nem a Biblián, hanem az egyházi hagyományon alapul. Kétségtelenül ezért sem akarták, hogy a híveik hozzáférjenek a Bibliához, hiszen ha olvashatták volna, rájönnek, hogy az egyház tanai ellentmondanak a Szentírásnak.

""Még jó, hogy nem a katolikus egyházra bízták"

Akkor kire? Mert egy évezreden át csak egy Egyház létezett. A jehovista szekta kanonizálta volna a 19. században?"

Jól látszik a dölyfös, nagyképűség - már ne is haragudj, de erre nem tudok és nem is akarok másként reagálni! Még hogy kire? Szerinted a Biblia szerzője nem volt képes azt, annak megírása és befejezése végén kanonizálni? De képes volt és a TELJES ÍRÁS pontos listája az első sz. végén, második sz. elején is ismert volt. Sőt, nyilvánvaló, hogy a másolatok révén, melyek az igények és a lehetőségek függvényében alakultak, a akkori keresztények így vagy úgy, de hozzáférhettek. Aztán pedig fokozatosan alakult ki a hitehagyás, és később államvallássá tett katolikus egyház színre lépésével megváltozott az Szent Iratokhoz való hozzájutás és viszonyulás kérdése is! Erről szól az előző válaszom.

Ennyit arról, hogy mennyire "nem tiltották" (szerinted), mennyire volt életveszélyes a Biblia valamely másolatának vagy később példányának a birtoklása.

#14

Egy idiótával nehéz vitatkozni, aki se a felhozott történelmi kontextust (ha egyáltalán érted amit írok), se a történelmi tényeket nem képes megérteni. Hanem csak egy netes szennylapról másolja válaszait, mert még arra sem képes, hogy maga fogalmazza meg.

Szóval innentől én hanyagollak téged a keresztény felebaráti szeretet nevében, jobb lesz mindkettőnknek. Szerencsére névvel megjelöltek a hozzászólásaid, könnyű lesz látom kit kell ignorálni.

Tudod ellentétben veled, én nem engedtem meg magamnak, hogy lenéző és személyeskedő módon válaszoljak neked, személyedben sértselek, csal mert nem értek veled egyet. Hol is van ez a krisztusi szellemtől?

Mellesleg nem vagyok semmilyen "szekta", vagyis vallásos szervezet tagja! Utoljára szekta tag akkor voltam, mielőtt kiléptem a világ legnagyobb szektájából. Ugye tudod melyik az? :)