Mit jelent az a társkereső oldalakon, hogy: „hívő vagyok, de nem vallásos”?

"Az egyház mára a sátán kezében van, úgyhogy én személy szerint teljesen elhatárolódok tőle."

Ezek a frappáns mondatok azért szomorúak, hiszen láthatóan te már a sátán kezében vagy. Képtelen vagy hinni Krisztusban, hiszen azt mondta, a pokol kapui nem vehetnek erőt az Egyházon. Az Egyház egyszerre Krisztus menyasszonya és egyszerre az Ő titokzatos Szent Teste. Ha valaki megtagadja az Egyházat, azzal megtagadja Krisztust, általa megtagadja az Atyát és örök szenvedésre kárhoztatja magát.

5#

"a pokol kapui nem vehetnek erőt az Egyházon"

-Jézus Krisztus

"Az interneten sok baromság hangzik el"

-Kossuth Lajos

Az ugye megvan, hogy akkoriban még nem volt se katolikus, se protestáns egyház? A Bibliában az egyháznak teljesen más jelentése volt, mint amire ma használjuk.

Nem, NEM!

A hívő az hisz valamilyen istenben. ENNYI!

A vallásos pedig EZEN KÍVÜL követi a vallását is, ami megmondja, HOGYAN gyakorolja a hitét:

templomban, vagy Mekka felé fordulva, paphoz menjen gyónni, stb. stb. A lényeg, hogy egy vallásos közösség szokásait követi.

Aki hívő, de nem vallásos, az maga dönti el, hogyan gyakorolja a hitét.

Én is mindig azt mondom, hogy hívő vagyok, nem vallásos.

A vallásos az, aki eljár hetente templomba, bedobja az ötvenest, ájtatos arccal üli végig a szertartást, majd hazamegy, elkalapálja az asszonyt, és elmegy a szeretőjéhez. És szentül meg van róla győzödve, hogy ő tökéletes, hisz kár templomba.

Hívő az, aki alázattal fogadja el Jézus váltságát, és tudja, hogy ő ezt meg sem érdemelné. Nem emberek kitalált hagyományai után megy és hiszi azt, hogy mindenféle cselekedete üdvözít, hisz pontosan tudja, hogy az üdvösséget nem lehet sem kiérdemelni, sem megvásárolni, ő Krisztust követi, mert ismeri és kapcsolatban áll vele.

A vallás egy nagyon szép és sokat kifejező magyar szó. Nézzük meg kicsit részletesebben.

A vallásos megvallja a hitét a világ felé. Mit tettek az apostolok? Megvallották a hitüket a világ felé. Megvallották tetteikben, megvalloták szavaikban, sőt vérükkel, életükkel vallották Krisztust.

A hit Istennel való személyes, belső kapcsolat. Ez is rendkívül fontos. De jelentheti akár pusztán Isten létének elfogadását is.

Tehát a kérdés, vallás nélkül lehet-e igazán valaki keresztény? Az apostolok példája mutatja, hogy nem nagyon. Az őskeresztények nem a maguk módján hittek, mint ma oly gyakran hangoztatják. Az őskeresztények vallásosak is voltak. Pedig akkor ez az életükbe is kerülhetett. Mennyivel egyszerűbb lett volna nekik hinni a maguk módján. Még sem ezt az egyszerű utat választották.

Egy kereszténynek hitét meg kell vallania a világ felé. Erre szólít mindenkit Krisztus parancsa, hogy hirdetni kell az Evangélium örömhírét az egész Földön.