Ha Jézus ugyan olyan Isten, mint az Atya, vagyis halhatatlan, akkor hogyan halt meg értünk?

De ha töröljük a nem bibliai lélek halhatatlanság mítoszát a képből, mindjárt más lesz a kép és tisztábban fogunk látni, nem kell ilyen zavaros meséket szövögetni.

A 'lélek' és a 'halhatatlanság' fogalmai sehol a Bibliában nem szerepelnek együtt, ezt tudni kell. A 'lélek' szó gyakran magát az egész embert, vagy állatot jelenti, mint egy személynévmás. A másik gyakori jelentése az emberi vagy állati 'élet'. Tehát ha a Biblia úgy fogalmaz, hogy "minden lélek rendelje alá magát...", akkor nyilvánvalóan személynévmásként használja a szót (minden ember...). Ha pedig azt mondja az Írás, hogy "lélek van benne", akkor ez annyit tesz, hogy "élet" van benne. Vagy azt is mondhatja a Biblia, hogy "kiment belőle a lélek", ez az előző fordítottja: "kiment belőle az élet", meghalt.

A Fiú tehát megszületett emberkét és ki is végezték emberkét! Nem volt halhatalan, de örök élettel rendelkezett. Halhatatlanságot csak feltámasztása után kapott jutalmul! Nem is olvassuk sehol a Mindenható Istenen, az Atyán, a JHVH-n, vagyis Jehován kívül senkiről előtte, hogy halhatatlan lenne. Érdekes, hogy a feltámadása után viszont ez meg van említve. Nyilván, mivel ez egy új információ.

Volt aki totál belebonyolódott abba, hogy Jézus hogyan teremtett közben, míg halott volt, mert hogy szerintük minden egyes embert külön-külön meg kell teremtenie az Atyának Jézus által. De hiszen miért volna erre szükség? Miért kellene minden egyes megszületett embert külön megteremteni? Az első ember megkapta az "élet lehelletét", amit a Biblia szerint az orrába lehelt Isten. Ez tulajdonképpen a héber 'ruah', vagyis 'szellem', ami itt az 'életerőt' jelenti, hiszen később a Biblia erről a szelemről mondja, "egyazon szelleme van az embernek és az állatnak is", amikor a halandóságukat tárgyalja. "Ahogy meghal az egyik, úgy meghal a másik is", semmi különbség nincs abban, ami a végső sorsa az embernek és az állatnak. A reménységben persze az embernek több lehet, mint az állatnak, de alapvetően "ugyanoda megyünk" mindnyájan.

Tehát a ruah, a szellem, vagyis az életerő az, amit Ádám megkapott és minden leszármazójának átörökített. Amikor Isten az "orrába fújta az élet leheletét" Ádámnak, a szöveg azt mondja, hogy "így vált élő lélekké". Ez fontos, mert nem azt olvassuk, hogy "lelket kapott", mintha valami halhatatlanságot kapott volna, nem erről szó sincs! "Élő lélekké vált", azáltal, hogy a föld porából összerakott testbe Isten az élet leheletét fújta.

Magyarán "élőlénnyé" lett! Az élő lélek = élőlény. Az élet-halál körforgása azóta is szünet nélkül folytatódik. Az életerőt, a szellemet minden nemzedékkel tovább adjuk az utókornak.

Sehol sem mondja azt az Írás, hogy minden egyes embert külön meg kell teremteni! Persze ezzel a mesével hivatkozni tudnak e hamis tanítás hívei arra, hogy Isten mindent meg is határoz egy emberrel kapcsolatban, hiszen szerintük Ő intézi azt is, hogy milyen nemzetiségű legyél, stb. Így a szülőföld, hazafiság számukra szent dolog, amit rendre Isten elé is helyeznek, ha háborúról van szó. A nemzeti narcizmus is ebből indul ki, ami nem egy pozitív jelenség.