Ha Jézus és az Atya ugyanaz az Isten (Szentháromság), mi a magyarázat Máté 27,46-ra?
"Kilencz óra körül pedig nagy fenszóval kiálta Jézus, mondván: ELI, ELI! LAMA SABAKTÁNI? azaz: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?"
Kétszeresen sem értem ezt az igét.
1. Miért vonja kérdőre valaki tulajdonképpen saját magát?
2. Eleve miért a kérdőre vonás? Nem ez volt a terv, Jézus önfeláldozása a megváltásért?
A magyarázat egyszerű, a 22. zsoltárt mondja, ami a Messiás szenvedéséről szól:
Máté csak a zsoltár kezdő szavait jegyzi fel.
Például az alábbi is az adott zsoltárból való:
"Körülvett engem nagy sereg kutya,
a gonoszok zsinatja körülfogott engem.
Átlyuggatták kezemet és lábamat,
megszámlálhattam minden csontomat.
Néznek rám, bámulnak engem,
elosztották maguk között ruháimat,
és köntösömre sorsot vetettek."
Látjuk, hogy fogantatása folyamatosan teljesednek be az Ószövetség Jézusra vonatkozó próféciái, melyekre Jézus maga hívja fel a figyelmet. Ez is egy ezek közül.
De ez nem válasz, csak a kérdés elodázása.
Akkor úgy kérdezem, miért létezik eleve egy olyan prófécia, ami azzal kezdődik, hogy Jézus úgy beszél mint egy csalódott ember aki épp elveszítette a hitét Istenben?
Nem tudtam arról, amit az előző válaszoló írt. Az én magyarázatom:
1. Nem saját magát vonta kérdőre. Az Atya és a Fiú személye nem mosódik ennyire össze.
2. De, ez volt a terv... viszont a keresztre feszítés korának egyik legkegyetlenebb kivégzési módszere volt, ami rengeteg szenvedéssel járt. Szerintem teljesen érthető ez a felkiáltás abban a helyzetben, még akkor is, ha tudta, hogy Isten igazából nem hagyta el.
#2
Attól, hogy neked nem tetszik a válaszom, még nem jelenti, hogy nem ez a helyes válasz. Nem tudom mit szerettél volna kihozni a kérdésből (bár sejtem), Jézus nem volt kétségbe esve, mert jóval halála előtt megmondta, hogy megölik és Ő harmad napra majd feltámad.
Jézus nem kétségbeesésében mondja, hanem bemutatja, lám ez a prófécia is beteljesedett.
Jézus,az egy Isten,egyik megnyilatkozása.
Az Isten nem zárható emberi fogalmakba,mert Isten,s nem ember.
Jézus,mint Isten "fia",csak szimbólumként értendő,hisz öröktől való.
Megszületett Földünkre emberként,hogy meghalhasson értünk.(Emberi testet öltése előtt halhatatlan volt,s így helyettünk nem szenvedhette volna el bűnünk zsoldját,a halált,vagyis az éltető Istentől való teljes elkülönülést.)
A testet öltött Isten Fia,isteni tulajdonságait sosem használta saját céljaira,mert akkor nem igazolhatta volna a világegyetem értelmes lényei előtt,hogy a "szeretet törvénye"az ember számára is megtartható.
A kereszten ezért Krisztus,emberként szenvedett,s az ember Jézus szemeit(érzékszerveit)elvakította a szenvedés,s így nem érzékelhette a mindenütt jelenlévő Istent.
1.Az emberré lett Isten, szenvedése miatti korlátozott érzéklése okán hiányolta a minden élet forrása jelenlétét.
2.Jézus-mint ember-számára nem volt világos,hogy az Isten jelenléte érzéklése hiányában,vajon elégséges árat fizet-e az emberiség bűneiért.Vajon elégséges-e az ő -mint ember-szeretete ahhoz,hogy életét visszanyerhesse,és visszanyerhesse isteni formáját.
(Ha -talán egy pillanatra is-visszavette volna isteni természetét szenvedései alatt,ez a kérdés nem vetődhetett volna fel benne,de akkor nem igazolódott volna a "szeretet törvénye"jogossága,és megtarthatósága a halandó EMBER számára.
Kedves Kérdező!
Kérdésed-ha valóban kérdés,és nem provokálás-kiváló agytorna!
Gratula!
Ezek a mondatok igazolják, hogy az Isten tényleg emberré lett, sors közösséget vállalt velünk emberekkel. Ugyan úgy szenvedett, mint minden ember és irántunk való szeretetből nem használta isteni erejét, hogy elmeneküljön a kivégzése elől.
"Én tehát sohasem hagytam el az Atyát, mint ahogy a napsugár sohasem hagyja el, nem is hagyhatja el a Napot.
Amikor azt mondtam: „Istenem. Istenem, miért hagytál el engem!?”, akkor olyasmi történt, – az előbbi hasonlattal élve, – mintha a napsugár azt mondaná, miután füstöt, port fújtak rá: Nap-atyám, miért hagytál el engem? – Nyilván a Nap nem hagyhatja el sugarát, és a sugár sem hagyhatja el a Napot. De igenis, a napsugarat el lehet ködösíteni. Volt, amikor az Én emberségem ezt tette Velem, Velem, aki akkor is az Atyánál voltam, mikor nem úgy tűnt azoknak, akik csak a füsttel, porral szennyezett sugarat, emberségemet szemlélhették.
Tehát mindig az Atyánál voltam, de volt olyan emberi állapotom, mely ezt számomra sem tehette láthatóvá.
Emberi állapotom nem láttathatta meg egész lényemet semmikor másokkal. De számomra a színről színre látás többször is átélhetővé vált annyiban, amennyiben a test elviselhető képessége ezt lehetővé tette, mikor küldetésem maradéktalan teljesítéséhez erre szükségem volt.
Nemcsak Én, de sok misztikus lélek is részesült ilyen élményben már itt a földön. Ti csak egy Tábor-hegyi jelenetről tudtok. De ez nem jelenti azt, hogy nem volt több.
Gyermekem! Jó, ha valaki érteni akar. De tudnotok kell, hogy mindaddig, míg tükör által homályban láttok, addig meg kell elégednetek olyan látással, melyre szükségetek van, hogy szeretetben növekedjetek.
Olyan ismeretek, melyek nem ezt szorgalmazzák, szintén kutathatók, de nem baj, ha nem tisztulnak ki. Nem is érdemes sok időt pazarolni rájuk.
Megáldalak az ÉRTELEM LELKÉVEL."
Jézus; A HANG - könyv214
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!