Mit tennél az alábbi helyzet fennállása esetén?

Pl ha valaki a környezetedben, illetve az említett halmazból mondjuk okkultizmussal érintett, amellyel nem is hajlandó teljesen szakítani, s valószínűleg már csak ennek következményeképp is visszatérően ellenséges a keresztény hiteddel, s pl a gyermeked hitéletét illetően is állandó ellendrukkerként van jelen (mondván, hogy azért, mert te hülye vagy, még neki nem kell annak lennie, stb.)

Tehát akik azt mondják, hogy nincs olyan ok...azok szerint semmi problémát nem okozhat egy ilyen szellemi háttérrel rendelkező emberrel. Én nem erről vagyok meggyőződve. Ráadásul a szeretet parancsának engedelmeskedni sem feltétlenül egyféle magatartást jelent az én álláspontom szerint, mint ahogy szeretni sem a puszta elfogadását jelenti egy embernek, minden rossz dolgával és tévedésével együtt, meghagyva őt mindazon tévedésben, ami a meggyőződésed szerint a kárát és végsősoron a pusztulását fogja eredményezni.

Talán nem jó példa, de ha te végsősoron arra jutsz mondjuk a gyermekeddel kapcsolatban, aki semmilyen jó szóra, értelmes érvekre, kisebb-nagyobb presszióra nem hallgat, s nem tér le arról az útról, hogy a magatartásával kárt okozzon magának és adott esetben másoknak is; erőszakot viszont nem tehetsz és nem is akarsz tenni rajta, akkor nem lehet-e, hogy a szeretet is végül olyan utakat próbáljon meg keresni végül, mint akár a hallgatás, ami akár talán egyszer eredményesebben állíthatja válaszút elé a másikat, mint az ezerszer elismételt és ezerszer a füle mellett elengedett szavak, amik semmi változásra nem ösztőnöztek és nem vezettek. Nem tesz-e olyat az ember, hogy megvon valamit, akár saját magát a másiktól, ha máshogy nem megy, s mégis nem a gyűlölet a mozgatója, hanem sokkal inkább ez a szeretet adott esetben?