Hívő keresztyén és pszichoterápia?

Egy nagyon nehéz időszakomban (haláleseteket képtelen voltam egyedül feldolgozni) kerestem egy magánpszichológust. Az első beszélgetéskor tisztáztuk, hogy számomra az istenhit nagyon fontos. Jézus Krisztust hiszem az egyedüli útnak.

Ugyanakkor úgy gondoltam, hogy szakemberen keresztül is segíthet Isten, főleg, ha maga is hívő keresztyén.

Az első beszélgetés során elmondta, hogy ha már felhoztam a témát, akkor valóban fontos számomra, és ő maga is keresztyén, jár templomba, nem lesz ez probléma a terápia során.

De ahogy egyre többet beszélgettünk, az ülések során rájöttem, hogy a pszichológia alkalmazása bizonyos pontokon szembe megy az istenhittel.

Amikor azt mondja, hogy legyél büszke magadra és arra, amit elértél! Amit elértél, azt csak magadnak, saját erődnek köszönheted, stb. Ez mind-mind ellene megy annak a bibliai tanításnak, hogy Krisztus nélkül semmit nem tudunk tenni.

Továbbá az ember felépítésénél is mondott olyasmit, hogy az Isten az embernek egy projekciója. Ezzel kb azt mondta, hogy nem az Isten teremtette az embert, hanem az ember teremti meg, vetíti ki Istent. Ez nálam már istenkáromlás, ill. olyan ezoterikus tanítás inkább.

A fő problémát, ami miatt hozzáfordultam, sikerült feldolgozni. Lett volna még más is, de úgy gondoltam, hogy ha tovább folytatom a terápiát, az akár el is távolíthatna Istentől.

Erős belső feszültséget éreztem azok között, amiről a pszichológus beszélt és azok között, amiket a ref. felnőtt hittanon és az istentiszteleteken is hallok.

Mivel már a krízisen túl vagyok és jó ideje nem is járok terápiára, talán még jobban is érzem magam.

A tapasztalatom azon gondolkoztatott el, hogy ha probléma adódik, lehet, érdemesebb volna egy lelkipásztorral vagy egy hitben idősebb, valóban hívő testvérrel beszélgetni?

Hívő keresztyénként mit gondoltok a (világi) pszichológia alkalmazásáról és az általam megtapasztaltakról?