El fognak fogadni a szülei?

2

Ez sose akadályozta meg a keresztényeket abban, hogy utálkozzanak.

Nem biztos, hogy elfogadnak, arra készülj fel.

Sajnos az ilyen embereknél még csak tippelni sem lehet, attól függ, mennyire rabjai a szektának.

Lényeges kérdés az, hogy miféle hited van, úgymond "megtértél-e", "újjá vagy-e születve". Egy normális hitesnél nem feltétlen kizáró oka az elfogadásnak, ha hívő keresztény vagy csak épp nem hites. Viszont nem minden felekezettel egyformán elfogadóak, illetve az igazán fontos kérdés az az, hogy van-e valóságos közösséged Jézus Krisztussal. Hiszen valójában csak ez számít - a felekezeteket emberek hozták létre, de az Egyházat, Krisztus testét viszont maga az Úr.

"Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint." (...) "Ti nem vagytok testben, hanem lélekben, ha ugyan az Isten Lelke lakik bennetek. Akiben pedig nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé." (Rómaiakhoz írt levél 8. fej. 1. és 9.)

Ha érted, hogy itt miről van szó, akkor szerintem nincs mitől tartanod. Ha viszont ez kínaiul hangzik számodra, akkor feltételezem, hogy még nem váltál újjászületett kereszténnyé, és ebben az esetben a szülők nagy valószínűséggel helyteleníthetik a kapcsolatot. Főleg abban az esetben, amennyiben esetleg ennek megélését nem a házasságban képzelitek el (amiről eddig nem tettél említést, úgyhogy nem tudom, de fel kell készülni, hogy ez kulcskérdés lesz).

Persze ennek következményeit embere válogatja, hiszen "a hitesek" nem egyformák. Ettől függetlenül meggyőződésem, hogy felnőtt fiuk választását tiszteletben kell tartaniuk, és törekedniük kell arra, hogy jó viszonyt ápoljanak veled. Ugyanakkor kerek perec megmondom neked azt is, hogy amennyiben házasság előtti szexuális életet is éltek, a szülők egész biztosan úgy fognak rád tekinteni, mint aki rossz irányba vitte a fiukat és fenyegetést jelent a család számára, amennyiben nincs törekvés ennek helyreállítására. (Bocsánat ez utóbbi mondatért, erről nem tettél említést és nem is feltételezek semmit, mégsem lehet a kérdést megkerülni.)

A legtisztább segítő szándékkal, Isten áldását kívánva. (HGy-s, Ffi, 29)

Nos, én ítéletet nem szeretnék erről a helyzetről mondani, főleg nem így ismeretlenül, de a gyülekezetben általánosan elfogadott (és hitünk szerint a biblikus) nézet az, hogy a szexnek erkölcsösen kizárólag a házasságban a helye - sem azon kívül, sem az előtt. Ennek megvannak a logikus okai, de egyrészt hosszú lenne részletesen elmagyarázni, másrészt most nem is az a fontos, hogy miért.

Mindenesetre így legalább végre megértettem, hogy miért stresszel a barátod, hogy a szülei "utálni fognak". Ez alapesetben nagyon valószínűtlen lenne. De a körülmények ismeretében értem, mitől tart. Még egyszer mondom, ítélkezés nélkül, csak hogy egyértelmű legyen: a gyülekezetben általános álláspont szerint a fiú tilosban jár, és ennek nem a felekezeti hovatartozásod az oka. Nem tudom, hogy erről valaha is beszéltetek-e vagy nem, de ez így van. Ha házasságra szeretnétek lépni, akkor nem helyrehozhatatlan a helyzet, de számolni kell azzal, hogy még ha az Istentől szívbe adott leendő házastársi szeretet minden jelével rendelkeztek is, ez nehezített pálya lesz, részben az Istennel való kapcsolatban, de még inkább a gyülekezettel való kapcsolatban. Márpedig ha - mint említetted - a barátod "mélyen vallásos" (erősen integrált a közösségben, aktív istentiszteletre járó stb.), akkor ez nem lesz számára közömbös.

Sok múlik azon, hogy hogyan kezeli a helyzetet a környezet, sajnos őszintén szólva a tapasztalataim nekem is vegyesek a gyülekezeti tagok hozzáállását illetően. Alapvetően a szeretetnek és a segítő szándéknak kellene dominálnia, ugyanakkor ilyen esetben a szeretethez hozzátartozik a (szellemi értelemben vett) bűntől és következményeitől való óva intés. Elismerem, hogy ezt nem mindenki tudja megfelelően kommunikálni a gyülekezeti tagok közül.

Nekem nincsen lelkipásztori tapasztalatom, de akiknek van, ők azt szokták mondani, hogy a testi szinten idő előtt összekötött párkapcsolatokkal sokkal több lesz a szellemi munka és probléma, kockázat (lényegében élethosszig), mint azoknál, akik a házasság megkötéséig önmegtartóztatóak voltak. Kb. úgy kell elképzelni a felfogásunkat, miszerint a házasság egy ház felépítéséhez hasonló, ahol a szellemi szint a ház alapja, a lelki-érzelmi szint mondjuk a falak és a testi-szexuális szint az emelet vagy a háztető. Ha megfelelő alapok nélkül húzzák fel a falakat és úgy építik rá az emeletet, az épülettel komoly statikai problémák lesznek.

Ezeket most nem kioktatásként, hanem tájékoztató jelleggel mondom, hogy jobban megértsd, ha esetleg találkozol a szülők vagy a fiú barátainak nem az elvártnak megfelelő reakciójával. Összegezve, ők ezt a helyzetet úgy fogják érzékelni, (még abban az esetben is, hogy egyébként ez egy örvendetes, szép dolog, hogy a fiú talált egy rendes lányt, akit megszeretett), hogy van egy probléma, amit helyre kell hozni. Ha ti ezt a megközelítést nem fogadjátok el (mert pl. úgy gondoljátok, hogy ami köztetek történik, ahhoz senkinek nincs köze, magánügy), akkor a családdal és a gyülis környezettel nem tud harmonikus kapcsolat kialakulni, konfliktusok is várhatóak, de ezek súlyossága a résztvevők habitusától, intelligenciájától stb. is függ.

A helyzet és a személyek részletes ismerete nélkül, kb. ennyit tudok elmondani :) remélem, segítettem.