Hogy viszonyulnak az egyházak az önzetlen, becsületes, szeretetteljes ateistákhoz?

Minden egyház viszonyulását nem ismerem.

A Katolikus Egyház álláspontja;

A Nemhívők Pápai Tanácsának létrehozásának előkészítéseként VI. Pál pápa (1963–1978) a II. Vatikáni Zsinat után, 1965-ben hívta életre a Nemhívők Titkárságát.

[link]

Ez talán válasz lesz

[link]

Ez szerintem azért is nehéz kérdés, mert a hitet is sokan szerintem elég primitíven definiálják, a hívők közül is félreértik.

Szerintem a hitnek csak eléggé marginális része az, hogy elfogadod Isten létét, vagy nem. Szerintem a hit egyáltalán nem ott kezdődik, hogy "szerintem van Isten".

Szerintem hinni sokkal inkább jelenti azt, hogy elfogadod azt, amit Isten jelent az embereknek, nem pedig a létezésével foglalkozol. Ha vesszük a fenti példát, akkor az említett úgymond ateista tulajdonképpen hívő. MErt ahhoz, hogy valaki önzetlen, becsületes és szeretetteljes legyen, ahhoz hinnie kell a becsületben,a z önzetlenségben, a szeretetben, mert ezek egyáltalán nem magától értetődő fogalmak, amire az ember a világ szemlélete során szert tesz. Ha elfogadjuk, hogy Isten maga az igazság és szeretet, akkor az a két állítás, hogy hiszel Istenben, vagy hogy önzetlen és becsületes vagy, igazából egyenrangú, tulajdonképpen ugyanaz. Ha csak elfogadod Isten létét, de nem élsz annak megfelelően, akkor az nem hit.

Hogy Pál apostolt idézzem:

"Lehet prófétáló tehetségem, ismerhetem az összes titkokat és mind a tudományokat,

>>>hitemmel elmozdíthatom a hegyeket, ha szeretet nincs bennem, mit sem érek.<<<

Szétoszthatom mindenemet a nélkülözők közt, odaadhatom a testemet is égőáldozatul, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem. (...) megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet."

Ha egy ateista önzetlen, becsületes és jó ember, az szerintem sokkal becsülendőbb, mintha ugyanez áll fent egy hívőnél. Egy hívő az Istentől való félelmében próbál meg megfelelni bizonyos elveknek, de egy ateista csak a saját lelkiismeretére hagyatkozhat, hiszen tudja, hogy nem felel senkinek.

Bár én nem tartom magam jó embernek, a jó emberek ugyanúgy vannak az ateisták, mint a hívők között.

Tegyük fel, hogy megy egy jó film a moziban, amit mindenki látni akar, de már minden jegy elkelt. Nekem vannak rá felesleges jegyeim, ezért meghirdetem, mindenki, aki látni akarja a filmet, jöjjön el és ingyen kap rá jegyet. Erre felhív egy ateista és azt mondja, őt is érdekelné a film, de nem akar rá jegyet. Erre azt mondom, jegy nélkül nem mehetsz be, de gyere és adok jegyet. Erre ő fenyegetőzni kezd, hogy személyválogató vagyok, ha úgyis ingyen van, miért ne jöhetne be ő is? Van olyan jó ember, mint az aki jegyért jött hozzám. Erre én azt mondom, nem vagy sem jobb sem rosszabb a többi embernél, talán még jobb is vagy némelyiküknél, de a jegyszedő nem enged be jegy nélkül. Nem kerül semmibe,de gyere el érte. Mire ő azt mondja nekem, hogy menjek a fenébe az ingyenjegyemmel együtt....

Isten nem személyválogató, mindenkit egyformán szeret, és azt akarja,hogy minden ember üdvözüljön. De ha nem hiszel Istenben, hogyan és miért akarsz üdvözülni? Ha nincs pénzed mozijegyre, de az ingyenjegy sem kell, nem fogod látni a filmet.

A mozijegyre, azaz Jézus megváltására azért van szükség, mert bűnös állapotban nem kerülhetsz Isten jelenlétébe, egyszerűen a tisztasága olyan erős, hogy a sötétség nem maradhat meg a jelenlétében. Mi emberek pedig az anyagi test miatt nem vagyunk "tiszták". Jézus vére téged is megtisztít.

Egyébként nem kerülsz a pokolba, az elkárhozás csak magyarul hangzik drámaiul. A nem hívőkkel pontosan az történik, amiben "hisznek": semmivé válnak. (angolul: perish) De a Biblia szerint az utolsó időkben minden halott feltámad majd ítéletre, és a jók örökké élnek majd. Ott majd számítanak a jó cselekedetek, de addig nem. (Vagyis ez sem igaz teljesen, csak Jézusban hinni egyébként nem elég. Jézus maga mondta: nem mindenki megy a mennybe, aki azt mondja: uram, uram! "Hanem aki teljesíti az én mennyei atyám akaratát." Ha nincs benned szeretet, semmi vagy. Akkor a megtérésed hazugság. Isten maga a szeretet, és nincs helye benne a szeretetlenségnek.)

Ezért térítenek a keresztények(én is az vagyok), és ezért haragszom rájuk, amikor lehurrognak embereket azzal,hogy ha nem hiszel Jézusban mész a pokolba. Ez vajon nem szeretetlenség-e? A helyzet nem ilyen egyszerű, és a jó cselekedtek egyszer majd számítanak.

Sikerült választ adnom a kérdésedre?

Ha az illető hisz az üdvözülésben, vagy a pokolban, akkor nem ateista. Aki tényleg ateista, az még csak egy gondolatig se tartja valós dolognak Isten létezését, vagy bármilyen természetfeletti dologét.

A válaszaim:

Az egyház nem szereti őket, mert meghódítatlan piac.

Nem üdvözülhetnek, mint ahogy senki sem.

Az, hogy ki mennyit ér, erősen objektív dolog, de számomra ugyanaz az ember többet ér, ha nem vallásos, mert akkor nem szenved tévképzetektől.

Ezek az én válaszaim.