Kedves hívők! Mit mondanátok a haldokló kislányotoknak, ha ő nem a mennyországba szeretne kerülni a halála után, hanem a csillámpónik közé?

Egy valóban hívő ember nem teszi ki a hatéves kislányát a csillámpónikban való hitnek, így ez a veszély nem fenyegeti. Ám kissé beteges gondolkodásra vall, amikor az embernek azon járnak a fikciói, hogy egy kisgyermek haldoklik, ami megesik ugyan, de egyáltalán nem normális dolog. A Biblia szerint a testnek a gondolata a halál, a szellem gondolata élet és békesség. Egy hívő ember nem a halálon gondolkodik - ha egészséges -, hanem az életen és a békességen, ami nem jelenti azt, hogy nem realista is egyben. Ám a Bibliából azt is tudja egy hívő ember, hogy a láthatók a láthatatlanból állnak elő, azaz a dolgoknak megvannak a szellemi előzményei, amelyekre befolyást lehet gyakorolni a hit megvallásával és az imával. A Filippi 4,6-8 is elmondja, hogy egy hívő embernek min kell(ene) gondolkodnia:

"Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgéstekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok."

Mondom, egy hívőnek. A hitetlen ember azon gondolkodik, amin akar.