Csak szerintem összetartóak/segítőkészek a vallásos közösségek?
Főként ateistáktól kérdezem, hogy mi a véleményük róluk. Én is ateista vagyok, de sokszor irigylésre méltónak tűnik az az elfogadás, amit külső szemlélőként lát az ember a gyűléseken/egyéb vallási rendezvényeken résztvevők között. Mindenki beszélget mindenkivel, mindenki megismer valaki újat, mindenki segít a másiknak, ezt szép dolognak tartom ha mást nem is, mivel a külső világban ritkán van erre lehetősége az embernek.
2 verzió van a fejemben:
1) Ténylegesen kedvelik egymást az emberek, tényleg olyan segítőkészek amilyennek mutatják magukat.
2) Képmutatás és semmi több.
Ki szerint melyik van jelen?
Vallásos emberek válaszait is várom azzal kapcsolatban, hogy milyen érzés egy vallási közösség tagjának lenni?
Jó érzés egy pontosabban keresztény közösséghez tartozni hiszen Jézus sem vetett meg senkit senki sem tökéletes mindannyiunknak vannak hibák az életébe amit egy közösséggel sokkal egyszerübb megoldani mint egyedül .
Erre jó példa az erdő ,eggyetlen fát könnyen kicsavar a szél de az erdő ezer évig is él. :)
Katolikus keresztényként örülök, hogy így látod. Ez lenne egy cél, hogy összetartóak legyünk és becsüljük és szeressük egymást.
Sajnos azonban nincs mindig így. Minden közösség más. Nálunk pár éve volt egy eset. Összetartó közösség voltunk, de elsősorban politikai nyomásra pár tag, akik et szoros szálak fűztek az önkormányzathoz, elkezdtek kavarni a plébánosunk ellen, akinek olyan tervei voltak a városban, ami valószínűleg útban volt az önkormányzatnak. És sajnos a többség nem állt ki a plébános mellett, hanem lapított és végül elhelyezték az atyát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!