Egy replikáns üdvözülhet?

Annyira bírom, hogy a üdvözüléssel, és egyebekkel kapcsolatban millió oldalt tudnak akár csak úgy, ráérésükben írni az emberek, holott ilyen nincs. És soha nem is volt, soha nem is lesz. Oly fölösleges erről beszélni, mivel egyszerűen nem létezik. Mégis erről annyit tudnak írkálni az emberek (nem csak itt), hogy az már eszméletlen. Lehet, hogy egyedül vagyok vele, de én nem szeretem a sötét embereket. Pedig szerencsétlenségünkre rengeteg van belőlük...

#21 Én örülök, hogy millió oldalt írtak már tele létező és nem létező dolgokkal. Általában az összetett, nehezen körülírható létezőket egyszerűbb bemutatni egy nemlétezőn keresztül, vagy egy másik létezővel úgy, hogy azt egy nemlétező környezetbe helyezik át. Így jöttek létre mindenféle szóképek amikkel ugyanúgy találkozhatsz kitalált történetekben, mint bármelyik tudományos előadáson. Segít olyan érzéseket és gondolatokat elsajátítani, ami mások tapasztalataiból vagy ismereteiből született meg, anélkül hogy azokat mind át kellett volna élned, vagy elolvasnod hozzá ugyanazt a négyezer oldal általános fizikát. Évek hosszú adatgyűjtéséből és azok feldolgozásából létrejött összegzések ezek, és minden egyes bemenő információ egy másik ember agyán átszűrt kimenetet eredményezett. Mindkét esetben hinned kell annak, aki mondja. Nem azért hiszed el a tudományos tényeket, mert végigjártad ugyan azt az iskolát, elolvastál és ellenőriztél minden valaha leírt összefüggést és egyenletet, hanem mert más emberek elmagyarázták neked ezeket, hiszel a tudományos fokozatokban, az intézményekben, az intézményeket irányító emberekben. Mikor képes vagy együtt érezni egy kitalált karakter érzelemvilágával, egy történet erkölcsi mondanivalójával, átélhetsz nem csak olyan alap érzelmeket mint az öröm vagy a bánat (meg mondjuk még plusz 30 emoticonnal leírható állapot), hanem pontosan ahhoz a nem létező személyhez kapcsolódó érzelmi hatásokat, amit te a magad képességeivel befogadni és megszűrni képes lehetsz mindabból amit egy harmadik személy már megtapasztalt, átszűrt a saját agyán, és beletöltötte ebbe a nem létező karakterbe. Még csak hinned sem kell, hogy létezik, hinned sem kell, hogy az író maga is megtapasztalta ezeket az érzéseket, egyszerűen csak átéled. Dönthetsz úgy, hogy nem más mint érzelmi manipuláció. Gondolhatod, hogy olyan mint egy jól megszerkesztett show-műsor, amiben sírásra és nevetésre késztetnek attól függően mikor milyen hatást akarnak elérni nálad. És gondolkodhatsz azon, hogy az ilyenkor átélt érzelmeid számodra mennyire valóságosak, hogy léteznek-e egyáltalán, hogy ha száz néző egyszerre felnevet egy időben, akkor ugyanazon nevetnek-e, és ha csak 90 akkor az a 10 talán nem megfelelően működik, talán jobban, vagy talán csak ők irányítják az egész folyamatot. A lényeg, hogy gondolhatod, hogy egyáltalán megteheted, hogy ezen gondolkodsz. Mert ilyet csak az ember tesz. Csak az ember akarja megfejteni és megmagyarázni magának.