Melyik évben kezdte a Katolikus vallás a gyontatást, és milyen célból?

A Bibliában sehol sem találkozunk azzal, hogy egy apostol négyszemközt gyóntatott, majd feloldozott valakit.

Ezzel szemben a Biblia meghatározza azokat a feltételeket, amelyek alapján Isten megbocsát. Az apostolok a szent szellem irányításával meg tudták állapítani, hogy valaki megfelelt-e ezeknek a feltételeknek, és ennek alapján meg tudták mondani, hogy Isten megbocsátott-e az illetőnek vagy sem.

R. C. Broderick ezt írja a The Catholic Encyclopediában: „A gyónás a IV. század óta vált általános gyakorlattá”

Mint sok mindent, ezen időszakban kezdtek el alkalmazni, amit a Biblia nem támogat.

A New Catholic Encyclopedia ezt írja: „Sok kortárs történész, katolikus és protestáns egyaránt, a személyes penitencia eredetét ír, walesi és brit egyházak megszokott fegyelmezési formájára vezeti vissza, ahol a szentségeket, beleértve a penitenciát is, általában valamely kolostor apátja és szerzetesei szabták ki. Úgy tűnik, hogy a szerzetesek gyónási szokását, valamint a nyilvános és titkos lelki útbaigazítást alapul véve, az ismételt gyónást és az önátadás megvallását a laikusok számára vezették be . . . Azt azonban csak a XI. században vezették be, hogy a titkolt bűnök alól a gyónás során, a penitencia teljesítése előtt feloldozták az illetőt” ([1967] XI. köt., 75. o.).

"Milyen célból"

Azt nem tudjuk, de lehetséges, hogy ez a Papi osztály és a laikus osztály kialakulása miatt keletkezett.

Az tény, hogy a gyülekezeti vének, felvigyázókhoz kellett menni az írások alapján ha valaki hibát követ el.

De imádkozni azoknak kellett a vétkező felett, akik mint a gyülekezet felvigyázói voltak kinevezve:

(Jakab 5:14) . . .Hívja magához a gyülekezet véneit, és imádkozzanak fölötte, megkenve őt olajjal Jehova nevében.15 És a hitből való ima meggyógyítja a gyengélkedőt, és Jehova felemeli őt. Ha bűnöket követett is el, megbocsáttatik neki.

Ezekből a versekből kitűnik, hogy a vétkes Isten előtt, nincs olyan állapotban, hogy a Teremtő figyelembe vegye az imáit, ami nem azt jelenti, hogy nem kell neki alázattal imádkozni.

Ezért is érthetetlen, hogy valakit írás ellenesen azzal "büntettek" hogy többször is imákat mormoljon el....

A bűnbánat szentsége mindig is megvolt az Egyházban, de valóban nem a mai formájában, mert a mostani főleg lelkipásztori célokat szolgál.

Az első századokban egy átlag hívő sose részesült a bűnbánat szentségében. Ez ugyanis csak a súlyos vétkekre volt fenntartva, mint például hitehagyás, házasságtörés, gyilkosság, súlyos csalás és ehhez hasonlók. Egy ilyen vétek esetén a püspök nyilvánosan az egész egyház színe előtt kiközösítette a vétkezőket, akiknek komolyan vezekelnie kellett, s csak a vezeklés után kaptak ünnepélyes feloldozást és visszafogadást szintén az egész egyházközösség színe előtt. Természetesen a püspöknek vagy a képviselőjének (a papnak) tudnia kellett a bűnről, a hívek viszont csak annyit tudtak, hogy súlyosan vétkezett, de hogy pontosan mit, azt nem tudták, hacsak nem volt közismert.

A kisebb bűnöket azonban mindenki maga intézte el. Bocsánatot kért Istentől az emberektől, esetleg volt egy lelki vezetője, akivel megosztotta gyengeségeit, botlásait, aki aztán imádkozott érte, s tanácsokat adott neki.

A bűnbánat szentségének mai formája körülbelül a VII-VIII. században terjedt el a szerzetesek lelkipásztorkodása révén. A szerzetesek, mint a lelki élet mesterei a belső gyógyulás és keresztény erkölcsben való előrehaladás érdekében a gyakoribb és részletesebb gyónást szorgalmazták. Ha az illetőnek nem volt súlyos bűne, akkor azonnal megkapta a feloldozást s csak kisebb elégtételt kellett utólag elvégeznie, vagyis nem kellett a nyilvános és hosszadalmas kiközösítés-vezeklés-visszafogadás proceduráját végigjárnia. A szerzetesek tulajdonképp egyesítették a lelkivezetést, a lelki tökéletességre való törekvést a bűnbánat szentségével, mondván a kisebb bűnök is épp elég nagyok, s a szentség a kis bűnök ellen is jó, miért ne adnák meg a kis bűnösökre is.

A szerzetesi újítás végül az egész egyházban elterjedt, s évente legalább egyszer kötelezővé vált. A súlyos bűnök esetén azonban még sokáig a régi forma volt érvényben, de végül aztán ott is elmaradt a nyilvános rész. Elmaradt a kiközösítés, a hosszas vezeklés, és az ünnepélyes visszafogadás. Azon lehet vitatkozni, hogy helyes volt-e ennyire lazára venni.

A katolikusoknak tehát nem azért kell gyónnia, mert ezt Krisztus előírta. Ezt az Egyház írja elő a lelki gyógyulás és vezetés érdekében, de kötelezően ezt is csak évente egyszer. A súlyos bűnök azonban mindig is az Egyház vezetőségére tartoztak. Az Egyháznak ugyanis büntetnie kell a súlyos bűnöket, a bűn nem játék.

"Az apostolok a szent szellem irányításával meg tudták állapítani, hogy valaki megfelelt-e ezeknek a feltételeknek, és ennek alapján meg tudták mondani, hogy Isten megbocsátott-e az illetőnek vagy sem."

Ezt nem tudom mire alapozod, mert Jézus e helyett azt mondta, hogy akinek megbocsátják bűneiket azoknak meg lesz bocsátva, akiknek megtarták, azoknak nem lesz.

Szó sincs olyasmiről, amit leírtál.

"R. C. Broderick ezt írja a The Catholic Encyclopediában: „A gyónás a IV. század óta vált általános gyakorlattá”"

Nem tudom leellenőrzni, gondolom te sem, mert a jehovás forrásanyagból idézted, nem a valós enciklopédiából.

De ez nem igaz. Egyedül a "fülbegyónás" kezdett el akkor terjedni, a gyónás már az első századoktól fogva létezett az Egyházban. Te egy kicsit ferdítettél a valóságon, hogy neked tetszetős színben tűntesd fel.

"Azt nem tudjuk, de lehetséges, hogy ez a Papi osztály és a laikus osztály kialakulása miatt keletkezett."

Hogy te nem tudod, azt nem jelenti azt, hogy más sem tudja. Igen egyszerű oka volt, mégpedig a sok új betérő, akik sokszor nem voltak valódi keresztények. Érthető okokból a keresztények vonakodtak előttük nyílvánosan gyónni, mint tették korábban valódi keresztényekből álló közösségeikben. Így terjedt el a szokás, hogy nem az egész közösségnek, hanem a közösség előjárójának gyóntak. Aki a közösség nevében adta a feloldzást, miként idéztem Krisztustól.

"Ezekből a versekből kitűnik, hogy a vétkes Isten előtt, nincs olyan állapotban, hogy a Teremtő figyelembe vegye az imáit"

Ez hatalmas badarság. Minden ember bűnös, akkor értelmetlen lenne, hogy a közösség többi tagja imádkozik érte. Vagy olvasd el Dávid 51. zsoltárát, melyben bűnbocsánatért könyörög Istenhez Nátán próféta előltt.

"De ezt nem irja,hogy.

GYONJÁTOK MEG A BÜNEITEKET A PAPOKNAK."

Felesleges kiabálnod... Egyébként a papok ugyan úgy a közösség tagjai, sőt a közösség vezetői, előjárói. A pénzváltó se a megkárosított emberekhez ment bocsánatért, hanem Krisztustól kért feloldozást és kapott is.

Nem ír ilyenről?

Ugyan mond csak kedves, az apostolokat kivezette a keresztény életükben?

Mert hogy a szellem irányítását követték az biztos, hiszen írva van, hogy megkapták pünkösdkor, de nem csak Ők hanem mindenki, aki akkor ott volt a felső szobában.

Mindazon által érdekes, hogy még sem tudott mindenki gyógyítani, csak akikre az apostolok rá tették a kezüket, vagy Ők maguk végezték ezt a feladatot.

Írva van, hogy egyesek prófétálás ajándékot kapták, mások nyelveken szólásét, mások gyógyításra kaptak hatalmat. DE mindenki mindenre nem kapott képesítést.

S ezek az ajándékok, megszűntek az utolsó apostol halálával.